Daniel H. Pink megbánás négy fajtája

A megbánás egy embereket összekötő, univerzális élmény. Ki ne bánta volna meg gyerekként, hogy az egyetlenegy választható gombócnál az eperfagyi helyett a hupikéket választotta? Vagy hogy a gimiben elindította azt a bizonyos pletykát riválisáról kicsinyességből? Esetleg abba a vállalkozásba nem mert végül belevágni fiatalon, amihez a szíve húzta? De azért a barátokkal igazán jobban kellett volna tartani a kapcsolatot, hogy a gyerekek kiköltözése után ne legyenek olyan csöndesek a hétköznapok… És még sorolhatnánk. A New York Times-bestselleríró és kutató Daniel H. Pink 2022 februárjában megjelent új könyve, a The Power of Regret (A megbánás ereje) négyfajta megbánást különböztet meg egymástól.

A megbánást is kutatják

A megbánást Kathryn Schulz, a pszichológiával foglalkozó TED-előadó két komponensre bontotta: először meg kell hozni egy döntést, egy cselekedetet véghez kell vinni, azután amikor ennek következményeivel szembe találjuk magunkat, beindul a második komponens, a képzelőerő, amely abba a gondolati körbe visz, hogy ha másként cselekedtünk volna, most jobb helyzetben lennénk.

Daniel H. Pink, akinek több könyve magyarul is megjelent már (A megújult elme, Motiváció 3.0, Mikor, Eladni emberi dolog), két párhuzamos felmérést indított csapatával, hogy a megbánás mélyére ássanak: az egyik során 4500 amerikait, a másik során pedig 105 ország több mint 16 000 megbánt vallomását gyűjtötték össze, majd ezeket elemezve Pink megírta legfrissebb könyvét. Ez utóbbi felmérés a World Regret Survey nevet viseli, és jelenleg is megtekinthetjük honlapján angol nyelven, melyik országban mit bántak meg az emberek. Pink négy fő kategóriába sorolta ezeket, és feltárta, mit taníthatnak nekünk.

Alapvető megbánás

Ebbe a kategóriába a felelősség, a lelkiismeretesség vagy a körültekintés elmulasztása felett érzett megbánás sorolható, amelyek „Bárcsak belefektettem volna az energiáimat/ megcsináltam volna valamit” típusú mondatok visszhangját hagyják maguk után fejünkben. A pénzügy és egészségügy téma dominálja.

Azt a tanulságot vonhatjuk le ebből, hogy érdemes előre gondolkozni, tervezni és követni az „amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra” közmondást.

Merészséggel kapcsolatos megbánás

Az elhalasztott cselekedetek és elszalasztott lehetőségek megbánása került ide, legyen szó akár vállalkozáskezdésről, az igaz szerelemért megtett erőfeszítésekről, vagy a kisebb szabású nyelvtanulásról. Jellemzően a „Bárcsak megragadtam volna ezt a lehetőséget” mondatban összpontosul. A tétlenséget kétszer annyian bánták meg Pink felmérésében, mint a véghez vitt cselekedeteket. Egy másik kutatás, amely az életközepi válságra fókuszált, azt találta, hogy a legtöbb 37–55 éves azt bánta meg, hogy milyen szakmát vagy karriert választott magának.

Ennek tanulsága: Hívd el randira! Utazz el! Vágj bele abba a vállalkozásba! Merj kiállni magadért és másokért! Más szóval, merj cselekedni, merj belevágni, merj élni!

Morális megbánás

Ide azok az esetek tartoznak, amikor valaki az alantasabb utat választotta a lehetséges opciók közül. Pink felmérésében ez bizonyult a legkisebb kategóriának, mindössze a válaszok 10 százaléka került ide. Ugyanakkor ez a kategória volt a legváltozatosabb és gyakran a legfájdalmasabb személyes megbánások helye. Jelmondata a „Bárcsak helyesen cselekedtem volna”.

Amit érdemes továbbvinnünk ebből a kategóriából, az az, hogy ha kétségeink vannak afelől, miként kellene cselekednünk, válasszuk inkább a helyes utat.

Kapcsolati megbánás

Ez a kategória bizonyult a legnagyobbnak mind közül, amelybe a megszakadt vagy meg sem valósult kapcsolatok okozta szomorúság került. A „Bárcsak felvettem volna vele a kapcsolatot, bárcsak ne hagytam volna kihűlni az ismeretséget” típusú sajnálkozás jellemzi. Ennek két alkategóriája van: „nyitott ajtósak”, amikor még van esély változtatni a dolgokon, vagy „zárt ajtósak”, amikor már nem lehet változtatni a körülményeken. A javítási kísérletek legnagyobb ellensége az egyén torzított elképzelése arról, miként reagálna a másik javítási kezdeményezésére: az emberek hajlamosak vagy túlbecsülni, vagy túldramatizálni a másik várt reakcióját. Egy lelkész felméréséből az derült ki, hogy az idősek, életükre visszatekintve, a családi kapcsolataik alakulása miatt bánkódtak a leginkább.

A tanulság, hogy ha „nyitott ajtós” megbánásról van szó, érdemes cselekedni. Ellenben, ha „zárt ajtós” a helyzet, a jövőben kell megpróbálni jobban teljesíteni hasonló esetekben.

Rossz jel lehet, ha semmit sem bántál meg

Pink szerint a megbánás valódi hiánya felnőttkorban súlyos betegség jele lehet, beleértve számos pszichiátriai és neurológiai betegséget. A megbánás érzése igazából az egészséges és érett elme egyik jellemzője, mégis sokan képesek erősen azonosulni a „nem bántam meg semmit” filozófiájával. Megeshet, hogy ezek az emberek egyszerűen megtanulták, miként optimalizálják a megbánást.

Pink fő üzenete tehát, hogy az élet nagy hibáiból sokat tanulhatunk: mire van valójában szükségünk, mit értékelünk valójában. Újabb közmondásunkat támasztja alá Pink kutatói munkája: „Az okos ember a más hibájából tanul, a buta a sajátjából sem.”