Ügyvéd és címzetes egyetemi docens - áll a névjegykártyáján. Persze nem lehet mindent felsorolni egy ilyen felületen, de egy foglalkozás még akkor is hiányzik: újságíró. Soha nem akart ügyvéd lenni, inkább sportújságíró. Kipróbálta azt is, végül mégis a jogi pályán találta meg a számításait dr. Kamarás Péter. „A sport nagy szerelem" - kezdi az interjút, miközben az ügyvédi irodájában helyet foglalok.
Bújtam a krimiket
„Sosem akartam ügyvéd lenni, nekem a sportújságírás volt a vágyam. A Népsporton nőttem fel, kívülről fújtam a csapatok összeállítását. Igazából közvetíteni szerettem, eljátszottam, hogy én vagyok a Szepesi, ha más nem is, én nagyon élveztem. Az édesapám viszont nem támogatta ezt az elképzelésemet, hogy újságírói pályára lépjek. Legalábbis amíg nem szerzek egy tisztességes szakmát. Érettségi után a spanyol-történelem szakra nem vettek fel, a jogi karra viszont igen. 23 évesen végeztem el az egyetemet, és akkor még mindig nem tettem le az újságírásról. A pályaválasztás egyébként nem okozott gondot, mivel a bűnügyek is érdekeltek, bújtam a krimiket, így aztán ügyész lettem. Vonzott az egész, mert elmélyülhettem az ügyekben. A hivatalnoki lét viszont nem tetszett, az hogy fixen egyhelyben kell ülni, ha akarom, ha nem" - elevenítette fel a kezdeteket az ügyvéd, aki egy ötlettől vezérelve hagyta ott az ügyészséget.
„Meghívtak egy konferenciára Hamburgba, de a főnököm közölte: elenged, de csak turista útlevéllel, mintha nyaralni mennék. Na, ezek után úgy gondoltam, hogy ha ennyit érek nekik, akkor nincs több dolgom velük. Még aznap délután összepakoltam, és eljöttem. Ekkor már álnéven írogattam a Népsportba, később pedig állandó munkatársa lettem a lapnak. Enyém lett a vízilabda, aminek nagyon örültem, és a jégkorong. Ehhez viszont nem értettem és meg kellett tanulnom a sportágat. Mindig azt éreztem, hogy hátrány, hogy nem a sportolói közegből érkeztem a sportújságírói szakmába. A sportos múlt sokkal nagyobb előny volt, mint az, ha valaki az íróasztal mögül, az ügyészségről került oda."
Kamarás tíz évig volt újságíró. Lapszerkesztő, rovatvezető, külpolitikai újságíró, felelős szerkesztő, több lapnál is. Ám mégis váltani kellett, és ekkor került előtérbe az a bizonyos jogi diploma. A kiugró sikert az egyik kereskedelmi csatorna műsora - a Katalin bírónő - hozta meg. Noha ez nem tartott sokáig, de a Kamarás név ismertté vált. Később a Blikk is felkérte jogi szakértőnek, és ez azóta is lefoglalja a szerda délutánjait. Aztán jött egy-két felkapott ügy, a kecskeméti maffia per, a Mortimer ügy, a fényevő, vagy a legutóbbi, a modellgyilkosság.
De nem létezhet erős nő, és gyenge férfi?
„Nem szokásom megkeresni az ügyeket, ami olyan, az úgyis megtalál. A modellgyilkosság néven elhíresült ügynél a lány családjának ajánlottak engem. Adriennt egy éve védem. Már másfél éve van rács mögött Szabó Dézi halála miatt. Tavaly tél óta nem halad az ügy. A tények ismertek: ketten, több késszúrással megölték a modellt. Különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt nyomoz a rendőrség. Tavaly februárban elém tettek egy orvosszakértői véleményt, amely megállapította, hogy 30 késszúrás végzett az áldozattal. Az erőseket a fiú, a közepeseket a lány szúrta. De nem létezhet erős nő, és gyenge férfi? Ezt meg is kérdeztem, de a kiegészítő szakvéleményt azóta sem láttam. Egy „életfogytos" ügyről van szó, komoly ellentét áll fenn a vádlottak között, és mindezek ellenére nem látom a hathatós nyomozati munkát. Nekem csak hasznomra válik ez az időhúzás. Azzal kell foglalkoznom, hogy minél jobban megismerjem a védencemet. Levelezünk, és két hetente beszélünk. Nekem az egész mögé kell látnom, amiből a médiát ki kell zárni - összegzi az ügyvéd.
Dr. Kamarás Péter életéről tavaly Fricska - A maffiától a fényevőkig címmel könyv jelent meg, amelynek szerzője Mészáros Judit Krisztina. Az ügyvéd azt állítja, nem ő akarta, hogy megírják a kacifántos élettörténetét, de a hiúságának jól esik.