Az „aranypénisz-szindróma” kifejezést állítólag a Sarah Lawrence College diákjai találták ki, ami egy olyan intézmény, ahol a hallgatói létszám 75 százaléka nő és 25 százaléka férfi. Céljuk, hogy leírják, mi történhet olyan környezetben – legyen az iskola vagy város –, ahol a heteroszexuális nők száma messze felülmúlja a heteroszexuális férfiakét.
Ennek persze egyenes következménye, hogy egy ilyen helyzetben lévő srácnak alig van versenytársa, ha éppen csajozgatni akad kedve. Sőt, aránytalanul sok figyelmet kaphat, ez pedig nagyon gyorsan a fejébe szállhat, hiszen elhiszi, hogy ő valóban olyan értékes, mint az ötös lottó főnyereménye, szóval nem igazán kell beleszakadnia, hogy találjon magának valakit, legyen szó egy éjszakáról, vagy akár hosszú távról.
Az igazi rossz hír egyébként nem ez, hanem, hogy ez a jelenség mindenhol érvényesül, ahol a lakosság túlnyomórészt nőkből áll.
Jon Birger,Kezdeményezz! – A randizás új tudománya, avagy miért a nőkön múlik? című könyv szerzője éppen körbeutazta az országot, és egyetemi hallgatókkal beszélgetett anyaggyűjtés miatt, és azt vette észre, hogy azokon az egyetemeken, amelyeken többnyire nők tanultak, a pasikban semmi különleges nem volt, mégis, a nemek arányának eltolódása miatt mégis szerették azt gondolni magukról, hogy aranyból van a farkuk.
Szívás egy ilyen pasival összejönni
Nyilvánvalóan nem minden nő szeretne kapcsolatban, vagy éppen komoly kapcsolatban élni, de akik valami ilyesmit keresnek, elég nehéz helyzetben vannak.
Egyrészt, a randevúzás kultúrája azokon a területeken, ahol kevesebb férfi van, kevésbé monogám. Valószínűleg azért, mert azok a srácok, akik tudják, hogy sok választási lehetőségük van – és elméletileg csak új nőkkel jönnek össze –, nem igazán érzik, hogy el akarják kötelezni magukat hosszú távon – mondja Birger a Cosmopolitannek.
És igazából még arra sincs szükség, hogy jók legyenek a randizásban, hiszen körülöttük mindenhol nők vannak, szóval, ha valakivel nem sikerült egy randi, nem keserednek el különösebben, hanem egyszerűen csak továbblépnek, és ugye, nyilvánvalóan van hova.
Szóval a történet lényege, hogy az aranyfarkú pasik úgy vannak ezzel a dologgal, hogy minek erőltessék meg magukat, vagy minek vesződjenek új készségek elsajátításával, ha a jelenlegi hozzáállására is baromi nagy igény van.
Amit tehetsz ellene
El is költözhetsz egy olyan helyre, ahol több férfi egyed is fellelhető, de először nem feltétlenül kell ennyire végletes változásokat eszközölni az életedben. Mondjuk, biztos vannak helyek, ahol meg a nők vannak ennyire kevesen – aranyvagina-láz, szia! –, szóval, lehet, hogy érdemes lenne átgondolnod.
De ha ezt teljesen elveted, Sheva Assar klinikai pszichológus azt javasolja, hogy próbálj meg kevésbé koncentrálni arra, hogy mit tehetsz azért, hogy vonzó legyél az aranyfarkúak számára, és foglalkozz inkább azzal, hogy ezek a férfiak mit tehetnek azért, hogy te vonzónak találd őket.
Ragaszkodj a határaidhoz – és ne félj kezdeményezni – mondja Assar. Szóval a pszichológus azt javasolja, hogy ahelyett, hogy szemezgetni próbálsz egy bárban valakivel, egyszerűen csak menj oda hozzá. Ez azt sugallja, hogy van önbizalmad, így kiemelkedsz a tömegből – teszi hozzá.
Végül emlékezz a saját értékedre, és arra, hogy egyedülállóként is egész jól lehet boldogulni, ha akarsz.
És ha egyszer valaha lesz lehetőséged dönteni, hogy egy tök átlagos pasi mellett akarsz lenni, aki azt hiszi, hogy aranyból van a farka, vagy hogy éppen inkább egyedül maradsz, akkor már valószínűleg tudni fogod, mit válassz.
