félelem ellen

Az, hogy bizonyos dolgoktól tartunk, teljesen természetes. Sőt, a félelem megszűnése akár veszélybe is sodorhat minket, hiszen az, hogy az ismeretlent három lépés távolságból szemléljük, az embert megvédte a történelem során a rá leselkedő bajoktól. Azon viszont változtatni érdemes, ha ez a félsz megakadályoz abban, hogy előreléphess. 

Te gyártod a kifogásokat

Felnőttként gyakran elveszítjük a kockázatvállaló kedvünket, illetve sokkal kevésbé merjük a biztos utat elhagyni a bizonytalanért, mint gyermek- vagy serdülőkorunkban. Pedig hányszor biztatjuk a saját gyerekeinket is, hogy menjenek el nyugodtan a nyári táborba, hiszen új ismeretségeket köthetnek, vagy hogy kóstolják meg azt, amit eddig még nem ízleltek, hiszen lehet, hogy meg fogják szeretni.

Hogy sokba kerül, hogy elvesszük az időt a családunktól, vagy éppen mi van, ha nem is lesz olyan jó, mint gondolnánk, illetve talán nem is nekünk való. Ezeket a kifogásokat azonban legtöbbször maga a félelem hozza létre. Ha nem aggódnánk, hogy esetleg nem fogjuk jól érezni magunkat a háromnapos elvonuláson, akkor biztosan meg tudnánk oldani. Csak ezek az aggodalmak visszatartanak minket, hogy aztán később megbánjuk, hogy kimaradtunk valamilyen élményből. 

A jelenben csendesítsd le az aggodalmad

A legtöbben valójában bele se vágunk az új dolgokba, nem menet közben rettenünk vissza, legyen szó egy új munkahelyről, randizásról vagy egy új hobbiról. Nem merünk egy szakítás után egyedül elmenni nyaralni, inkább otthon telesírjuk a párnánkat. A legfontosabb, hogy ne hibáztassuk magunkat. A kulcs az agyunkban van: a kockázatkerülés neurokognitív fejlődése egész életünkben működik, felnőttkorunkra pedig megváltozik; ezért van az, hogy míg a kicsik számára nem létezik félelemérzet, egy felnőtt számos tényezőt mérlegel, mielőtt belevág valami új, ismeretlen tevékenységbe.

Kutatók viszont arra jutottak, hogy ezek az agyi áramkörök manuálisan felülírhatók. Így megerősítheted magadban, hogy az adott tevékenység mégsem jelent számodra akkora veszélyt, és végül mégis belevágsz. A titok pedig az, hogy ha összekapcsoljuk a félelmet a jelen pillanattal, ezzel lecsendesíthetjük a kételyeinket. 

A félelem vége többlépésnyire van

Ehhez három kérdést kell feltennünk, melyek megerősíthetnek minket az elhatározásunkban, és segítenek, hogy mégis – biztonságban – eljussunk a célunkhoz.

Donald Altman pszichoterapeuta szerint, ha nyugodt körülményeket teremtünk magunk körül, veszünk néhány megnyugtató lélegzetet, közelebb kerülhetünk a megoldáshoz. Vegyünk elő egy papírt, és írjuk fel, hogy mi az, amit szeretnénk, de nem merünk belevágni a félelmeink miatt. Ezek után tegyük fel magunknak a három kulcskérdést:

1. Mi a legrosszabb, ami történhet, ha megpróbálom? 
2. Mi a legjobb, ami történhet, ha ez kipróbálom?
3. Mi a legvalószínűbbnek tűnő következmény, ha kipróbálom? 

Ezek után nyugodtan képzeld el, ahogyan már éppen benne vagy az adott tevékenységben; örömet okoz és jól érzed magad. Azt is megteheted, hogy bejelölöd azt a napot a naptáradban, amikor megteszed az első lépést, például feljelentkezel egy társkereső oldalra, elkezded böngészni az álláshirdetéseket, vagy megveszed a bérletet az edzőterembe.

Előfordulhat, hogy amikor felvirrad ez a nap, nem mersz mégsem lépni. Ne aggódj, próbálkozz tovább, vagy kérj segítséget egy baráttól vagy családtagodtól, és oszd meg vele a tapasztalataidat, érzéseidet, így másodszor már könnyebben futsz majd neki.