Vannak betegségek, amelyek mellett nem szabad tetováltatni, ahogy a tetoválás eltávolítása sem teljesen veszélytelen beavatkozás – hívja fel a figyelmet dr. Sipos Péter, a Duna Medical Center sebész szakorvosa. Mit kell tudnunk a bőrünkbe jutó anyagokról? Hogyan reagál a testünk a tetoválásokra?
Hova megy a tinta?
A tetoválás során a pigmentet a bőr felső- és középső rétegébe juttatják be a tetoválók. A festékpigmentek és festék összetevői mint idegen anyag, gyulladásos reakciót váltanak ki, és ehhez hozzájárulhat toxikus, irritáló hatásuk, amely az esetek 20 százalékában viszketést, duzzanatot és elszőrtelenedést is okozhat. Nagy részét a tetoválók jól tudják kezelni, de ha sokáig fennállnak a tünetek, gyulladás, allergiás reakció vagy tumor is kialakulhat.
Miért fontos a higiénia?
Fontos, hogy tiszta környezetben készüljön a tetoválás, hiszen gyakran előfordultak fertőzések, melyek száma a steril technikának köszönhetően csökkent, de ennek ellenére megjelenhet a bőrön előforduló Strepto- és Staphylococcus-fertőzés, ami bőrgyulladást, bőrelhalást vagy akár szepszist is okozhat. Ha a pigment a bőr felső rétegébe szivárog, az bőrburjánzást indíthat be, a nem kellő sterilitás következtében pedig hepatitis B, C, HPV és mycobacterium vagy akár HIV-fertőzés is felléphet.
Mi kerül a bőrbe?
A tartós festékek legtöbbje valamilyen fémet tartalmaz, amely szabadon helyezkedik el a bőr alsóbb rétegében. A tetoválás után néhány nappal, vagy héttel később az adott bőrterületen allergiás ekcéma (kontakt dermatitis) jelentkezhet. Az is előfordulhat, hogy a festékek néhány hónappal vagy évekkel később úgynevezett granulomatózus gyulladást váltanak ki, ilyenkor kicsiny csomócskák jelennek meg a tetoválás mentén. Egyes fémek (például a vörös és a sárga színű kadmium) súlyos fényérzékenységet okozhatnak napfénynek kitett helyen, ilyenkor a bőr megduzzad, vörös lesz és nedvezik. Fontos tudni, hogy a festékek egyéb alkotói is okozhatnak allergiás reakciót, például a tartósítószerként használt tiomerzál, formaldehid és propilén-glikol.
Vannak kizáró tényezők
Bizonyos betegségek, például a cukorbetegség, epilepszia vagy vérzékenység kizárja, hogy tetoválást készíttessünk. Annak sem szabad varratnia, akinek szervátültetése volt, éppen gyermeket vár, akinél bőrrákot diagnosztizáltak, vagy a családjában előfordult ilyen típusú daganat. Nem szabad anyajegyre tetováltatni, viszont a szépen gyógyult, reakciómentes hegekre igen. Fontos tudni, hogy a tetoválás hatással van az izzadságmirigyekre, váladéktermelésük nagyjából a felére csökken, a kis területen elhelyezkedő tetoválás esetén ezt nem vesszük észre, de nagy felületen lévők esetén rontja a hőháztartást.
Tényleg örökre?
A kis tetoválást el lehet távolítani sebészi úton, de heget hagy maga után. A nagyobb felületen elhelyezkedő tetoválásnál ehhez lézeres beavatkozásra van szükség. A lézer speciális hullámhosszú fényt bocsájt ki, ez akadály nélkül hatol át a világos bőrön, a sötét színben (sötét színű festékben) azonban maximálisan elnyelődik, kölcsönhatásba lép vele, konkrétan szétrobbantja azt. Minél sötétebb színű a bevitt tetoválófesték, annál jobban képes elnyelni ezt a lézerfényt. Ahogyan a tetoválófestékek pigmentje lézer hatására szétrobbannak, majd a kisebb alkotórészek a nyirokutakba, nyirokcsomóba kerülnek és itt lerakódnak, csak kis részük ürül ki a szervezetből. A festékek nanorészecskéket is tartalmaznak, melyek akadály nélkül bejutnak a véráramba, majd innen az agyba jutva idegkárosodást idézhetnek elő.
Ezek a részecskék akár daganatot is okozhatnak, befolyásolják a fogamzóképességet, sőt magzati rendellenesség is előfordulhat a tetoválás eltávolítását követően, így gyermeket tervező vagy váró nőknél különösen nem ajánlott az eljárás. Így nemcsak azért kell átgondolnunk, hogy valóban akarunk-e tetoválást, mert örök életünkben viselni fogjuk a bőrünkön, hanem azért is, mert egészségünkre is hatással lehet akár az elkészítése, akár az eltávolítása is. Ha viszont biztosak vagyunk benne, hogy színesre varrt bőrrel élnénk le az életünket, a lényeg, hogy valóban megbízható szalont válasszunk, és lehetőleg ne a legnagyobb nyári melegben feküdjünk tű alá.
