gobbi hilda

A különleges nyugdíjas otthonnak egyetlen olyan lakója volt csupán, aki nem a színpadon vagy annak környékén tevékenykedett. Ő volt a lila ruhás hölgy, Szinyei Merse Pál egykori felesége.

A budapesti Lendvay utca látszólag nem emelkedik ki a többi, környező utcácska közül, azonban ha nyitott szemmel sétálunk végig rajta, különleges épületekre bukkanhatunk.  

Gobbi Hilda támogatta idősödő kollégáit  

Itt található a cirkuszi varieté egy félreeső épülete, az Epreskert, a képzőművészeti egyetem vadregényes, szobrokkal és épületmaradványokkal tarkított magán parkja, de itt lakott egykor Jókai Mór és Feszty Árpád is, a Bajza utca sarkán. Az ő villájuktól alig pár lépésre pedig a színházi világ számtalan, idős képviselője lelt otthonra pár évtizeddel később.

1950-ben nyitotta meg kapuit az Ódry Árpád Művészotthon, amely Gobbi Hilda szociális érzékenységének köszönhetően a rászoruló, idős színművészeknek és színházi dolgozóknak ad otthont és orvosi felügyeletet.  

A 40-es évek politikai változásai nem tettek jót a magyar művészvilágnak. Éles ideológiai ellentétben álló rendszerek váltakoztak, azok, akik politikailag érintettek voltak, vagy annak tartották őket, minden társadalmi megbecsülés ellenére sem élhettek korábbi eredményeikhez méltó életet a háborút követően. Gobbi Hilda időben ismerte fel a szakma nagyjait fenyegető veszélyt, s addig kalapozott a különféle hivatalokban, amíg sikerült egy, az idős, szegénységben élő színészek számára létrehozni egy otthont. Az eleinte Jászai Mariról elnevezett nyugdíjas színészotthon később bővült, második épületét Ódry Árpádról nevezte el. 

Hirdetésben kereste a rászoruló színészeket Gobbi Hilda

„Hirdetést adtunk fel az újságokban: „Magyar színművészek, akiknek nincs lakásuk, vagy sorsuk rosszra, kegyetlenre fordult, jelentkezzenek Budapest, Magyar u. 36., Jászai Mari Otthon címén, ahol otthont biztosítunk számukra. Nagyon sokan jelentkeztek. Voltak, akiket egy konyhából, voltak, akiket egy függönnyel elválasztott szalmazsákról hoztam be. […] Fizették a nyugdíjalapot, de a maszek igazgató elsikkasztotta vagy hadikölcsönbe fektette. Ott álltak kisemmizve harminc-negyven-ötven év szolgálat után” -  írta Közben című könyvében a színészház születésének körülményeiről.

Ma 49 férőhellyel működik, honlapja szerint 6-12 hónapot kell várni arra, hogy egy új lakó felvételt nyerhessen. Lakóiról két orvos, 13 ápoló és még egyszer ennyi egyéb munkatárs gondoskodik. A művészek utolsó otthonát Gobbi Hilda többéves munkát követően hozta létre. A különleges idősek otthonába az idős színházi, operaházi, bábszínházi, művészeti dolgozók, családtagjaik kerülhetnek be, ha van üres férőhely, akkor egyéb művészeti területen dolgozók számára is lehetőség van arra, hogy ideköltözhessenek.

Az 1900-as évek elején épült patinás villaépületben 35 szobát alakítottak ki. Az itt élők egy vagy kétágyas szobákban laknak, amelyek igazán egységes, nagypolgári képet mutatnak, a lakrészek ugyanis az otthon saját stílbútoraival vannak berendezve, azonban egy-egy saját, kedvelt berendezési tárgyat a lakók is magukkal hozhatnak. Étterem, társalgók és könyvtár is helyet kapott a társasági élet biztosítása érdekében a falak között.

Gobbi Hilda minden vagyonát jótékony célra fordította  

A művésznő már-már legendás, s abban az időben egyáltalán nem megszokott módon vállalta, hogy saját neméhez vonzódik. Gyermeke sosem született, családja halálakor már nem volt, így minden vagyonát a színésztársadalomra hagyta. Visegrádi nyaralójából alkotóház lett, vagyona egy részéből létrehozta az Aase-díjat, amely Ibsen Peer Gyntjének egyik szereplőjéről kapta a nevét. A díjat a legjobb epizódszerepek szereplői kaphatják meg évről évre.  

„Sajátossága a színészi munkának, hogy a főszereplő több felvonáson keresztül vonja magára a figyelmet. Az epizodistának csak néhány perce, pillanata van; tömörít, mint az író, amikor epigrammát alkot” – indokolta meg egykor Gobbi Hilda, miért is érezte szükségét annak, hogy életre hívja az Aase-díjat.  

Ha rajongsz a magyar színművészetért, ez a kvízünk biztosan érdekes lesz számodra.