Hiába tűnt könnyű útnak az ivás, a melót nem úszhattam meg magammal

Már korábban sem állt távol tőlem, hogy hétköznap vessem bele magam az éjszakába, de ez később mérséklődni látszott. Aztán valahogy mégis visszacsúsztam. Olyankor lekerült rólam minden felelősség, nyoma sem volt a szorongásomnak és szabadon engedhettem ki a gőzt.

Az alkohol mindannyiunk barátja

Tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Rengetegen vannak, akik úgy érzik, szükségük van néhány italra ahhoz, hogy az önbizalmuk kapjon egy kis boostot. Nem véletlen a folyékony bátorság becenév, hiszen – bármekkora közhely – józanul én is viszonylag ritkán pattanok fel a színpadra koncert közben, és ti sem karaokéztok olyan nagy beleéléssel, mint a harmadik sör után.

Ezekben az években úgy éreztem, hogy ahhoz, hogy ki tudjak kapcsolni, lazítani tudjak, ne adj’ isten, még jól is érezzem magam, erre feltétlenül szükség van, és hiányozni fog, amikor már nem lesz. Most viszont, amikor a rendszeres ivás már régóta nem része az életemnek, rájöttem, hogy a folyékony bátorság sokkal nagyobb átok, mint áldás.

Társunk a szégyen és egyéb problémák

A legnyilvánvalóbb probléma, ha alkohollal tuningoljuk az önbizalmunkat, hogy néha bizony a vártnál jobban sikerül a dolog. És ahogy azt már a legtöbben megtanultuk, semmi jó nem sül ki abból, amikor a tervezettnél több gátlástól szabadulunk meg. Az ilyen esetekből születnek a ciki sztorik, a zavarba ejtő történetek, de nem ritka az sem, hogy egy barátság vagy kapcsolat bánja a kontrollálatlan estét.

További probléma, ha mentőövként támaszkodunk az alkoholra. Valahányszor a szorongásunk leküzdése miatt nyúlunk a pohár után, tovább erősítjük a függőséget. Gyakran előfordul, hogy olyan rendszerességgel követjük ezt a mintát, hogy el is felejtjük, hogyan működünk pia nélkül. Ilyenkor lényegében újra kell tanulni, hogy hogyan viselkedjünk józan emberként.

Jó lenne, ha minden parti előtt fel tudnánk tenni magunknak a kérdést: miért is van szükségem alkoholra? Ahelyett, hogy egyfajta tüneti kezelésként iszom, szuper lett volna, ha már korábban elkezdek foglalkozni a szorongást kiváltó okokkal és dolgozni a megszüntetésén, de persze, utólag mindig okos az ember.

Mind közül a legrosszabb dolog az egészben talán az, hogy az alkohol adta lazaság, önbizalom és felszabadultság bizony mulandó. Az egész csak addig tart, amíg ki nem megy belőlünk a pia, másnap pedig keményet koppanva esünk vissza a valóságba. Az elmúlt pár évben voltak olyan emberek az életemben, akikkel józanul valószínűleg két mondatnál többet soha nem tudtam volna beszélni, így nem véletlen, hogy a legtöbbjükkel ma már semmilyen kapcsolat nincs közöttünk.

Meg kell hozni a döntést

Megszámlálhatatlanul sokszor ébredtem úgy, hogy én bizony soha többet nem iszom. Soha. Elkezdek sportolni, egészségesen táplálkozni, és visszaveszek a féktelen bulizásból. Pár nappal később aztán, mintha mi sem történ volna, ugyanolyan lendülettel vetettem bele magam az éjszakába.

Aztán eljött az a pont, amikor már kevés volt a bulizás ahhoz, hogy elfeledtesse velem a valódi problémákat. Elkezdtem dolgozni magamon, terápiára mentem – szerencsére nem a pia, hanem a korábbi traumák és a szorongások kezelése miatt, és ahogy haladtunk, egyre kevesebbszer csaptam szét magam. A felszínes magabiztosság helyett elkezdtem valódi kapcsolatokat építeni, és bár még messze a cél, a szorongásaimmal is egyre jobb a viszonyom. Ez pedig a legkevésbé sem az alkoholnak köszönhető.