Azt tudjuk, hogy tíz párkapcsolatból négyben alig van szex, de ott sem mindig szuper a szexuális élet, ahol azért előfordul. Vajon mit tehet ilyenkor az ember? Mit tehetünk akkor, ha nem megy otthon a szex? Erről kérdeztük a szerkesztőség pszichológus szakértőit, köztük a SelfGuide pszichológiai műhely alapítóit. Sorozatunk korábbi részeit itt olvashatod el.
Szalay Ágnes: Az intimitás sérült
A szexualitás érzékeny téma. Az egyik, talán a legfontosabb terület, ahol megélhetjük az intimitást – és itt most nem a szó köznapi értelmét használom, persze hogy intimitás a szex, hanem a pszichológiai fogalmat. A pszichológiában intimitásnak nevezik két ember közötti kapcsolatban azt a minőséget, ahol a leginkább megnyilvánul a másik iránti bizalom, ahol teljesen, minden sebezhetőségeddel együtt feltárod, megmutatod magad a másiknak. És megint csak nem a testiségre, a meztelenségre gondolok, hanem a lelkedre. Intimitás létrejöhet egy mély beszélgetésben, esetleg szavak nélkül is, és természetesen a szexben is. De nem minden szex intim – ha a lelkeddel nem vagy benne, akkor valószínűleg nem éritek el a lelki értelemben vett intimitást.
Egy párkapcsolatban a szex egyrészt jó, örömszerző, kellemes időtöltés, másrészt viszont éppen ezt a köztetek lévő kapcsolatot, a párod számára való megnyílást, a sebezhetőséged megmutatását is szolgálja, ezzel (is) tartva egyben a kettősötöket. És rengeteg ok miatt nem működhet. Ha a kapcsolat elején vagytok, akkor lehet, hogy egyszerűen nem illetek össze, mások vagytok és ezért nem jöhet létre úgy a szex sem, ahogy az számotokra ideális lenne. De előfordulhat az is, hogy valamelyikőtöknek belső nehézségei vannak, olyan gátjai – talán régi traumák, bántások, talán más okán – ami ott akkor megakadályozza, hogy elérje azt a bizalommal és önbizalommal teli állapotot, ami szükséges az intimitáshoz. Ebben az esetben lehet, hogy apránként, szépen lassan ő is fel tud engedni, megértést, szeretetet tapasztalva előbb-utóbb mer bízni a párjában, és akkor megváltozhat az élményetek a szexualitás terén is.
Hosszabb kapcsolatokban pedig azt tapasztalhatják az egykori szerelmesek, hogy régen minden jó volt, ma meg már nem kívánom, valahova eltűnt a szenvedély. Általában ez is amiatt van, hogy a szex már nem a kettőtök kapcsolatának mélyítését, a másik ember felé húzódó határok leomlasztását szolgálja. Lehet azért, mert az életetekben más dolgok kerültek előtérbe. A gyerekek, a munka, a napi gondok elveszik az energiát, és a kapcsolatot „adottnak” veszitek, és ezért nem tűnik fel, ahogy távolodtok. Gyakori, hogy a szex feladattá válik, mert mondjuk gyereket szeretnétek, vagy mert fáradtak vagytok hozzá, de meg van beszélve, hogy minden szerdán és szombaton este csináljátok. Vagy mert a párod láthatóan élvezi és igényli, te pedig az iránta érzett szereteted miatt „feláldozod magad”, nem is törekszel arra, hogy neked jó legyen. Ezzel természetesen ismét messze vagytok az intimitástól: nem mutatod meg, mondod el, hogy mire van szükséged, ő pedig esetleg nem törődik vele. Bármi is az ok, az biztos, hogy a kettőtök közötti bizalom és intimitás felépítése lehet az út a szex megjavításához is. És ez néha egyéni munka is, ha a párodtól kvázi független ok miatt nehéz, de mindig közös is.
Abban az esetben, ha azt érzitek mindketten, hogy szeretnétek javítani a szexuális életeteken, én külső szakember, szexuálpszichológus bevonását javasolnám, éppen azért, mert annyira érzékeny terület, ahol óvatosságra és figyelemre van szükség. Lehet, hogy egy egy-két alkalmas tanácsadás megoldja a dolgot, és az is lehet, hogy a hosszabb munka segít majd. Ezt az esélyt érdemes megadni magatoknak, hogy ne maradjon ki az életetekből és a kapcsolatotokból az élet egy ilyen fontos és felemelő területe.
Milanovich Domi: Kommunikáció nélkül nincs jó szex
A szexualitás az életünk fontos, ám rendkívül érzékeny területe, ahol feltűnő módokon jelenhet meg, hogy ki mekkora és milyen tartalmú csomaggal érkezett a párkapcsolatba: a testünkben hordozunk sok-sok gyerekkori emléket, traumák fájdalmas történetét, korábbi romantikus kapcsolatok megannyi tudatos és tudattalan tapasztalatát. Mindazt, amit a saját vonzóságunkról, értékességünkről, teljesítőképességünkről gondolunk, azokat a tanításokat, amelyeket a bizalomról, az intimitásról, a szerelemről elsajátítottunk. Elég komplex dologról van tehát szó, ami ráadásul két ember között duplázódik, és egyedi egymásra hatásokat tud létrehozni.
Egész tankönyvek szólnak arról, hogy a párkapcsolat mely szakaszában milyen nehézségek támadhatnak a szexben. Ezek megoldására sajnos nincsenek kész receptek, másrészt sok múlik az okokon és az adott kontextuson is. Egy azonban biztos: a problémákkal – amelyek előbb-utóbb azért fel fognak merülni – semmit nem fogtok tudni kezdeni, ha nem tanultok meg közösen beszélni róluk.
A szexről való beszélgetés máig sok családban, sok iskolában tabu, miközben elárasztja a pornó az internetet. Így sokan felnőttként is olyan hiedelmeket őriznek magukban a szexről, amelyeket esélyük sem volt átdolgozni. Mások inkább szemérmességből nem adnak hangot a vágyaiknak, vagy azt gondolják, hogy egy igaz szerelemben a másiknak magától ki kellene találnia, hogy mi esne jól nekik. Az is lehet, hogy ők maguk sincsenek tisztában azzal, hogy mit szeretnének, vagy azt tanulták meg, hogy nem húzhatják meg a határaikat.
Persze időnként létrejönnek szuper összeillések és csodálatos szexek szavak nélkül is. De ebben azért gyakran szerepet játszik az újdonság varázsa vagy a jó szerencse is – a hosszú távon fenntartható örömökhöz, a közös fejlődéshez viszont lényeges, hogy kialakítsátok azt a nyelvezetet, amelyen keresztül biztonságosan tudjátok kommunikálni, hogy mi esik jól, mi nem, mit próbálnátok ki, mitől idegenkedtek, vagy keletkeznek rossz érzések bennetek. Ezek a beszélgetések teremtik meg a lehetőségét annak is, hogy egyáltalán kiderítsétek, hogy a szexben megjelenő nehézségeknek mik a forrásai: a párkapcsolatotok állapota, az egyikőtök életében bekövetkezett változások, valamelyikőtök múltja, egy harmadik fél iránti vonzalom, az igények össze nem illése stb., illetve ezek kombinációja.
Ezt egyébként érdemes szakember segítségével felfejteni, aki olyan eszközökkel láthat el titeket, amelyekkel felvértezve sokkal higgadtabban, ügyesebben, egymás érzékeny pontjait tiszteletben tartva, a másikra és önmagatokra is vigyázva szálazhatjátok szét a szexben megjelenő gubancokat a jövőben, hogy aztán ki-ki tovább tudjon dolgozni a maga részén. Amíg ez bekövetkezik, és mindegyikőtök rendezi a sorait, addig érdemes megtalálni a kapcsolódásnak és az intimitásnak azokat a módjait (például közös programok, ölelkezés, összebújás), amelyek mindkettőtök számára biztonságosak, élvezetesek és megvalósíthatók.
Csonka Balázs: Mi nem megy pontosan?
Először is nagyon fontos tisztázni, hogy ez a nem megy mit jelent pontosan, vagyis milyen tünet jelentkezik, a szexuális működés melyik pontján jelenik meg az elakadás. Van, hogy kedve nincs hozzá az egyik és/vagy a másik félnek, van, hogy egymásra hangolódni, van, hogy megvalósítani nehéz az együttlétet. Fontos az is, hogy mióta van ez így, hiszen a két ember működése nem független egymástól: az egyik fél oldalán jelentkező tünet visszahathat a másik hozzáállására, majd tovább gyűrűzve hamar változik egy negatív spirállá az egyébként alapvetően egyszerű folyamat.
Érdemes tehát megkeresni azt az időszakot, amikor először felmerült valamilyen probléma, és visszaemlékezni, milyen dolgok történtek akkoriban, hogy volt a pár két tagja a maga életében, és hogy voltak egymással. Sok esetben jól beazonosítható ilyenkor egy-egy nehezebb élethelyzet vagy történés, ami erős hatással volt a szexuális működésre is, ilyenkor a következő lépés azt megvizsgálni, hogy az illetőnek vagy a párnak van-e még ezzel dolga a jelenben. Ha van, érdemes elindulni az úton, hogy a dolgok a helyükre kerüljenek.
Az is elképzelhető persze, hogy időközben az eredeti problémák rendeződtek, a szexualitás viszont mégsem állt helyre, ilyenkor érdemes az elejétől a végéig átbeszélni a folyamatot: honnan és hogyan kezdődött, hogyan hatottak az egyik, illetve a másik félre, valamint a kapcsolatra magára a történtek, milyen érzések, gondolatok kísérték mindezt. Előfordulhat például, hogy valamilyen külső okból, mondjuk, egy óriási stresszt jelentő munkahelyi időszak vagy akár egy gyászfolyamat során a szexuális érdeklődés vagy funkcionalitás megcsappan: az embernek a szex az utolsó, ami eszébe jut, vagy ha mégis megpróbálkozik vele, merevedési vagy orgazmuszavara lép fel, fájdalmakat tapasztal, stb.
Ezt rendszerint a partner is megtapasztalja, nem biztos azonban, hogy a helyén tudja kezelni, és adott esetben saját vonzereje elvesztésének, egy harmadik fél megjelenésének, vagy más, irreleváns tényezőnek tulajdonítja a történteket – és eszerint is reagál a helyzetre. Ez persze nemcsak tovább mélyíti a két ember közötti szakadékot, de a jelenség teljesen le is válhat valódi okáról, és már arról kezd el szó lenni, ami egyedül csak az illető értelmezésében létezik, vagyis például hogy miért nem találja őt vonzónak a párja. Ezek az elcsúszások azután akkor is fennmaradnak, ha az eredeti stresszor már régen eltűnt, így megéri tisztázni, hol és mi ment félre, milyen hiedelmek léptek be a képletbe, amelyeknek nem volt tulajdonképpeni alapjuk.
Hasonló hiedelem létezhet ezenkívül egy tágabb szinten is, ilyen például az, hogy a férfi mindig a szexre gondol, mindig akarja és mindig kész rá, illetve ha nem, akkor valami nem oké vele, vagy nem szereti már a másikat (ezzel egyébként szexuálpszichológusként nagyon gyakran lehet találkozni). Ezek a hiedelmek jól mutatják azt is, hogy a szexualitás mennyi különböző szinten határozódik meg, mennyit tesz hozzá az erről való gondolkodásunkhoz, s így érzéseinkhez a tágabb környezetünk: a család, amelyből származunk, a társadalom, a kultúra, amelyben élünk. Nagyon fontos szempont az is, hogy a szexről valamiért rettentő nehéz beszélni. És nemcsak azért, mert nincsenek rá használható szavaink, hanem azért is, mert az egész téma ezer szállal kötődik a legérzékenyebb részeinkhez.
Érdemes például belegondolni abba, mennyivel fájóbb rossz szeretőnek bizonyulni, mint más életterületeken kudarcot vallani. Vagy abba, mennyire nehéz akár egy „csak szex” jellegű megcsalást is feldolgozni: én például még sosem láttam olyan filmet vagy sorozatot, ahol a végén a megcsalásból ne lett volna lebukás, ahol ne derült volna ki, ahol a nézőnek azzal kellett volna felállnia a képernyő elől, hogy megtörténhet ilyesmi anélkül, hogy később súlyos böjtje legyen. Hát pont ennyire nehéz ezt elbírni. És ennyire nehéz az is, ha az embernek azt kell megélnie, hogy nem tud teljesíteni, nem kívánják, nem tartják vonzónak, stb. Érdemes onnan indulni, hogy vajon tényleg erről van szó?
Sákovics Diana: Ezt az öt dolgot érdemes megjegyezned
Mit jelent az, hogy nem megy a szex? Nem kívánjátok egymást? Túl fáradtak, kimerültek vagytok, mire oda kerülne a sor? Az egyikőtök több együttlétre vágyik, mint a másik? Vagy szex közben vannak gondok? Túl lassú, gyors, gyengéd vagy durva? Nem tudtok egymásra hangolódni? A merevedéssel, nedvesedéssel, orgazmussal nincs rendben valami? És mikor kezdődött mindez? Mindig is így volt, vagy csak egy ideje? ...
Ahhoz, hogy a mit tegyek kérdésre válaszolni lehessen, először is érdemes tisztázni ezeket a kérdéseket. Meg persze még sok mást is rólatok, a kapcsolatról, a történetetekről. A szexuális problémákkal hozzám fordulókkal első körben pontosan ezt csináljuk, utána térhetünk át arra, mit tehetnek magukért, egymásért, a szexuális életükért. A problémák és a megoldások sokfélék lehetnek, de van néhány alapvető dolog, amit minden esetben érdemes tudatosítani.
A szex nem független az életünk többi részétől. Szexuális életünket gyakran hajlamosak vagyunk úgy kezelni, mintha az független lenne az aktuális élethelyzetünktől vagy a párkapcsolatunk más területeitől. Pedig egyáltalán nem az. A fokozott stressz, a munkahelyi problémák, a túlterheltség, a gyász, a kapcsolatunk normatív krízisei (például a gyerek születése), a magunkba fojtott fájdalom, megbántottság, düh mind hatással vannak arra, hogy milyen a szexuális életünk. A szex gyakran a párkapcsolatunk, aktuális életünk tükre, és így is érdemes értelmezni, kezelni.
A szexuális probléma nem egyéni, hanem kapcsolati kérdés. Nincs olyan, hogy a szexuális probléma egy kapcsolatban az egyik félé, hogy egyedül csak neki kell vele foglalkoznia. Ha egy kapcsolatban felmerül ilyen típusú nehézség, az mindkét felet érinti, mindkét félre kihat, ez pedig visszahat az eredeti problémára is. Nem húzhatjuk tehát ki magunkat a megoldáskeresés alól, nem bízhatjuk ezt kizárólag a partnerünkre. Ez ugyanis a legkevésbé sem hatékony.
A problémákat akkor tudjuk megoldani, ha beszélünk róla. Szexuális kommunikációnk gyakran nagyon szegényes, és még a legszorosabb kapcsolatokban sem mindig tudnak arról beszélni az emberek, hogy mire vágynak, mi jó nekik, arról meg, hogy mi rossz, pláne nehéz. Ez azonban gyakorlással feloldható, és érdemes is megtenni, hiszen a megértés, az elfogadó légkör, a közös megoldáskeresés csak akkor tud megvalósulni, ha értjük, mi történik a másikban, a másikkal.
Gyakran a szexuális probléma kezelése válik a valódi problémává. Sokszor találkozom azzal, hogy a felmerülő szexuális problémák, mondjuk egy merevedési gond vagy egy visszautasítás, esetleg a kezdeményezés hiánya az egyik fél részéről kibillenti a pár tagjait a komfortzónájukból. Nem tudják kezelni a helyzetet, nem tudják megbeszélni, zavarba jönnek tőle, ami eltávolítja őket egymástól, a szexre (pontosabban a közeledésre), pedig ráül a szorongás, így egy idő után inkább elkezdik elkerülni az egészet. Minél régebb óta kerüljük az együttléteket a másikkal, annál nehezebb lesz újra belekezdeni. Ilyen esetekben már az eredeti problémán túl azzal is meg kell küzdenie a párnak, ami a hetek, hónapok, akár évek során rárakódott a szexuális életükre.
Attól, hogy most rossz a szex, még nem marad feltétlenül így. Ahogy a párkapcsolatunkra, úgy a szexre is hajlamosak vagyunk úgy tekinteni, mint egy állandó, változatlan valamire, ami ha elromlik, nyilván úgy is marad. Pedig a párkapcsolatunk és vele a szexuális életünk hullámzó, természetesen vannak jobb és rosszabb periódusai, és csak rajtunk, a tudatosságunkon, az aktív közreműködésünkön múlik, hogy ki tudunk-e jönni a gödörből.
