apák szerepe

Te mennyire szívesen hagyod el a komfortzónád? Bátran vágsz-e bele új élmények kipróbálásába, vagy az ismeretlentől való félelem és a bizonytalanság visszatart? Mennyire hiszel magadban, és hogyan kezeled, ha kudarc ér? Valószínűleg ezekhez több köze van annak, hogy milyen a viszonyod az édesapáddal, mint gondoltad. 

Az anyák és az apák szerepe a kötődésben

Lukács Liza Hogyan szeretsz? Kötődési sebeink gyógyítása című könyvét receptre kéne felírni mindenkinek, aki szeretne tisztába kerülni azzal, hogyan hat rá a szüleivel való kapcsolata; miért ismétel bizonyos mintákat a párkapcsolataiban, és miért viselkedik bizonyos helyzetekben úgy, ahogy. A könyv egyik legfontosabb fejezete mégis az, amelyik a már-már unásig ismert anya-gyerek kapcsolat személyiségfejlődésünkben betöltött szerepén túllépve, az apák feladatát is alaposan körbejárja.

Az elsődleges gondozó (aki a legtöbbször az édesanya) kiszámítható jelenléte, beleérző és megnyugtató viselkedése építi ki bennünk a biztonság alapjait. Úgy is mondhatnánk, hogy a „lenni” érzést ebből az elsődleges bensőséges és biztonságos kapcsolatból tapasztaljuk meg. Ezzel az alappal vágunk neki a világ felfedezésének, önmagunk és a környezetünk megismerésének. Ez pedig a „tenni” időszaka, amelyben az apáknak döntő szerep jut.

A férfiakban is hormonális változásokat okoz a várandósság

Amikor egy pár kisbabát vár, a leendő anyukák a pszichológiai változásokon túl, egyértelmű fizikai és biológiai átalakuláson is keresztülmennek, miközben életük új fejezetére és szerepére készülnek. Az apukák pedig gyakran látszólag mellékszereplőként asszisztálnak ebben a kulcsfontosságú kilenc hónapban. Azonban egy 2011-es kutatás szerint a férfiakban is jelentős hormonális változások zajlanak le a várandósság alatt. Folyamatosan csökken a tesztoszteronszintük, születéskor pedig mélypontra esik, miközben a női hormonnak is tartott oxitocin- és prolaktinszintjük (ennek hatására termelődik az anyatej) emelkedni kezd. A természet lényegében ezzel akadályozza meg, hogy a férfi az anyától és az újszülöttől elforduljon. 

Apa kezét fogva világgá megyünk

A biztonságos kötődés alapja, hogy az életünk első hónapjaiban kialakítunk valakivel egy szoros, stabil és mély elsődleges kapcsolatot. Ez a személy legtöbbször az anya, de nem törvényszerűen. A másik szülővel (jellemzően az apával) másodlagos kötődés alakul ki. A kötődési elméletek egyik úttörő pszichológusa, John Bowlby szerint az anyai kötődés megszilárdulása után jutnak jelentősebb szerephez az apukák. Az apák viszont nem feltétlenül akkor gondoskodnak jól egy csecsemőről, ha pont ugyanúgy viselkednek, mint az anyák. A szülők eltérő szerepet töltenek be a gyerekeik fejlődésében, egymás kiegészítve válnak mintává a gyermekeik számára.

Az apák szerepe mégsem annyira egyértelmű, mint például az, hogy mi a dolga egy édesanyának. A Google keresőjében böngészve megannyi találat érkezik azokra a férfiak (és valószínűleg nők) ezreit foglalkoztató kérdésre, hogy „Miért kulcsfontosságú az apa szerepe a gyermek fejlődésében?”, „Mi a dolga egy apának?”, „Mi az apa szerepe a családban?”

Révész György pszichológus így gondolkodik az apák szerepéről:

A világnak kérdéseket is fel lehet tenni, amikre válaszokat fogunk kapni. Megtapasztalja, hogy a tanuláshoz újabb és újabb kérdéseket kell feltenni. A gyerek spontán érdeklődése így vesz egyre konkrétabb irányt, és közben kirajzolódik a tehetsége. (…) Azok a gyerekek, akik az apjukkal rendszeresen sétálgatnak, és közben nézik a járműveket, az utcát, az embereket, gazdagabb szókinccsel rendelkeznek, választékosabban beszélnek, mint azok, akik mellől hiányzik az apa mindennapos jelenléte. Ezt a jelenséget nyelvi hídnak nevezik: 

Tehát míg az egyik szülő (jellemzően az anya) feladata a biztonságos bázis és menedék biztosítása, a másiké (jellemzően az apáé) az ettől való eltávolodás segítése, hogy a gyerek közben tapasztalatokat szerezhessen a külvilágról. 

Elég jók vagyunk-e az apánk szemében?

Kilépve a biztonságot adó menedékből (eltávolodva az anyától) kipróbálhatjuk önmagunkat, megtapasztalhatjuk a tehetségünket és képességeinket. Ebből következve a teljesítményünkkel kapcsolatos visszajelzéseket az apánktól várjuk. Ha valaki folyamatosan a tökéletes teljesítményre törekszik, nem tud nemet mondani az egyes feladatokra, folyton túlvállalja magát, minden szempontból a legjobb akar lenni, és minden szempárban a visszaigazolásra vágyik, hogy ő elég jó, különleges és érdekes-e, sokszor igazából egyetlen ember visszajelzésére és elismerésére vár. És az legtöbbször az édesapja.

Éppen ezért fontos, hogy az apák milyen visszajelzéseket adnak a gyermekeiknek, és mit üzennek nekik a világról. Nemcsak abban segítenek, hogy a gyerek felfedezze a környezetet, hanem abban is kulcsszerepük van, hogy a gyermekük utána saját magát hova lesz képes elhelyezni a világban, hogyan fog önmagáról gondolkodni. Ha egy apa folyamatosan panaszkodik a munkájára, egyéb emberekre és történésekre, árad belőle a negativitás és az utálat, azzal a gyermekének a konkrét üzenetek mellett egy sokkal mélyebb alaphiedelmet is átad. Mégpedig azt, hogy a világ nem érdemes arra, hogy megismerjük, és bármivel is próbálkozunk, úgyis kudarcba fog fulladni minden próbálkozásunk. 

Az apák szerepe tehát kulcsfontosságú a külvilághoz, a problémák megoldásához és a teljesítményhez fűződő viszonyunkban. Az apáktól tanulhatjuk meg a célkitűzést, a kreativitást, az önállóságot és a kudarctűrést – feltéve, ha engedik, hogy velük tartsunk.