Öt helyzet, amikor ér gyászolni – ha mások nem ezt mondják, akkor is

A gyász önmagában a legnehezebb érzelem, állapot, amit átélhet az ember. Ráadásul másoknál másféleképp nyilvánulhat meg, nincs egy olyan egyenszabály, hogy márpedig ha gyászolsz valaki számodra fontosat, akkor ezt és ezt kell érezned, és így kell viselkedned. Teljesen váratlan és látszólag oda nem illő gondolatok és érzések kínozhatják a gyászolót, amiért akár bűntudata is lehet. Ilyen például az elég általánosnak mondható, az elhunyttal szembeni harag. Magad sem érted, hogy mi jogon érzel így, helytelennek, bűnösnek tűnhet a dühöd vele szemben. Szerencsére mára elterjedt a köztudatban is, hogy a harag is a gyász velejárója lehet, és ezért ha valaki így érez, legalább azt nem teszi az érzés mellé, hogy ő „nem normális”. Epstein a Psychology Todayen megjelent cikkében öt olyan helyzetet sorol fel, amikor nagyon is sokan, és teljesen jogosan érezhetnek gyászt. Ne hidd el, ha más azt mondja, hogy ez az érzésed nem oké, és magadat se kérdőjelezd meg azért, mert így érzel! Teljesen haszontalan megpróbálni elnyomni magadban az érzést, és az sem segít, ha magadat kritizálod miatta. A gyász, a fájdalom, mint minden érzés, helyes és valós, és többet segítesz magadon és mindenkin, ha elfogadod az érzést. Ha elfogadod, és benne tudsz maradni egy darabig, az vezethet a fájdalom csökkenéséhez.

   Tehát teljesen rendben van, ha gyászolsz ezekben az esetekben is:

#1 Ha már húsz éve meghalt

Az emberi gondolkodásban általában van egy időkerete a gyásznak. Közvetlen a haláleset után szinte bármi megengedett. Erős érzelmek, a fájdalom kimutatása, furcsa viselkedés, minden belefér. Családi, vallási, kulturális rituálék sora övezi ezt az időszakot, az emberek összegyűlnek emlékezni, búcsúzni, gyászolni. Hanem egy idő után már nem annyira elfogadott a gyász érzése, a család, a közösség elvárja, hogy lépj tovább. Egyedül a gyász nem ismeri ezt az időbeosztást, nincs időben meghatározva. Elképzelhető, hogy sokáig tart, és az is, hogy visszatérő természete van. Egy illat, egy hely, egy zeneszám, egy emlék újra életre kelti. Az ünnepek, a mérföldkövek újra előhívhatják.

#2 Ha nem álltál igazán közel az elhunythoz

Néha az emberek azzal küzdenek, hogy nagyon erősen élik meg a veszteséget egy olyan ember halála kapcsán, akihez nem álltak annyira közel. Nekik csak egy tanáruk vagy unokatestvérük volt, de mit érezhetnek a gyerekei vagy a párja? Nem merik az igazán közel állók elől elvenni a gyász érzését, úgy hiszik, a saját veszteségérzésük nem jogos a közeli hozzátartozókkal szemben. Lehet, hogy egy régi barátjuk halála rázza meg az embereket, de túl távolinak érzik már magukat tőle, hogy nyíltan vállalják ezt az erős fájdalmat. Epstein azt írja, a gyász nem diszkriminál, nem lehet arra szabályt alkotni, hogy kinek az elvesztése hat rád erősen. Ezenfelül én még azt is tapasztaltam, hogy közeli gyászolóként nem azt érzi az ember egy távolabbi ismerős szomorúságát látva, hogy mégis milyen jogon érez ő így, hanem inkább jólesik az érzésben való osztozás.

#3 Ha másnak nagyobb baja van

Érdekes módon az emberek az örömükre általában nem szokták azt mondani, hogy „de hát nincs jogom ehhez, mert más még jobban örülhet”. (Bár azért ez is megesik néha.) Az viszont gyakori, hogy az ember úgy érzi, nem annyira rossz az, ami miatt fájdalmat érez, hogy jogos lenne a szenvedés mértéke. Hogy az ő gyászuk másokéhoz képest nem lépi át azt a küszöböt, ami miatt megengedhető lenne ez a fájdalom. Ez a méricskélés nem vezet sehova, az ember gyásza nem veszi el a teret a másik emberétől, és akármekkora is mások fájdalma, az nem csökkenti a tiédet.

#4 Ha senki sem halt meg

A gyász nem csak a halállal lehet kapcsolatos. Gyászolhatod az elvesztett függetlenséged, a biztonságérzeted elvesztését, a régi lakást vagy a barátod külföldre költözését. Néha egészen örömteli és várt változások bekövetkeztekor is megjelenhet a szintén oda nem illőnek tűnő, de nagyon is valós gyászérzet. Ezekben az érzelmileg bonyolult pillanatokban segíthet a feldolgozásban, ha felismered a gyászt is a konfúz érzéseid között.

#5 Ha ugyanakkor megkönnyebbülést, hálát, haragot, szeretetet és könnyűséget is érzel

A gyász, ahogy az elején is írtam, nem önmagában jár. Érzések egész skálája lehet jelen egyidejűleg, vagy váltogathatja egymást szédítő gyorsasággal. Van egy gyászciklus, amit ismertetni szoktak, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az érzéseknek ilyen sorrendben kell követniük egymást. Ha hosszú és nehéz betegség után meghal valaki, akkor teljesen érthető a gyász érzése mellett a megkönnyebbülés, és érezhetsz mély szeretetet, akár örömöt is a szép emlékekre visszanézve.

Az összes felsorolt példa egy alapszabályt húz alá: engedd meg magadnak, hogy megéld a gyász érzését, és légy önmagad iránti együttérzéssel és türelemmel. Ne törődj azzal, hogy hol, mikor, ki iránt és hogyan érzed, minden érzésed valós és jogos. Valahányszor önostorozó gondolatok jutnak eszedbe, hogy hát másnak rosszabb, meg már túl kéne lennem rajta, akkor állj meg, és emlékeztesd magad, hogy teljesen rendben van, amit érzel. Teljesen rendben van.