A LinkedIn a maga 740 millió felhasználójával a világ legnagyobb szakmai közösségi hálózatának nevezhető. A statisztikák szerint ma már több mint egymillió fölött jár a LinkedIn magyar felhasználóinak száma, vagyis minden tizedik honfitársunk jelen van ezen a felületen. Ez a közösségi oldal mára olyan szakmai platformmá vált, ahol iparági szakértők osztják meg tudásukat, szövik kapcsolati hálójukat, építik személyes márkájukat. Emellett, az álláskeresők számára sem elhanyagolható tényező, hiszen egyre több cég ezen a felületen keresztül igyekszik megtalálni munkatársait. A növekedésnek köszönhetően pedig egyre inkább kutatási tereppé is válik. Sorra születnek olyan tanulmányok, melyek eredményeit a felhasználók, például az álláskeresők is a hasznosíthatják. Ilyen például az a tanulmány, mely néhány hónapja jelent meg egy elgondolkoztató a Personnel Psychology című szaklapban.
Ki kap több ajánlatot?
A cikk szerzői arra voltak kíváncsiak, hogy a szakmai közösségi oldalon megjelenített adatok hogyan befolyásolják a különböző korosztályok elhelyezkedési esélyeit. A kutatók a kérdés megválaszolásához a LinkedIn amerikai felhasználói közül toboroztak résztvevőket, majd a kiválasztottakat egy fiatalabb és idősebb csoportra osztották. A fiatalabb csoport átlagéletkora 28 év, míg az idősebb csoport tagjainak átlagéletkora 55 év volt. A csoport mintegy felének volt alapdiplomája, negyedének mesterdiplomája, negyedének pedig középiskolai végzettsége. A résztvevők a legkülönbözőbb ágazatokban dolgoztak, többek között az IT, a kiskereskedelem, a pénzügy és az egészségügy területén. A kutatók minden egyes résztvevő személyes profilját alaposan megvizsgálták, különös tekintettel a profilképekre. Ez utóbbiról azt is feljegyezték, hogy mikor készült a kép, illetve mennyire látszik az adott személy arca a fotón.
A két csoport profiljainak összehasonlításakor a kutatók nem találtak nagy különbségeket. Mindkét csoport felsorolta munkatapasztalatát, technikai készségeit, az ajánlások számában sem találtak jelentős különbségeket. Ez némileg meglepő, hiszen más korábbi kutatások alapján a kutatók azt feltételezték, hogy az idősebb álláskeresők kevésbé kifinomultabb profillal rendelkeznek. Valójában éppen az ellenkezője volt igaz. Ez arra utal, hogy az idősebb álláskeresők ugyanolyan jártasak a profiljuk kezelésében, vagy legalábbis nagyobb energiát fektetnek ennek kialakításába. Ugyanakkor, amikor állásajánlatokra került sor, az idősebb álláskeresők lényegesen kevesebb állásajánlatot kaptak, mint a fiatalabb társaik, annak ellenére, hogy gyakran technikailag jobb profiljuk volt.
„A hasonló – vagy bizonyos szempontból jobb – online profilok ellenére az idősebb álláskeresők nem kaptak hasonló álláslehetőségeket" – írják a tanulmány szerzői. Ez a különbség azonban jelentősen csökkent, és több ajánlatot kaptak az idősebb álláskeresők akkor, ha egy korábban készült fotójukat használták profilképként. A fiatalabb álláskeresők esetében ez nem volt így. Valójában a fiatalabb képen kívül a többi vizsgált tényező egyike sem játszott jelentős szerepet az állásajánlatok számának növekedésében. Ez az eredmény megerősíti a korábbi tanulmányok eredményeit, nevezetesen azt, hogy
a fiatalabbnak tűnő arc a magasabb fizikai és szellemi alkalmasság benyomását kelti, ez pedig növelheti az elhelyezkedési esélyeket.
Hogyan növelhetjük az esélyeinket?
Bár az eredmények alapján azt gondolhatjuk, hogy a profilképek eltávolítása megoldás lehet erre a problémára, és bizonyos esetekben például az önéletrajzok esetében ez megfelelő eljárás. Ezért az önéletrajzunkba csak akkor tegyünk fotót magunkról, ha ezt külön kérik tőlünk. A LinkedInen azonban mindenkit óva intenék ettől, hiszen a platform algoritmusa így hátrébb sorolja a profilunkat a keresési eredmények között. Mint ahogy az sem feltétlenül célravezető, ha tíz vagy húsz évvel ezelőtti fotónkat használjuk profilképként, hiszen előbb utóbb sor kerül a személyes találkozásra. Ha pedig túl nagy az eltérés az online mutatott kép és a valóság között, az kontraproduktív lehet, és nem valószínű, hogy nekünk ajánlják fel az áhított pozíciót. Az érettségi képünk használata helyett inkább törekedjünk arra, hogy a lehető legalaposabban töltsük ki a szakmai tapasztalatainkra vonatkozó részt, kérjünk és adjunk ajánlásokat, illetve építsük kapcsolatainkat. Emellett különös gondossággal járjunk el a profilképünk megválasztásakor, ehhez az alábbi három szempontot érdemes figyelembe vennünk:
1. Az emberi arcok különösen erőteljes képi jelzést jelentenek az agyunk számára, már a fejlődésünk korai szakaszától kezdve. Teljesen rendben van, hogy vannak hobbijaink vagy erőteljesen kötődünk házi kiskedvenceinkhez, vagy éppen a kocsinkhoz fűznek erőteljes érzelmi szálak, de ezeket inkább valahol máshol mutassuk meg.
2. Bár a napszemüveges képek a kúlsági skálán általában jól szerepelnek, de ha szimpatikusnak, kompetensnek vagy épp megbízhatónak szeretnénk láttatni magunkat, akkor olyan fotót válasszunk, amin a szemünk is látható. Ugyanis a szem eltakarása nem éppen pozitív irányba befolyásolja mások rólunk alkotott ítéletét.
3. Egy másodperc töredéke alatt képesek vagyunk véleményt alkotni és bizonyos vélekedéseket kialakítani valakiről a fotója alapján. Ugyanis mindössze 40 milliszekundum szükséges számunkra annak eldöntéséhez, hogy a képen szereplő személy vajon mennyire megközelíthető, jó szándékú, illetve mennyire vonzó számunkra. A University of York pszichológusai úgy találták, a mosoly mind a három dimenzióban szerepet játszik. Tehát, ha jó benyomást akarunk kelteni, a mosoly a fotók esetében is nélkülözhetetlen.
Kérd ki más véleményét is!
Végül, de nem utolsósorban: a profilképünk kiválasztását inkább bízzuk másra. A kutatások szerint ebben a feladatban senki sem teljesít túlzottan fényesen, mivel ilyenkor nem feltétlenül a legmegfelelőbb szempontokra összpontosítunk. Ahogy White is írja a témát boncolgató kutatásában: „az emberek a vonzó megjelenést fontosabb szempontnak tekintik más tulajdonságoknál, mint például a megbízhatóság vagy a megközelíthetőség, akkor is, ha ezek a tulajdonságok az adott helyzetben potenciális előnyökkel járhatnak.”
A szerző énmárkaszakértő, a Personal Branding blog szerzője.
