Vegyünk egy példát: Éva és Bálint fél éve alkotnak egy párt. Eddig úgy tűnik, hogy Bálinttal semmi gond nincs, szeretik egymást, törődik Évával. Éva szeretné, ha szerdánként eljárnának táncolni, de tudja, hogy Bálint aznap a haverjaival szokott kártyázni. Éva ezért kicsit ideges, nem meri megkérdezni Bálintot, de meggyőzi magát arról, hogy ha a párja számára igazán fontos ez a kapcsolat, gondolkodás nélkül lemond majd a kártyaestekről. Amikor végül rákérdez, ahogy az várható volt, Bálint a szerda esti kártyázást említi. Éva ezt magára veszi, úgy érzi, Bálint a barátait választja helyette, és már meg is történt az első komoly vita kettejük között.
Mi folyik itt valójában?
Éva tudja, hogy Bálint csak a szerda estéket tölti a haverjaival, azokat viszont rendszeresen. Akkor mégis miért elégedetlen, amikor amikor a férfi nem áldozza be a pasis estét a társastáncért?
Lehet, hogy ezzel önmaga sincs tisztában, de Éva bizonytalannak érzi magát, ezért teszteli Bálintot: ha választania kell, vajon őt választaná? Ha a nő kellően erőszakos és Bálint beleegyezik a szerda esti táncórákba, Éva úgy érezné, hogy biztonságban van, hogy a férfi elköteleződött mellette. Ha nem, akkor továbbra is bizonytalanul érezné magát a kapcsolatban.
Az ilyen jellegű tesztek azonban pont azt teremtik meg, amitől a legjobban félünk. A fenti példánál maradva, Bálintnak valószínűleg eszébe sem jut, hogy a szerda estéjének bármi köze lenne a lány iránt érzett szeretetéhez, de egy ilyen esetben könnyen úgy érezheti az ember, hogy a párja valójában nem szereti őt, hiszen elveszi tőle a szórakozás lehetőségét. Azáltal, hogy Éva az elköteleződés mértékének tesztelésére létrehozta ezt a helyzetet, Bálint fokozatosan elidegenedik tőle – így épp Éva teremti meg azt a távolságot kettejük között, amitől ő maga tartott.
Ez nemcsak a fiktív Évával és Bálinttal történt meg, és persze hogy te sosem voltál ilyen helyzetben, mégis nagyon gyakran előfordul, hogy az egyik fél nagyobb biztonságot keres a kapcsolatban. Nincs is ezzel semmi baj. A fentihez hasonló tesztek azonban felesleges konfliktushoz vezetnek, még akkor is, ha a párod amúgy mindenhez alkalmazkodik, ami neked fontos.
Általában azok, akik ilyen helyzeteket teremtenek, általában csak azt szeretnék tudni, hogy számítanak a párjuknak. Érdemes terapeutához fordulni és beszélni az alacsony önértékelésről és a bizonytalanság érzéséről, elkerülve ezzel, hogy a kapcsolat pont azt az irányt vegye fel, amelyiktől a legjobban tartunk. Ha észrevesszük és tudatosítjuk magunkban a problémát, elmondhatjuk a párunknak is, így őt sem érik váratlanul az ilyen helyzetek, ráadásul ketten könnyebb kompromisszumra jutni. Ettől azonban nem vagyunk rossz emberek, egyszerűen csak megértésre és támogatásra van szükségünk. Azzal, hogy beszélgetünk erről a párunkkal, a kapcsolat konfliktusok és nyomás helyett máris együttműködésre fog épülni. Bátornak kell lenni ahhoz, hogy észrevegyük a saját hibáinkat, végső soron azonban ez az, ami segít őket leküzdeni.
