Legtöbbször csak legyintünk, ha valami miatt megszédülünk, ám érdemes odafigyelni, hiszen gyakran könnyedén kezelhető a jelenség.
Szédülni lehet az éhségtől, a szerelemtől és a körhintától, de ha tartósan fennáll a stabilitásérzet megváltozása, és forgó jellegű egyensúlyvesztést tapasztalunk, akkor dr. Miltényi Csilla, a Duna Medical Center fül-orr-gégész szakorvosa szerint már komolyan kell foglalkozni a jelenséggel.
Mi a szédülés?
Szédüléses panasz lehet a hétköznapi nyelvben a stabilitásérzet megváltozása, a forgó vagy imbolygó jellegű egyensúlyzavar egészen az ájulásérzetig. A szédülés minden korosztályt érinthet, így gyerekeknél is előfordulhat. Az imbolygó bizonytalanságérzés, szédelgés inkább az idősebbeknél jelentkezik.
Megszédültünk, de mitől?
A fül-orr-gégészek inkább a belső fül valamely problémájából adódó forgó jellegű egyensúlyvesztést értik szédülés alatt, ezt leggyakrabban a belső fülben szabadon lévő kristályok okozzák. Ha ezek a fej hirtelen helyzetváltoztatása miatt elmozdulnak, egyensúlyzavar alakulhat ki, ami kellemetlen, de jóindulatú. Sajnos számos más, komolyabb dolog állhat a szédülés hátterében, például ha napokon át tart, nagy valószínűséggel gyulladásos megbetegedésre gyanakodhatunk.
Az imbolygó szédülésnek ezer oka lehet, leggyakrabban a vérnyomás ingadozása, keringési problémák, érelmeszesedés, a nyaki gerinc eltérései, agyi ér rendellenes lefutása, érszűkület, hormonális elváltozások vagy látászavar is közrejátszhat a betegség kialakulásában. A súlyos szédülés akár stroke vagy agydaganat első jele is lehet, ezért nagyon fontos orvoshoz fordulni, ha az egyensúlyunkkal problémák jelentkeznek.
Nem szabad elfeledkezni a szédülés esetleges lelki hátteréről sem. A stressz nehezen iktatható ki életünkből, de meg lehet tanulni, hogyan kezeljük. A sport, autogén tréning, jóga, zene, esetleg egy jó hobbi mind segíthetnek a gyógyulásban, de előfordul, hogy szakember tud csak megfelelő pszichés támogatást nyújtani. Így a stressz által okozott szédülés és bizonytalanságérzet is pozitívan befolyásolható. A szorongás is járhat egyensúlyzavarral, és a pánikrohamok alatt is tapasztalhatunk szédülést.
Az egyensúlyunkat befolyásolhatja a hőség is. A meleg bárki számára okozhat rossz közérzetet, fokozottabb bizonytalanságérzetet, és az ájulás is gyakoribb. Érdekes tény, hogy a látórendszerből érkező ingerek nagyban befolyásolják az egyensúlyunkat és a térérzékelésünket, így sötétben az egyensúlyzavar bármely fajtája romlik.
A szédülést sok esetben kísérheti bizonytalan járás, fejfájás, látászavar, füldugulás, hányás, hányinger, pulzusszámváltozás, ájuláshoz közeli állapotba is kerülhetünk, és a roham alatti hirtelen fülzúgás, illetve halláscsökkenés vagy egyéb kellemetlen tünet is jelentkezhet. Ezek után nem meglepő, hogy sokszor nehéz meghatározni, mi is van a szédülés mögött. Az első vizsgáló orvosnak ebben igen nagy szerepe és felelőssége van, hiszen nehéz, de annál fontosabb azt eldönteni, hogy a szédülés hátterében súlyos életveszélyes állapot vagy kellemetlen, de nem sürgősségi ellátást igénylő betegség áll. Első lépésként, enyhébb panaszokkal lehet a háziorvoshoz fordulni, de a pontos diagnózis felállítása és a további ellátás fül-orr-gégész, illetve neurológus feladata lesz. Hirtelen fellépő súlyos tünetekkel viszont érdemes a sürgősségi ellátást igénybe venni.
Az orvos először valószínűleg arra kérdez rá, hogy mióta tart a szédülés, mennyi ideig, forgó vagy imbolygó jellegű, a testhelyzet változása befolyásolja-e, járul-e hozzá kísérő tünet. Volt-e valamilyen előzménye az egyensúlyproblémának – előfordulhat ugyanis, hogy a szédülés a közelmúltban elszenvedett baleset, műtét során tartós fejlógatás vagy hosszabb fogászati kezelés alatti speciális kényelmetlen fejtartás, esetleg a belső fül megbetegedése miatt jelentkezik.
A forgó szédülés esetében az ok határozza meg a kezelést. Az egyszerű szédelgés folyadék, só megfelelő pótlásával, kisebb tornagyakorlatokkal (láb felemelése fekvő helyzetben, nyaktorna, fül-orr-gégész vagy neurológus szakorvostól megtanulható egyensúlyi torna, stb.) javítható. A szédülés legtöbb fajtája speciális gyakorlatokkal, gyógyszeres kezeléssel, esetleg pszichés támogatással tehát jól kezelhető. Szerencsére nagyon ritka, hogy műtéti beavatkozásra lenne szükség.
