főszereplő-szindróma

Ugyanakkor élnek köztünk jó páran olyan, akiknek ezt nem kell magyarázni, sőt. Ők azok, akik az életükben maguknak osztották a főszerepet és mindenki mást mellékszereplőként kezelnek. Ez egy bizonyos ponton túl már nemcsak környezetükre, de rájuk nézve is káros. Annyira, hogy már nevet is adtak a túlzottan önközpontú emberek viselkedésének, ők a főszereplő-szindrómások. A legjobb példa rá a Szex és New Yorkból ismert Carrie Bradshaw. 

A főszereplő-szindróma ikonikus alakja

Karakterét általában énközpontúként írják le, aki ragaszkodik ahhoz, hogy az ő élete álljon barátai figyelmének középpontjában. Carrie nemcsak a sorozat, de a társaság önjelölt főszereplője is, akinek kapcsolatai, problémái mindig az első helyen állnak, barátai pedig ilyenkor a pálya széléről figyelik. A senki sem tudja, miből ilyen jól élő újságíró karaktere a való életben azért is működne nagyon nehezen, mert rászorultsága, önmegszállottsága, bizonytalansága és éretlensége mind olyan dolgok, amelyek képtelenné tennék arra, hogy hosszú távú, mély és értékes barátságokat tartson fenn.

Igazi emberekkel is megesik

No de térjünk vissza a sorozatokból és filmekből a valódi világba. Kate Rosenblatt terapeuta és a Talkspace vezető klinikai menedzsere szerint a főszereplő-szindróma arra utal, hogy valaki a saját élettörténetének főszereplőjeként azonosítja magát, és elvárja, hogy mindenki más őt támogassa ebben. Bár ez nem egy tényleges, mentális egészségre vonatkozó diagnózis, jelei azért vannak. Rosenblatt és más szakértők szerint négy kulcsfontosságú red flaget ismerhetünk fel:

#1 Minden róla és csakis az ő problémáiról szól

Elvárja, hogy vezetőként tekintsenek rá. Elhiszi magáról, hogy ő pontosan az a személy, amit ő képzel magáról, vagy akihez hasonlítani szeretne, a többiek pedig ugyan a története részeit képezik, de annyira azért nem, hogy érzelmi támogatást nyújtson nekik, ha bajban vannak. A főszereplő mindenre jogosult, a többiek viszont nem. 

#2 Tökéletesnek képzeli magát és az életét

Rózsaszín lencsén át nézi és mutatja meg az életét. Az általa kitalált és megélt – a külvilág számára sokszor hamis – filmet közvetíti az ehhez tartozó képekkel, videókkal, élményekkel. Online jelenléte nagyon markáns és alaposan átgondolt. Aki ellent mer mondani bármilyen formában a megteremtett imázsnak, arra rátámad, és vígan tilt ki az oldalairól másokat, akkor is, ha csak megpiszkálták volna a fényes mázat a felszínen. 

#3 Nem fogadja jól a kritikát

Próbálj meg ne az imádói közé tartozni, olyan fotót feltölteni, amin nem néz ki jól, esetleg elsütni egy viccet az ő kárára, halálosan megsértődik. Még a tanácsokat talán meghallgatja, de csak addig, amíg azok felfelé emelik, vagy ő maga fölényben érzi magát. 

#4 Attól fél, nem ő irányítja az életét, ezért mindig tartani próbálja a gyeplőt

Az élete természetesen közel sem olyan tökéletes, amilyennek látni és láttatni szeretné, ezért mások jóváhagyására ácsingózik. Amíg el nem kezd úgy tekinteni magára, mint önrendelkezéssel bíró személyre, és meg nem érti, hogy életét a döntéseivel ő maga irányítja, addig furcsa módon önbecsülése sosem lesz igazán egészséges szinten.