Ezért vagy ennyire kimerülve a videomeetingektől

Kitikkadsz a videomeetingtől? Ez csak azért van, mert ember vagy. A videomeetingeknek egy csomó olyan jellemzője van, ami extra mentális erőfeszítést kíván az embertől, nem csoda hát, ha kimerültnek érzed magad tőlük. Miért ilyen fárasztó a megbeszéléseknek ez a virtuális formája, és milyen óv- és megelőző intézkedéseket tehetsz, hogy valamennyire megkíméld magad a kimerüléstől?

Mostanra, a koronavírus-járvány okozta kényszerű otthon maradás miatt legtöbbünk rutinos video-meetingelővé vált. Azt láttam, hogy néhány nap leforgása alatt profin kezelünk olyan platformokat és programokat, amiknek korábban a nevét sem hallottuk. És nemcsak azok, akik home office-ba vonultak. Nagymamák lógnak a hangoutson, gyerekek röhigcsélnek messengercsoportokban és izzadnak Zoom-órákon. De a téma leginkább mégis az otthonról, virtuális platformokon dolgozókat érinti. Aki napi pár ilyen megbeszélést végigül, hihetetlenül leszívottnak érezheti magát. Én legalábbis kelekótya zombiként szoktam pár óra virtuális megbeszélés után kóvályogni a lakásban. Nem csak én tapasztalom ezt, trénerkollégáim is hamar észlelték, hogy három óra virtuális tréning kerül nagyjából annyi mentális energiába, mint normál üzemmódban egy nap. Cikkek is születtek ebben a témában, amelyekben pszichológusok és egyéb szakemberek mutatják meg, hogy milyen okok húzódnak a videós megbeszélésektől való kifáradás hátterében.

Írj nekünk

Szerzőnk, Szalay Ágnes pszichológus, több mint 15 év szervezetfejlesztési tanácsadói tapasztalattal. A SelfGuide pszichológiai műhely egyik alapítója. Coachként támogatja ügyfeleit céljaik megtalálásában és elérésében, legyen szó munkahelyi, vezetői vagy személyes fejlődési igényről. Motivációs elakadással, karrierváltással, stresszkezeléssel, szakmai, vezetői fejlődéssel kapcsolatban lehet hozzá fordulni személyesen, vagy olvasói levélben, melyre (a névtelenséget megőrizve) a Dívány.hu-n is szívesen válaszol. 

A másik hiányának állandó jelenléte

Dr. Jacob Meiring holland „narratív teológus” mutatta be blogjában a „másik ember hiányának a jelenlétét”, ami szükségszerűen létrejön ezeken a videókonferenciákon. A gondolat eredetileg Gianpiero Petriglieri vezetésfejlesztőé, aki rámutatott, hogy a másokkal való megbeszéléseinken egyáltalán nem csak az agyunk vesz részt. Mai, a gondolatokra és az akaratra fókuszáló világunkban a testünk kissé háttérbe szorul, maximum az edzéseken szentelünk neki figyelmet. Pedig azért itt van velünk a testünk is mindig, és például a más emberekkel való interakciókban, beszélgetésekben ugyanúgy részt vesz. Érezzük a másik embert, ráhangolódunk a testünkkel is, lekövetjük a mozdulatait anélkül, hogy tudatában lennénk. Lelki jóllétünkhöz éppoly fontos az ölelés, az érintés, mint bármi más.

Most ez az érintés nincs, legalábbis a velünk együtt lakókon kívül még egy kézfogás sem nagyon fér bele, és vagyunk sokan, akik alig látunk élőben más embereket heteken át. A videós találkozás némileg pótolja ezt, látjuk a másikat, beszélünk vele. Agyunk ki is adja a parancsot, hogy tekintsük úgy ezt a helyzetet, hogy „együtt vagyunk vele". A testünk viszont nem érzékel semmit a másikból, hiszen igazából kilométerekre van tőlünk. Ez a disszonancia kimerítő. Azzal még elboldogulnánk, hogy nincs itt a másik, de hogy azt mondjuk, hogy itt van, és közben mégsem – na ez energiába kerül. „Könnyebb elviselnünk a másik jelenlétét vagy a másik hiányát, mint a hiányának állandó jelenlétét” – mondja Petriglieri. Ezért Meiring azt is javasolja, hogy ha csak egy emberrel beszélnénk, például egy barátunkkal, és intimebb beszélgetést folytatnánk, akkor a videó helyett válasszuk inkább a telefont.

Fárasztó...
Fárasztó...LeoPatrizi / Getty Images Hungary

Annyira figyelünk, hogy szét is esünk tőle

A másik dolog, hogy mivel a vizuális érzékeinken kívül másra nem hagyatkozhatunk a videó-megbeszéléseken, ezért a szemünkkel roppant mód figyelünk. És egy olyan felületen, ahol egyszerre látjuk 6-10-20 beszélgetőpartnerünket, tombolnak a vizuális ingerek. Egy normális megbeszélésen nem látnánk minden ember arcát közelről. Éppen azt néznénk, aki beszél, vagy aki szemben ül velünk. Most meg nem csupán mindegyikük arcát látjuk, de a szobája berendezését, a macskáját és a háttérben kávét főző férjét is. Az arcokat azért figyeljük, hogy pótoljuk a többi kieső inger miatti hiányérzetet, a hátteret meg azért, mert mégis milyen érdekes bepillantást nyerni valakinek a személyes terébe. Agyunk tobzódik a látvány feldolgozásában, miközben lelkiismeretes módon még a meeting témájára is igyekszünk figyelmet fordítani. Ettől aztán egészen hamar lemerülünk és – testünk kímélése szempontjából jobb esetben – lefagyunk, mint ahogy ezt a Zoom is megteszi nemritkán. Kibámulunk az ablakon, majd azon kapjuk magunkat, hogy fogalmunk sincs, mi hangzott el az elmúlt öt percben. Rosszabb esetben viszont:

Bekapcsol a multitasking

Felugrik egy csetablak. Vagy figyelmünk szakadozásából arra következtetünk, hogy nem is érdekes a megbeszélés. A pillanat éppen alkalmasnak tűnik írni egy e-mailt, vagy ránézni a Decathlonra, hogy engedi-e végre, hogy megrendeljük a roppant fontossá vált húzódzkodó rudat. Ha, továbbra is lelkiismeretesen fél füllel hallgatva a megbeszélést, egyéb tevékenységekbe fogunk közben, akkor nyilvánvalóan még jobban kimerítjük magunkat.

Hogyan vegyünk részt ezeken az online megbeszéléseken, hogy ne szívják el az energiáinkat?

Steven Hickman, a Center for Mindful Self-Compassion igazgatója a következőket ajánlja:

1. Adj magadnak pár pillanatot, mielőtt a Start gombot megnyomod

Leülsz a géphez, kezdődik a megbeszélés, de mielőtt belépnél, ülj ott egy kicsit, vegyél mély levegőt, tedd helyre az agyadban, hogy hol vagy és mit fogsz most csinálni. Ez a figyelmed fókuszálásában is segít. Ha csak úgy beesel egy online meetingre, akkor könnyebben bekapcsol ez a leszívó hatás.

2. Szánj időt arra, hogy mindenkit egyesével „üdvözölsz”, aki a szobában van

Ezt úgy kell érteni, hogy mielőtt igazán belevágsz a témára való figyelésbe, nézz meg mindenkit külön, aki jelen van, és adj időt magadnak arra, hogy kialakuljon róla egy benyomás. Figyeld meg, hogy milyen hatást tesz rád – persze csak akkor, ha nem rengetegen vesznek részt a megbeszélésen.

3. Használj speaker view-t

A Zoomban például lehet galériamódban nézni a képet és speaker view-ban. Ez utóbbinál csak az éppen beszélőt látod. Kíméli az energiádat, ha így nézed a meetinget, és ez sokkal jobban hasonlít ahhoz a valós élményhez is, mint ha egy tárgyalóasztalnál ülnétek.

4. Állj ellen a multitaskingnak

Ne azért ne csinálj közben mást, mert olyan rendesen kell figyelned, mint egy elsősnek az iskolában a tanító néni szerint, hanem mert nem engedheted meg magadnak azt a luxust, hogy még jobban kifárasztod magad. Néha pedig tudatosan enyhíts a fókuszon, pihenj. Nézz ki a monitor felett az ablakon, vagy tekints a képernyőre bambán, képként befogadva a résztvevők arcának színes mintázatát.

5. Tarts szünetet a megbeszélések között

Eleve tervezz be tíz-tizenöt perc szünetet, amikor kiállsz az erkélyre, elmész a mosdóba, vagy csinálsz egy kávét magadnak. Erre most nagyobb szükség van, mint egyébként, éppen a fentiek miatt.

Az utolsó pedig az, ami manapság mindennel kapcsolatban elmondható: legyél türelmes magaddal. Lássuk be, a jelen technológiával azért mégis jobb egy ilyen nehéz helyzetben, mint ha ez sem lenne. Jó, hogy valamennyire megy az élet tovább, jó, hogy ilyenformán tudjuk pótolni kicsit a találkozás hiányát. Hickman szerint érdemes fejben tartani az előnyöket is, például hogy elég csak felül szalonképesen felöltözni, hogy élvezheted közben, hogy a kutyád a lábfejedre hajtott fejjel szuszog, és hogy a sokat beszélő és magát észre nem vevő kollégát egyszerűen kivághatod a meetingről technikai problémára hivatkozva. Csak legyél tudatában a nehézségeknek is, és ne várj olyat magadtól, amire nincs kalibrálva az emberi psziché.

Izgalmas kérdőíves kutatáshoz keres résztvevőket az ELTE

Mennyire alakultak át a közösségimédia-használati szokásaink a járvány kirobbanása óta? Hogyan segít a különböző digitális felületek használata a krízissel való megküzdésben? Ezeknek a fő kérdéseknek igyekeznek most utánajárni az ELTE-PPK Szociálpszichológia Tanszékének munkatársai. A dr. Ujhelyi Adrienn egyetemi adjunktus és Fejes-Vékássy Lili PhD-hallgató által vezetett vizsgálat egy online kérdőív kitöltéséből áll, amelyet az alábbi linkre kattintva érhetsz el. A válaszadás maximum 15 percet vesz igénybe, a kutatók minden résztvevőnek örülnek, a kapott adatokat pedig anonim módon dolgozzák fel.

Oszd meg másokkal is!
Mustra