Dalí feleség szexmániás Lorca levelek

Dalí és Lorca még egyetemistaként kötöttek barátságot a spanyol fővárosban. Federico García Lorca sokoldalú fiatalember volt, nyitott a zenére, tehetséges a festészetben, kiemelkedő intellektus, de leginkább az irodalomban látszott kibontakozni. Már ifjúkorában értekezéseket és verseket ír. 

21 évesen már megjelenik első verseskötete. Érzékeny lelke fogékony a perifériára szorultak védelmére, „megénekli” a cigányok életét, s ezzel kiáll egyenjogúságuk mellett, ahogy az amerikai feketékért is.

Salvador Dalí betegesen vékony, zárkózott, tehetséges festőművészjelölt, különc zseni. Észleli, hogy nem közömbös a tehetséges Lorcának, akinek intellektusához maga is szeretne felnőni. 1923 és 1936 között viharos kapcsolat fűzi össze a két ifjú polihisztort. Viszonyukról fennmaradt egy levelezés, számos fotográfia, de készült róla mozifilm is.

A fennmaradt levelek azonban feltűnően aránytalan mennyiségben állnak rendelkezésre. A festőművész által a költőnek írt levelek közül mintegy negyven levél került elő, míg Lorca által Dalínak írt levélből összesen alig hét maradt fenn. Víctor Fernández, az archív leveleket gondozó és összerendező újságíró, aki a témával behatóan foglalkozott, úgy véli, a nők az okozói annak, hogy a levélgyűjtemény hiányos. Egészen pontosan: két nő. Az egyik feltehetően Dalí lánytestvére, Ana María Dalí, aki a spanyol polgárháború után igyekezett pénzzé tenni, amit csak tudott, és vélhetően néhány levél is erre a sorsa jutott. A másik nő, Gala Dalí, Salvador Dalí felesége, múzsája, menedzsere, mecénása, tanácsadója, barátja és életének egyik legmeghatározóbb alakja, a festőművésznél idősebb, orosz származású asszony.

Gala Dalí

Gala az Orosz Birodalomban született, Moszkvában tanítónőként dolgozott, majd értelmiségi családja révén tuberkulózisát Svájcban kezeltette. Ott megismerkedett Paul Éluard-ral tizenhét évesen, akivel néhány évvel később Párizsban házasságot is kötött. Egy gyermekük született, Cécile, de Gala nem szeretett anya lenni, és nem is volt jó ebben a szerepben. Gala sok művészt inspirált, és a kibontakozóban lévő szürrealizmus számos alakjára volt hatással. 1929-ben férjével együtt tettek látogatást Spanyolországban, az ifjú, alig ismert festőművésznél, Salvador Dalínál. A szúrós tekintetű, apja pénzéből élő, feminin megjelenésű, depresszióra hajlamos fiatalember és a férjezett asszony között hamar románc szövődött, amely Gala és Paul házasságának felbomlása után, hosszú évtizedeken át tartó, elválaszthatatlan kötelékké alakult.

A Gala-jelenség 

Gala személye sokakban kételyeket szül: rossz anya, lányát és férjét elhagyja egy másik férfiért, aki nála jóval fiatalabb, vonzalmai vitatottak, presztízse és jövőképe csekély. Gala nagyvilági életre és jómódra vágyik.

Így, bár Salvador spanyolul 'megmentő'-t jelent, valójában Gala volt az, aki megmentette Dalít, és múzsájaként, valamint menedzsereként a halhatatlanok sorába emelte. Dalí tisztában volt azzal, mit köszönhet Galának, bálványozta, csodálta, és követte vakon.

Gala lehetett az is, aki Lorca számos levelét megsemmisítette, vagy azokból egyszerűen bizonyos részeket ollóval kivágott. Lorca ugyanis azok közé tartozott, aki nem nézte túl jó szemmel Gala ténykedéseit. Ennek többször hangot is adott, és talán féltékeny is volt rá. 

A költő papírjai között pedig rábukkantak egy feljegyzésre, amelyen csak annyi áll: nem szeretem Galát. Lorcát a spanyol polgárháborúban 1936-ban agyonlőtték nézeteiért, és egy ismeretlen tömegsírban nyugszik azóta, Gala pedig feltehetően szelektált egy kicsit a levelek között, és amelyik nem volt számára kompromittáló, azt megtartotta.

Az asszony 1982-es halálát Dalí néhány évvel élte túl. A festőt utolsó útja a gyökereihez vezette felesége halála után, oda, ahol Lorcával is megismerkedett, s ahol utolsó kivehető szavai ezek voltak: „Barátom, Lorca”.