Vonzódni valakihez piszok jó érzés. Hallani a hangját, miközben okos dolgokat mond a munkahelyi megbeszélésen. Követni a tekinteteddel, amikor elhalad előtted a folyosón, lopva odapillantani az íróasztalára, ahol dolgozik. Látni, ahogy rád nevet egy pohár ital felett a céges bulin. Megosztani egymással ezt-azt: először kedvenc zenéket, aztán egyre több személyes történetet. Kicsit rágondolni esténként, kicsit fantáziálgatni.
Meggyőzöd magad, hogy mindez biztonságos, hogy bőven kontrollálni tudod a helyzetet. A valóság azonban az, hogy minél nagyobb a szikra közöttetek, annál kevesebb dolgot engedhetsz meg magadnak. De a csábítás is sokkal erősebb, amelynek ellen kéne állni…
Te vagy az én drogom
Kémiai szinteken hat ránk a testi vonzalom. A Medium nemrég megjelent írása dr. Anna Machin antropológus szavait idézi: az Oxford Egyetem oktatója szerint amikor vonzódunk valakihez, akkor a szervezetünk stressz- és jutalmazási rendszerei vad „túlórázásba kezdenek”. Az agyunk egyrészt egy norepinefrin nevű hormont bocsát ki, ami fokozza az izgalmi szintünket, másrészt a dopamin termelése is növekszik, ami az egyik legnagyobb jutalmat jelentő kémiai vegyület a számunkra. A dopamin élvezeti értéke sok döntésünk hátterét képezi, például a függőségek kialakulásában is szerepet játszik. Így ami ártatlan flörtölésnek indul, könnyen fékevesztett rajongássá válhat.
Fantáziából összegyúrt lények
Egy hosszú távú párkapcsolatban mindig vannak kompromisszumok, lemondások, felelős tettek és szürke hétköznapok. A csábítás azonban csupa varázslat, titok, izgalom, illetve annak a hamis ígérete, hogy a másik meg fog menteni önmagadtól, a benned rejlő ürességtől. Sokszor nem is ismerjük igazán a csodálatunk tárgyát: hajlamosak vagyunk idealizálni őt, kivetíteni rá a romantikus eszményeinket. Különböző tulajdonságokkal ruházzuk fel a másikat, majd elkezdjük imádni érte. Ha nem vigyázunk, a saját fantáziánk ejt rabul minket.
A vonzalom nem megcsalás
Nem kell megkérdőjelezned a partnered iránt érzett szerelmedet azért, mert másokhoz is vonzódni tudsz. Ez a képességünk egy hosszú évezredek óta a sejtjeinkben hordozott, teljesen természetes emberi sajátosság. Ezzel szemben a monogámia egy meglehetősen modern képződmény, ráadásul sokan sok mindent értünk alatta, és rendre elfelejtjük egyeztetni, hogy kinek mit jelent ez a fogalom. A legújabb szakirodalmak a monogámiának minimum 4 különböző típusát különböztetik meg, amelyekről korábbi cikkünkben mi is részletesen írtunk.
Attól, hogy egy pár megegyezik a szexuális monogámiában, nem biztos, hogy érzelmileg vagy szociálisan is monogámok akarnak lenni. Ráadásul a szexuális monogámia konkrét tartalma is sok minden lehet. Előfordulhat, hogy szexelni nem oké másokkal, de csókolózni, ölelkezni, mondjuk, igen. A lényeg az, hogy megcsalásról csak akkor beszélhetünk, ha valaki egy egyezséget szeg meg. Azt nyilván nem tudjátok megígérni egymásnak, hogy soha nem fogtok vonzódni más emberekhez. De abban meg tudtok állapodni, hogy ebből mit oké megélni és mit nem.
A cselekvéseidet te választod meg
A legtöbb ember nem tervezi el előre, hogy meg fogja csalni a párját egy szexuálisan monogám kapcsolatban. Sokan úgy élik meg az egészet, mint egy balesetet, ami az akaratukon kívül történt meg velük. Megpróbálnak egyszerre kint és bent is egeret fogni: hűségesek maradni a partnerükhöz, de megtapasztalni valamit egy másik személlyel létrejövő összekapcsolódásból. Ez egy meglehetősen ingoványos talaj. Ettől még lehet lépkedni rajta, de a legtisztább, ha az ösvény határait a partnereddel közösen jelölitek ki. Ha nyíltan átbeszélitek a kialakult helyzetet, és megegyeztek a szabályokban. Lehet-e olyan társas tevékenységeket végezni másokkal (például síelés, sorozatnézés, táncolás), amit csak együtt szoktatok? Oké-e az esti órákban csetelni a kedvenc kollégáddal? Megengedhető-e, hogy másokkal flörtölj a partnered jelenlétében, vagy akkor, amikor ő nincs ott?
Az őszinteség nem mossa el a féltékenységet
A vonzalmakról való átlátható kommunikáció nem feltétlenül azt jelenti egy párkapcsolatban, hogy mindent részletesen elmondtok egymásnak. Előfordulhat, hogy pont abban fogtok megállapodni, hogy nem akartok tudni azokról a dolgokról, amiket a másik az előre egyeztetett szabályok betartásával tesz. Mindez persze még így sem jelenti azt, hogy nem fogja felütni a fejét a féltékenység, ez a zöld szemű szörny. Azt viszont ti döntitek el, hogy mit kezdtek vele. Ha minduntalan elkerülni próbáljátok, az életetek is beszűkülhet. Érdemes kipróbálni inkább azt, hogy miként tudjátok oldani egymás bizonytalanságát, megerősíteni az összetartozás érzését anélkül, hogy túlságosan korlátoznátok önmagatokat és egymást.
A vonzalmak jönnek-mennek
Sok embert szélsőséges viszony fűz az érzéseihez: vagy megpróbálja teljesen elzárni őket, vagy hagyja magát totálisan elárasztani általuk. Az elménk nem ismeri a tagadó módot, nem érti például, ha folyton azt mondogatom magamnak, hogy nem is tetszik a munkatársam. Csak azt érzékeli, hogy rá gondolok. Minél jobban próbálunk elnyomni valamit, az annál inkább igyekszik a felszínre törni. Ugyanakkor az sem feltétlenül jó stratégia, ha önmagunkat és a szerelmet pusztán az érzelmeink alapján definiáljuk. Ha a szerelem kizárólag egy emóció, akkor teljesen logikus, hogy csak addig maradj benn egy kapcsolatban, amíg tart az érzés, vagy amíg nem jön egy erőteljesebb érzelmi inger. Ez egy teljesen oké életstratégia, kivéve, ha hosszú távú kapcsolatra vágysz.
Ebben az esetben érdemes észrevenni, hogy a szerelemben mennyi a döntés, az elköteleződés, a felelősségvállalás. Ettől még persze jönni fognak különböző vonzalmak az életedbe. De ha megtanulod elfogadni a létezésüket, nem kapaszkodsz beléjük és nem is üldözöd őket, akkor el is fognak menni.
Rózsaszín ködben nem lehet elköteleződniA valódi elköteleződéshez nem elég szeretni: látni, ismerni kell a másikat. Kozma-Vízkeleti Dániel család-pszichoterapeutával beszélgettünk.
Tovább olvasom
