Előfordult már veled, hogy megmondták, vagy a környezeted váratlan reakcióiból azt tapasztaltad, hogy mások tartanak tőled? Ez elég fájdalmas szembesülés lehet. Úristen, hát milyennek látnak ők engem, hogy félnek tőlem? Mi olyat teszek, amiről nem is tudok? Hát nem látják, hogy én jó vagyok, és nem ártanék senkinek? Egy ilyen felismerés önmagadtól elidegenítő élmény lehet, hiszen azt tapasztalod, hogy mások egészen másmilyennek látnak, mint amilyennek te önmagadat. Előfordulhat, hogy akaratlanul annyira megbántasz, elijesztesz másokat, hogy megszakad a kapcsolat, vagy pedig az emberek körülötted védekező pozíciót vesznek fel, és megszűnik a lehetőség az őszinte, mélyebb kapcsolódásra.
Írj nekünk
Szerzőnk, Szalay Ágnes pszichológus, több mint 15 év szervezetfejlesztési tanácsadói tapasztalattal. A SelfGuide pszichológiai műhely egyik alapítója. Coachként támogatja ügyfeleit céljaik megtalálásában és elérésében, legyen szó munkahelyi, vezetői vagy személyes fejlődési igényről. Motivációs elakadással, karrierváltással, stresszkezeléssel, szakmai, vezetői fejlődéssel kapcsolatban lehet hozzá fordulni személyesen, vagy olvasói levélben, melyre (a névtelenséget megőrizve) a Dívány.hu-n is szívesen válaszol.
Grant Hilary Brenner a Psychology Today-en szedte össze, hogy mik azok a tipikus esetek, amikor előfordulhat, hogy valaki ártalmatlannak hiszi magát, a környezete mégsem ezt gondolja róla. Fontos megjegyezni, hogy ebben senki sem hibás, legalábbis nem szándékosan, mégis jó szembenézni vele, majd kezelni a helyzetet őszinte beszélgetésekkel, az önismeret fejlesztésével, hiszen ebben sérülnek a kapcsolatok. Mikor történhet meg, hogy azzal kell szembesülnöd, mások másnak, „félelmetesebbnek” látnak, mint te saját magadat?
1. Személyiséged bizonyos részeit elrejted magad elől, de másoknak megmutatod
Van, aki erősnek, sérthetetlennek, mindent bírónak tartja magát, és ezt a képet is mutatja környezete felé. Számára nehezen elfogadható, hogy ő valamit – a nagy nyomást, a konfliktust, a terhelést – ne bírjon ki, ezért önmaga elől is elhallgatja sebezhetőségét. Ugyanakkor akaratlanul is felfedi ezt mások előtt, például amikor mégiscsak elszakad nála a cérna, és váratlanul durván vagy gúnyosan, hidegen reagál valamire. Ha az ilyenfajta reakciók nem férnek bele az énképébe, akkor félreteszi ezeket, mintha nem is ő lett volna, mintha meg sem történt volna. Ugyanakkor a környezete azt veszi le, hogy kiszámíthatatlan, hiszen durva reakciója azért is volt meglepő, mert oly sokáig tartotta magát. Elkezdenek tartani tőle, két lépést hátrébb lépnek, becsomagolják a mondandójukat, rosszabb esetben elkerülik. Azt is gondolhatják, hogy direkt ilyen kiszámíthatatlan, ezzel akarja sakkban tartani őket.
2. Az intellektus hideg szikéjével élveboncolod a környezeted
Azok, akik intelligensek, figyelmesek a környezetükre, érzékenyek az emberek belső mozgatórugóira, az igazság vagy a segítség nevében hajlamosak lehetnek arra, hogy durván, bántón rámutassanak mások hibáira, vagy gúnyos megjegyzésekkel kifigurázzák őket. Néha a találat örömet is okoz, elégedettséget élhet meg az ember, hogy rátapintott a lényegre, kimutatta, hol hibázott a másik és mit kéne csinálnia. Pedig itt az „elkövető” és a környezete is a rideg intellektus áldozata, a kapcsolat és az együttérzés fel lesz áldozva valamifajta „igazság” nevében. Az sosem csak vicc, ha a másikat megbántjuk. Nem biztos, hogy megéri megnyerni egy vitát, ha közben odalesz a kapcsolat. Ha valaki nagyon belelendül az ilyen jellegű érvelésbe vagy beszólogatásba, akkor az empátiáját teljesen kikapcsolja, és nem törődik vele, hogy mit érez a másik.
3. Vezető, aki kétségbeesetten vágyik a szeretetre
Sok karizmatikus vezető vagy más szempontból hatalmi pozícióban lévő ember látszólag magabiztos, határozott és megingathatatlan. Belül viszont lehet valamiféle szeretethiánya, vágyik a feltétel nélküli elfogadásra, támogatásra. Látszólag domináns pozícióban van, de belül szörnyen fél attól, hogy az emberek szemében elvész a varázsa és csalódnak benne. Brenner azt írja, olyanok, mint a vámpírok: gyengék és sebezhetők, erősek és vonzók egyszerre. Azok, akik ilyen vezetők vonzásába kerülnek, nem merik kiábrándítani őket azzal, hogy valamit másképp gondolnak, vagy valamilyen döntésüket, véleményüket megkérdőjelezik. Ugyanis ha ez véletlenül megtörténik, akkor a vezetőnél elgurul a gyógyszer, és a nagylelkű, kedves emberből, amilyen ő valójában, előtör a pusztító erő.
4. Nem veled versenyzem, hanem önmagammal
Vannak azok az emberek, akik nagyon kemények magukhoz. Rettentő erős bennük a teljesítési, megfelelési vágy, a kiválóságra való törekvés. Annyira erős ez, hogy miközben azon küzdenek, hogy saját, soha el nem érhető sztenderdjeiknek megfeleljenek, nem jut figyelmük másokra. A többi ember csak díszlet saját harcuk színpadán. Egy munkahelyen az ilyen emberek általában a kiváló dolgozók között is vannak, ami még hozzátehet a megközelíthetetlenségükhöz. De nem is emiatt hatnak elbizonytalanítóan másokra, hanem azért, mert nincs bennük figyelem és empátia, hiszen saját küzdelmük, teljesítési vágyuk lefoglalja a figyelmüket. Így aztán észrevétlenül haladnak el mellettük azok az események, amikor belegázoltak valakibe vagy megbántottak másokat.
5. Letagadjuk magunk előtt a vonzerőnket
Vannak azok a szerencsésnek született emberek, akik kiemelkedően szépek, okosak, tehetségesek, vagy bármi hasonló vonzó tulajdonságuk van. Az emberek vonzódnak hozzájuk, ugyanakkor tartanak is tőlük, mert úgy érzik, ehhez a „nagysághoz”, aurához nem érhetnek fel. Sokan ezt megtanulták kezelni, és önreflektíven élnek együtt vele. Mások viszont tagadják maguk előtt a hatásukat – az ő esetükben állhat fenn az, hogy anélkül bizonytalanítanak el másokat, hogy észrevennék.
Mire lehet használni ezt a tudást?
Ha ismersz ilyen embert, és nem te vagy az, akkor érdemes elgondolkodnod azon, hogy amit eddig szándékos elbizonytalanításnak véltél, az vajon tényleg az-e, vagy csak az illető vakfoltja. Érdemes lehet ezek után óvatos visszajelzésekkel, érzékenyen segíteni neki, hogy felismerhesse saját viselkedésének hatásait.
Ha esetleg magadra ismertél valamelyik típusban, akkor hasznos lehet az önreflexió. Visszagondolni régi helyzetekre, és megvizsgálni mások reakcióit némi utólagos empátiával. Olyan emberektől, akik iránt bizalmat érzel, megkérdezni, hogy szerintük hogyan hat a viselkedésed. Mindenképp érdemes ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert akár szándékos az ember elbizonytalanító hatása, akár szándék nélküli, a kapcsolatokat rombolhatja, és végül magányosabb élethez vezethet, mint amit szeretnénk.
