Ha valaki magánnyomozóként dolgozik, olyan esetekkel is találkozik, amire tipikusan azt mondjuk, hogy „ha nem velem történik, el sem hiszem”.
Igazi sztorik igazi detektívektől
Néhány sztorit hús-vér detektívek osztottak meg az internetezőkkel, mi pedig hazai magánnyomozóktól is begyűjtöttünk pár érdekességet. Persze mindenki névtelenséget kért, azonban, ha valaki magára ismer az említett sztorikban, az – esküvős szófordulattal élve – „most szóljon, vagy hallgasson örökre”.
Amikor titkol valamit a pasi
„Több nő is megbízott már azzal, hogy nyomozzak a párja után, mert valamit titkol, furcsán viselkedik. Ilyenkor azonnal mindenki a megcsalásra gondol, de van, amikor egészen más áll a háttérben. Találkoztam már olyannal, hogy a fiú azt titkolta, hogy a lánykérést szervezi, és mindenféle extra meglepetéssel készült, ami miatt állandó füllentésbe bonyolódott.
De olyan is volt, hogy a lányt az anyjával, apjával vagy épp az egykori legjobb barátnőjével akarta összebékíteni a srác, és ezért ment a háttérben a kavarás.
Ezek az esetek jól sültek el, de persze azért megcsalásra is rengetegszer fény derült, igaz, más eseteknél.”
Azt hitte, a szomszédja láthatatlan
„Egy nap egy férfi azzal hívott fel, hogy segítsek elkapni a szomszédját, aki éjjel a szemeteskukáit döntögeti. Felállítottunk egy kis éjjellátó kamerát, hogy elkapjuk a srácot. Nézzük másnap a videót, és azt látjuk, hogy a kukákat az erős szél borogatja fel. Az ügyfél viszont kiakadt, hogy ez biztos nem így van, a szomszéd láthatatlan, és a kamera rossz, nem elég jó a felbontása, találjunk ki valami mást. Több ezer dollárt is kifizetett volna, hogy bizonyítsa, nem a szél, hanem a szomszéd a hibás. Nehezen tudtam meggyőzni, hogy engedje el ezt a nyomozást, inkább én sem kértem érte pénzt.”
Macskát kerestem, droglabort találtam
„17 éves voltam, és csak úgy tettem, mintha magánnyomozó lennék. A szomszédom adott nekem egy tízdollárost, hogy menjek megkeresni az eltűnt macskáját. Azt hiszem, csak azt akarta, hogy jól érezzem magam, én meg hülyéskedtem, és biztos voltam abban, hogy nem találok semmit. De legnagyobb meglepetésemre találtam.
Az utcánk végén volt egy régi, elhagyatott nyugdíjasotthon. Már bezárták, ezért elég gyanús lett, amikor vérnyomot találtam. Nem volt sok, de biztos voltam benne, hogy a macskáé lehet.
Az épületet viszont néhány drogos használta, akik titkolták a működésüket, hiszen nemcsak füvet termesztettek, de fegyverek is voltak náluk. A macskát is ők sebesítették meg véletlenül, de szerencsére élt. Névtelen bejelentést tettem a rendőrségen, akik rajtaütöttek a bandán, a macska pedig szerencsésen visszakerült a gazdijához.”
A tagadhatatlan megcsalást is lehet tagadni
„Volt egy esetem, ami rádöbbentett arra, hogy milyen messze vagyunk hajlandók elmenni azért, hogy becsapjuk magunkat. Volt egy feleség, aki felbérelt azért, hogy megtudja, a férje valóban a titkárnőjével tölti-e az éjszakát.
Elkezdtem követni őket, rögzítettem is, ahogy a férfi és a titkárnője egy vacsora után egy szállodai szobába mentek fel este 10 után.
Másnap reggel 8-kor indultak el onnan, természetesen együtt. Amikor a feleség elé raktam a bizonyítékokat, csak annyit mondott: »Biztos sokáig dolgoztak.«”
Az ember, aki túl gyorsan meghalt
„Előfordul olyan eset is, hogy egy ügyön nem kell túl sokáig dolgozni. A nő gyanakodott a már felnőtt fiára, hogy a drog rabságába került. Próbált vele sokszor beszélni, de mindig falakba ütközött, ezért magánnyomozót fogadott. Mindössze fél napig tartott a munkám, mert a srác meghalt, drogtúladagolásban. Nyilván a nőt nem vigasztalta, hogy igaznak bizonyult a gyanakvása, és az se, hogy nem költött sokat detektívre.”
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
