2020 nyarának lassan vége, és sajnos úgy néz ki, hogy ez az ősz biztosan nem a nagy utazásokról fog már szólni. De hogy telt az elmúlt két hónap? Utaztatok a partnereddel, a családdal? És milyen volt? Mennyire tudtátok összehangolni az igényeket, vágyakat? És hogyan hatott mindez a kapcsolatotokra? Milyen következtetéseket vontál le a tapasztalatokból?
Mert vannak olyan párkapcsolatok, családok, ahol a pihenéssel, nyaralással kapcsolatos igények annyira eltérnek, hogy egy-egy rosszul sikerült vakáció bizony a kapcsolaton is mély nyomokat hagyhat. Pszichológus szakértőinket, köztük a SelfGuide pszichológiai műhely alapítóit most erről a helyzetről kérdeztük, pontosabban arról, mi van akkor, ha másképp szeretünk nyaralni a partnerrel, a családdal.
Sorozatunk korábbi részeit itt olvashatod el.
Szalay Ágnes: Nem szabály, hogy együtt kell lenni
Nagyon sokféleképp lehet „máshogy” szeretni nyaralni, és ezek közül tapasztalatom szerint egy csomó verzió összeegyeztethető úgy, hogy mindenki megtalálja benne a maga örömét. Igyekszem sorba venni a különbözőségeket – bár nyilván százféle lehetőség van a különbözőségre ezeken kívül. Először is, számomra a legkülönbözőbb: család előtt és kisgyerekekkel. Ez az esetemben például gyökeresen más: mielőtt gyerekeim lettek, a kalandos, ki tudja, hol alszunk majd, induljunk neki a világnak típusú nyaralásokat szerettem, na ez mondjuk két kicsivel számunkra nem volt kivitelezhető. (Bár vannak igazi kalandor lelkek, akiket a baba sem fog vissza.) Máig emlegetjük azt a vakmerő kiruccanást, amit Balatonfüredről Tihanyba tettünk egy három- és egy egyévessel. Katasztrófa volt. Sírtak, nyűglődtek, felborult az alvási rendjük és vissza sem állt hetekig… Igazuk is lehetett: mit érdekelte akkor őket az apátság meg a levendula? Ezen a ponton megfogadtuk, hogy egyelőre csak a gyerekek igényei szerint nyaralunk, ami vízben pancsolást és különböző színű édességek magunkba tömését jelenti. Magamtól nem ezt tenném, de öröm látni az örömüket, az ügyesedésüket, és elég jól belerázódtunk. Idővel, ahogy nőnek, egyre több egyéb programot is sikerül becsempészni – és egyre közelednek az igények. Ez lehet szerintem tehát az egyik megoldás: ha nagyon más az igény, kis lépésekkel, egy-két más jellegű programmal lehet közeledni egymáshoz.
Ezzel együtt igyekeztünk mi, szülők, külön is elmenni valahova pár napra, és ott azt és úgy csinálni, ahogy akarjuk. Ez megoldás lehet olyan pároknál is, akik másképp szeretik a nyaralást. Nincs az semmilyen szabálykönyvben, hogy párok csak együtt nyaralhatnak, ha más az igény, más az érdeklődés, akkor érdemes mindenkinek a saját szórakozását is megtalálni, és külön tölteni a vakáció egy részét. Persze ha nagyon más az érdeklődés és a tempó egy pár esetében, és mégis együtt szeretnének nyaralni, az nem a legszerencsésebb felállás. De sok dologra lehet kreatív megoldást találni.
Van például két jellemző véglet az utazással kapcsolatban: aki minden lépést megtervez, minden percet betábláz, mert csak így érzi magát jól – és aki már az előre foglalt repülőjegyet is béklyónak tekinti. Látszólag áthatolhatatlan ellentét, de tudok rá egy megoldást, ami nem csupán jól működik, de még pluszt is visz az utazás és a kapcsolat örömeibe. Egy barátnőm nem állhatja a tervezgetést, férje viszont imád utazást szervezni, és remekül is csinálja. Ez a kapcsolatuk elején rögtön világossá vált számukra. Onnantól kezdve a számos utazásuk úgy zajlott, hogy a barátnőm szinte csak az időpontot tudta – talán néha még azt sem –, és a teljes, egyébként gondosan megszervezett út meglepetés volt neki. Mindenki megkapta, amit várt: a klasszul megtervezett út is megvolt, és a meglepetés, a kiszámíthatatlanság varázsa is. Ugyanígy ha az egyik félnek a kellemes helyen való semmittevés a pihenés, míg a másik az aktív programokat szereti, akkor egy vízparton vagy hegyi üdülőhelyen nyaralhatnak együtt úgy, hogy napközben mindenki azt csinálja, ami neki tetszik.
A lényeg a nyaralásnál is az, ami egy párkapcsolat egészénél: ne az járjon az ember fejében, hogy hogy kéne, mi illik, meg mások mit szólnak – hanem tudják őszintén megbeszélni, hogy kinek-kinek mire van igénye. Ha a partnered mást szeretne csinálni, akkor ne arra gondolj, hogy „jaj, nem szeret” meg „nem illünk egymáshoz” – hanem halld meg és fogadd el az ő igényeit, azzal együtt, hogy képviseled a magadét is.
Sákovics Diana: A rugalmasság és a beszélgetés sokat segít
Csodás lenne, ha partnerünkkel mindig pont ugyanarra vágynánk, a nyaralás minden pillanatát összefonódva tölthetnénk, de ez azért ritkán adatik meg. Nemcsak az olyan kapcsolat a ritka, ahol ez bekövetkezik, de még egy-egy kapcsolaton belül sem működik mindig a tökéletes harmónia. Az igényeink és a vágyaink ugyanis jelentősen változhatnak annak függvényében, hogy éppen mit is igyekszünk kipihenni. Egy kemény, stresszel teli időszak után van, hogy a csönd és a semmittevés tölti fel az embert, a bezártság, a tartós ingerszegénység pedig kalandosabb nyaralások irányába vihet. Az adott élethelyzetünk pedig a kapcsolaton belül is elég különböző lehet. De mit lehet ilyenkor tenni?
Először is elfogadni azt, hogy nem kell mindent együtt csinálni.
Ha beszélgetünk arról, hogy kinek mire van igénye, ha el tudjuk fogadni, hogy a másik másra vágyik, akkor tervezhetünk úgy heteket, napokat, hogy mindenki megtalálja benne az igényéhez legközelebb eső elfoglaltságot. Ebben a felállásban lehet, hogy nem mindig azt csináljuk, amit éppen mi szeretnénk, lehet, hogy kompromisszumokat kötünk, és valószínűleg töltünk időt külön is a partnerünktől. De a lényeg nem ez, hanem az, hogy egy olyan helyzetben, ahol mindkét fél képes meghallani, figyelembe venni a másik igényeit, ha tesz azért, hogy a másiknak jó legyen, ott az együtt töltött idő – hiába lesz kevesebb a nettó órákat tekintve – mélyebb kapcsolódásra, odafordulásra teremthet lehetőséget. Egy olyan kapcsolatban, ahol a felek megbeszélik az eltérő igényeket, ahol a problémákra közös megoldások születnek, ahol tudunk rugalmasak lenni, ott nincsenek rejtett feszültségek, ott a szeretet és a megbecsültség érzése tölti meg az együtt töltött órákat. Ez pedig mindennél többet ad.
Milanovich Domi: Az igényeidet kommunikálni nem önzőség
Bár egész évben várjuk a nyaralásokat, érdemes észben tartanunk, hogy az utazás egyfajta stresszforrás (csakúgy, mint a karácsony). Sokat készülünk rá, pénzbe kerül, elhagyjuk a megszokott környezetünket és a napi rutinjainkat, gyakran váratlan helyzeteket kell megoldanunk. Ráadásul szeretnénk, ha minden tökéletesen sikerülne – pont úgy, ahogyan megálmodtuk. Ez azonban csak ritkán jön össze: teljesen természetes, hogy vannak logisztikai malőrök, családtagok közötti súrlódások, kevésbé jó döntések. Ettől még nem rontottátok el a nyaralást, nem dőlt dugába minden. Ha naponta van pár óra, amikor jól érzitek magatokat, vagy összesen 4-5 pozitív emlék, amit el tudtok raktározni a szürke hétköznapokra, már megérte. Ahhoz, hogy ez nagyobb eséllyel tudjon megvalósulni, az alábbi szempontokat gyűjtöttem össze, amik nálam már beváltak:
- Beszélgessetek: már a tervezés szakaszában dugjátok össze a fejeteket, hogy ki mit vár a nyaralástól. Ne feltételezd, hogy a másikat ugyanaz teszi boldoggá, mint téged. Pihenni szeretne? Felfedezni? Őrült kalandokba keveredni? A vízpart naptejszagú nyüzsgésébe vágyik, beállna a turistalátványosságok kígyózó soraiba, netán elvonulna a világtól egy hegyi házikóba? Előfordulhat, hogy annyira nem egyeznek az igényeitek, hogy külön utazást (is) érdemes szerveznetek. Ez semmit nem árul el arról, hogy mennyire szeretitek egymást. Csak arról, hogy két külön ember vagytok, akiknek néha nem egyeznek a vágyaik.
- Változatos lehetőségek: ha eldöntöttétek, hogy együtt mentek nyaralni, de azért eltérnek a szükségleteitek, akkor segíthet, ha olyan helyszínt kerestek, ahol sokféle dolgot lehet csinálni, illetve mobilak tudtok lenni (van biciklitek, autótok). Előfordulhat, hogy ő egész nap a plázson issza a koktélokat az embertömegben, míg te a szobádban olvasol, vagy a közeli falvakban bolyongsz. Hidd el, pár óra külön töltött idő után csodás érzés lesz újra kapcsolódni egymáshoz, és megosztani a nap közben szerzett élményeket.
- Legyen elég tered: ha introvertáltabb vagy, valószínűleg hamar telítődni fogsz, ha neked jut a családi nyaraláson a nappaliban lévő szófa, ahol nonstop zajlik a társasági élet, nemritkán késő estig. Ilyenkor érdemes előre felmérni a helyzetet, és beleállni abba, hogy saját szobád lehessen, ahova vissza tudsz vonulni. Az is hasznos, ha előbb felkelsz, mint a többiek, viszel füldugót, zenét, könyvet, hogy időnként függetleníteni tudd magad. Az is abszolút oké, ha elmész futni, sétálni, vagy csak beúszol a vízbe. A magaddal töltött idő segíteni fog abban, hogy rendezd a soraid, megemészd az élményeid, és feltöltődve tudj kapcsolódni a többiekhez.
- Osszátok meg a feladatokat: ha kisgyereket neveltek, jól sülhet el, ha nagyobb családdal vagy barátokkal mentek nyaralni. Ilyenkor egyrészt a gyerekek lefoglalják egymást, másrészt a felnőtteknek is nagyobb mozgástere van, hogy felosszák egymás között a teendőket. Így valószínűleg magadra és a partneredre is több idő jut, ha addig egy jó fej nagyszülő, nagynéni, nagybácsi játszik a lurkókkal.
- Piszkos anyagiak: előfordulhat, hogy a nyaralások alkalmával konfliktus lesz abból, hogy ki mennyit fizetett az utazás során, ki mire hívta meg a másikat. Végül mindenki úgy érzi, hogy ő többet költött, de nem meri szóvá tenni, inkább szomorúan elkönyveli, hogy a másik egy smucig. Ezt elkerülendő, a legegyszerűbb, ha használtok egy olyan applikációt, ahova fel lehet vezetni, hogy ki mikor mit fizetett, és azt hányfelé kell osztani. Így nem szükséges menet közben pénzezni, meg a pincér előtt összedobni a vacsi árát, hanem elég csak az utazás végén megnézni, hogy hogyan alakult a mérleg. Nem is gondolnád, mennyi felesleges feszültségtől megszabadít a modern technológiának ez a vívmánya.
