boldogságtól való félelem

Talán nincs is olyan ember, akit ne érintett volna meg legalább egy illanó gondolat erejéig az elbizonytalanodás egy szerencseszéria közben. De a többség ezeket a negatív riadalmakat gyorsan elhessegeti. Vannak, akik viszont beleragadnak, és teret adnak az ünneprontó érzésnek. Sőt, el is kerülik a jó dolgokat abbéli félelmükben, hogy az azt követő rossz viszont nagyon rossz lesz.

Ezt a fóbiát boldogságaverziónak, vagy köznyelven a boldogságtól való félelemnek nevezik.

A boldogság a különböző kultúrákban

A boldogság a pszichológia egyik legtöbbet kutatott területe. Mind a klinikai pszichológusok, mind a szociálpszichológusok azt tűzték ki célul, hogy megértsék, mi teszi az embereket boldoggá. Két ausztrál kutató arra volt kíváncsi, hogy vajon minden kultúra alapvető meggyőződése-e, hogy a személyes boldogságra való törekvés az egyén életét vezérlő legfőbb értékek közé tartozik, vagy csak a nyugati kultúra tekinti ezt ennyire fontosnak.

Paul Gilbert és Mohsen Joshanloo kísérleti tanulmányukban azt állapították meg, hogy léteznek kultúrák, melyekben kevésbé bálványozottan tekintenek a boldogságra. Az iszlám országokban például kétféle boldogság létezik – az ebben az életben megélt és a túlvilági boldogság. Tehát a túlzott boldogság ebben az életben boldogtalanságot jelenthet a túlvilági életre nézve. Hasonló felfogással bírnak a taoista kultúrák hiedelmei, amelyek a „jin és jang” szemléletet vallják. A boldogsággal kapcsolatos hitrendszerük szerint ha most túl boldogok vagyunk, a boldogtalanság már a sarkon túl leselkedik, és az élet majd „kiegyenlíti önmagát”. A kínaiaknak mondása is van a jelenséggel kapcsolatban: „az extrém boldogság tragédiát szül”. Az ázsiai kultúrában sok helyen úgy gondolják, szükség van egy limitre a boldogsággal kapcsolatban.

De nyugaton is találni erre példát, élnek olyan tradicionális keresztény hitvallású emberek is, akik hitükből eredően azt gondolják, a túlzott boldogság elsodorja Istentől a hívő embert, így óvatosan kell viszonyulni ezekhez az érzésekhez.

Bár a boldogságról és annak következményeiről alkotott kultúrspecifikus nézetek között nagy eltérések vannak, a kutatás egy közös vonásra lett figyelmes: mindenhol megjelenik a boldogságtól való általános félelem vagy averzió, illetve a túl sok boldogság elkerülésének vágya.

„Boldogságtól való félelem”-skála

E kísérleti tanulmány alapján Joshanloo kidolgozott egy olyan mérőrendszert, amely kifejezetten a boldogságtól való félelem fogalmát vizsgálta. A skálát több országban tesztelték, és különösen megbízhatónak és hatékonynak bizonyult ennek az új jelenségnek a megragadásában.

A „boldogságtól való félelem”-skálán azok az egyének, akik magas pontszámot érnek el, nagyobb valószínűséggel tompítják pozitív érzelmeiket és hangulataikat is. 

Fontos, hogy mind kulturális, mind egyéni szinten a boldogságtól való félelem magas szintje némileg alacsonyabb életelégedettséggel jár együtt.

A skála kérdései:

1. Amikor jól érzem magam, attól félek, hogy valami rossz fog történni.
2. Kényelmetlenül érzem magam, ha jó érzés fog el.
3. Nehezemre esik megbízni a pozitív érzésekben.
4. A jó érzés soha nem tart sokáig.
5. Amikor boldog vagy, soha nem lehetsz biztos abban, hogy valami nem teszi azt váratlanul tönkre.
6. Ha az ember jól érzi magát, gyakran hagyja az éberségét lankadni.
7. Nem hagyom, hogy a jó dolgok és a sikerek túlságosan magukkal ragadjanak.
8. Úgy érzem, nem érdemlem meg, hogy boldog legyek.
9. Megrémülök attól, hogy túlságosan átadjam magam a boldogságnak.

Összefügg mentális megbetegedésekkel

Egy hasonló skála segítségével Paul Gilbert pszichiáter, az angliai Kingsway Kórház munkatársa és kollégái 2012-ben megállapították, hogy a boldogságtól való félelem magasan korrelál a depresszióval. „Vannak, akik a boldogságot lazaságként vagy akár lustaságként élik meg, mintha a boldogság komolytalan lenne, és mindig törekedni kellene rá; mások kényelmetlenül érzik magukat, ha nem aggódnak mindig” – mondja Gilbert. „Nem ritka, hogy az emberek attól félnek, hogy ha valaminek örülnek, azt elveszik tőlük.”

Korábbi kutatások alátámasztják, hogy a pozitív érzelmektől való idegenkedés gyakran együtt jár a mentális zavarokkal. A depressziós zavarban szenvedő betegeknél például azt találták, hogy az átlagemberhez képest jobban félnek, és elnyomják mind a negatív, mind a pozitív érzelmeiket. Gilbert szerint ezek az eredmények rávilágítanak a kezelés egy kritikus, de gyakran figyelmen kívül hagyott szempontjára: „Nagyon fontos, hogy a boldogságtól való félelem önállóan a terápia fókuszába kerüljön, és ez azt jelenti, hogy úgy kell kezelni, mint bármely más félelmet.”

Például expozíciós terápiával vagy mindfulness technikákkal, amelyek során a kezelők megengedik a betegeknek, hogy boldognak érezzék magukat anélkül, hogy ítélkeznének. A hagyományos terápiás megközelítések gyakran arra ösztönzik a depressziós betegeket, hogy vegyenek részt kellemes helyzetekben, ezek az eredmények azonban azt sugallják, hogy egyeseknek először azt kell gyakorolniuk, hogy egyáltalán megengedjék maguknak a kellemes érzelmeket.