K-t, az alvó biztonsági őrt persze ez sem zavarja. Álmában éppen sétalovagol valami nagy-nagy virágos réten, kicsinyt galoppozik is. Gyönyörű időt álmodik magának, és semmiképpen nem azt, ami a valóság. Már hogy egy bankrablást.
Négy fiatal srác van még rajtam kívül a peremkerületi bank fiókirodájában, egy dögunalom hétfő délutánján. A fiúk éppen bankszámlát nyitottak, lassan kocog az idő, én egyre idegesebben nézem a fali órát.
Jó ideje nézegetem K-t, a tarfejű, alacsony termetű biztonsági őrt. Amúgy kedves ember, mindig hangos kezicsókolmmal köszön, jóban van a helyi kínai étterem, üzlet, kifőzde embereivel, és a banki alkalmazottakkal is udvarias. Bármire kérik, azonnal ugrik. Készségesen állítja be a légkondicionálót 25 fokról 23 fokra, áthelyezi a bank információs tábláját balról-jobbra majd jobbról-balra, bárkivel szívesen kimegy rágyújtani a bank elé, az ajtóba.
K-val tehát nincs baj.
Hacsak nem a magassága. Én nem vagyok kifejezetten az az atléta termet, (aktuális magasságom 162 cm), de sejthető, mekkora lehet K., ha még nálam is alacsonyabb úgy tíz centivel. Gyakran merengek el azon, mi történne, ha éppen akkor ugrana be egy kis munkára a bankrabló , amikor én is jelen vagyok. Mondjuk, dermedten felállnék a bankrabló felszólítására, a biztonsági őr ugyanezt tenné, igyekezne testével védeni, végül is ez a dolga, de legnagyobb sajnálatára, föléje magasodva kilógnék a képből. Azaz remek célpont lennék. Isteni, komolyan mondom isteni!
De most K. nem ugrál fel, nem dohányzik, nem készségeskedik, hanem egyszerűen alszik.
Az egyik banki alkalmazott talán még lábujjhegyen is megy el mellette, nehogy megrebbenjenek K. pillái. Meg különben is, alvó embert felébreszteni nem illő magatartás.
Így hát ő alszik tovább, az idő még mindig csak vánszorog. Épp azon morfondírozok, ha a fiú a pultnál még egyszer rosszul tölti ki az átutalási nyomtatványt (már a harmadiknál tart), semmi nem áll az utamba, rárontok és egy fegyvernek látszó tárggyal kényszerítem arra, hogy nyomtatott betűvel írjon már végre.
Ekkor kerül a látóterembe valaki. Valaki, aki eltakarja az ajtót. Egy fekete izében végződik a feje, de már oda sem merek nézni, helyette finoman megköszörülöm a torkom, hátha ettől felébred K. Az a valaki most beljebb lép, sejteni vélem, hogy maga előtt tart egy tárgyat a kezében, valamit mond is, de azt már nem hallom, erőteljesen bokán rúgom K-t, nem bírom tovább.
Itt az a helyzet, hogy áll az ajtóban a rabló, a méretes biztonsági őr meg alszik mellettem! Szentséges ég, azonnal mentsen meg valaki!
K. erre persze felriad. - Mi van, mi van?- néz körbe, de a tekintete mégsem változik. Hát persze, mert rájött, hogy én saját testemmel védem őt, ezért nem aggódik. De K. ahelyett, hogy védelmet nyújtana, újra becsukja a szemét. Lehetetlen, teljesen kizárt! Hamarosan vérfürdőt rendez a rabló, a biztonsági őr pedig alszik tovább. – Ne csinálja már ember! – suttognám, de nem jön ki hang nem a számon. És ez az a pillanat, amikor megemberelem magam. Végre felnézek.
Az ajtóban már nincs senki. Pedig az előbb még ott állt, csuklya is volt rajta…a kezében meg tartot valamit…láttam. A bankrabló volt személyesen.
Összerezzenek a hívószám kijelző hangjára. Én következek. Remegő lábbal megyek a pénztárhoz. K. még mindig alszik. Aztán mire végzek, ő már mosolyogva kint ácsorog a bejárat előtt, egy másik bank biztonsági őrével beszélget, rágyújtottak. Kezicsókolom, mondja K., az udvarias biztonsági őr, aki remekül végezte dolgát, hiszen ma sem történt bankrablás és lám, megúsztunk egy totális vérfürdőt.
Tovább is van... Olvasnál mást is?
Te biztonságban érzed magad? Tudod mit eszel meg? Otthon jól bezárod az ajtót, de valahogy mégsem az igazi? Lapozz ide: a Díványon Fókuszban a biztonság.
A hétvégén gyerünk Erdőbényére, a gasztrobloggerek által rendezett remek fesztiválra! Mire lemegy a nap, felmegyünk a Mulató hegyre
Ahhoz, hogy jól nézzen ki az arca még a boncterembe is bejárt. Igaz történet az a ráncmegelőző arcmasszázsról. Munkában Szörnyella de frász
Nincs már több dal. A hétvégén elhunyt Cseh Tamás emlékére.
