Emberkísérlet: túlélhető egy hónap hús nélkül?

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok sokunkban felmerülnek, és a helyzet csak bonyolódik, amikor egészen más eredményeket hozó tanulmányokat is elénk tesznek, vagy ha a környezeti terhelés szempontjai mellett az állatvédeleméi is megjelennek. Legtöbbször úgy érezzük, túl kevés az információnk ahhoz, hogy felelős döntést hozzunk. Az én elhatározásomat kamasz lányom könnyítette meg, aki lelkiismereti okokból és környezetvédelmi megfontolásokból határozta el, hogy leszokik a húsról. A Greta Thunberg generáció számára valahogy sokkal természetesebb, hogy tenni kell valamit.

Mivel nem vegán életmódra gondolt – a tojást és a tejtermékeket, amiknek egyébként szintén nagy az ökológiai lábnyoma, azonnal nem akarta kiiktatni –, úgy voltam vele, hadd próbálja meg, addig sem más területen ütközöm a kezdődő kamaszodásba. Viszont akkor már én is kipróbálom, hadd lássam, mit lehet kihozni az alapvetően növényi alapú étrendből.

Szabályok

Az emberkísérlet időtartamát egy hónapban határoztam meg, méghozzá úgy, hogy a 30 nap még a nyaralásunk előtt véget érjen. Ha már olyan helyen lehetek, ahol különösen finom ételeket kóstolhatok, nem leszek bolond a próbavegaságot erre az időszakra időzíteni...

Szabály volt, hogy húst, húskészítményt, zsírt egyáltalán nem ehetek (még az utolsó napokban is megtörtént, hogy csak már fizetés után eszméltem rá, hogy hahó, a töpörtyűs pogácsa sem fér bele), és cél volt az is, hogy azért a tejet és a tojást se minden korábbinál nagyobb mennyiségben tömjem magamba. Mivel minden nap posztoltam egy aznapi ételünket, az is fontos volt, hogy lehetőség szerint naponta készítsek valamilyen, a projektbe illeszkedő fogást.

És hogy mit vártam ettől az egy hónaptól? Első ijedtemben azt, hogy biztosan nagyon meg fogok majd hízni a rengeteg tésztától és gabonafélétől, mert először nem is nagyon jutott eszembe más, amit ehetnék. Majd azt, hogy szuper lesz egy kicsit vegául is főzni, hiszen biztosan jönnek majd új ízek meg új receptek, amiket később is használhatok, akár a húsos ételeinknél is. Végül pedig azt, amit minden kihívástól: a végén a jó érzést, hogy megcsináltam.

A gyakorlatban

Elkezdeni volt a legkönnyebb, mert egy kis utánajárás után rögtön lett ötletem, miket főzzek, ráadásul a nagybevásárlást is a projekt kezdetén ejtettük meg, így az első héten igazi vega bőségszaru volt a hűtőnk és a konyhánk. Friss és fagyasztott zöldségek, olívaolaj, tofu, zöld fűszerek, köles, bulgur, lencse, gersli és más finomságok – furcsa is lett volna, ha nem tudok valami klassz ételt összedobni. Főleg úgy, hogy azt már jó előre eldöntöttem, hogy nem szeretnék speciális, alig beszerezhető alapanyagokkal, húspótlással és zöldségeket hússzerű köntösben feltálalt ételekkel küszködni.

Azt szerettem volna kipróbálni, hogyan lehet olyan vega ételeket készíteni, amikből nem is hiányzik a hús. A 30 nap során főzelékeket, krémleveseket, ragukat, szendvicskrémeket, grillsajtot,  zöldségszószos tésztákat és salátákat készítettem, amik mellől senki nem hiányolja a húst. Hús nélkül enni, ha van más alternatíva – egy hónapig legalábbis bizonyosan – nem annyira nagy megszorítás, még akkor sem, ha a magyaros ételek jelentős része húsalapú.

Mai étkezési szokásaink mellett (sokszor eszünk házon kívül, kutyafuttában, egyre kevesebbet főzünk) a belvárosban például egyáltalán nem lehetetlen tető alá hozni a vega étkezést. Tematikus helyeken ehetünk finomságokat (igaz, ezek nem mind pénztárcabarát éttermek), egy jó olasz pizzériában sem kunszt húsmentesen jót enni vagy a gyrososnál inkább falafelt tolni. Én viszont inkább abból indultam ki, hogy otthon vezessek vega konyhát.  

Ehhez átnéztem az otthoni szakácskönyveket (nemcsak az indiai, de a svédasztal-tematikájúban, sőt egy vadhúsokat felvonultató szakácskönyvben is találtam nekünk való ételt, utóbbiban köretet), és igyekeztem a lehető legjobban leegyszerűsíteni őket. Arra kellett még figyelnem, hogy amikor lehet, a férjem nem vega étkezésével is összhangban legyek valahogy, és innentől ment minden, mint a karikacsapás.

Előnyök

Ebből elég sokat tapasztaltam a 30 nap alatt, igyekszem sorra venni őket.

• Vegetáriánus módon enni sokkal olcsóbb volt, főleg ebben a szezonban, amikor rengeteg zöldség és gyümölcs érik. Egy főzeléket pár száz forintból összedobtam kettőnknek (a férjem maradt a húsevésnél, és nem mindig találtunk közös nevezőt), és nem került sokba az sem, ha valamilyen zöldségkrémet kevertem.   

• Jelentősen csökkent  a főzésre fordítandó idő is: nemcsak a friss alapanyagok párolódtak, a tészta főtt ki pillanatok alatt, de az is leesett, hogy a gyümölcsök azonnal fogyasztható, csomagolásmentes és egészséges nassolnivalót jelentenek.

• Előny még, hogy a sok zöldség és gyümölcs a bőrömnek és úgy általában az egészségemnek is jót tett. Nem különösebben problémás az arcom, de valahogy élettelibb benyomást keltek így a hónap végére, még akkor is, ha pisztáciatesztünk után túlzottan aktív voltam a rágcsálásban, és ettől eléggé pattanásos lettem néhány napra. A sok rost az emésztésnek is jót tesz, ez pedig megint olyasvalami, ami az ember bőrén, sőt az egész közérzetén meglátszik.

• Kevesebbszer éreztem az étkezések után egyébként rendszeres kómaközeli állapotot, vélhetően azért, mert zöldségalapon sokkal könnyebben emészthető dolgokat ettem, amik így nem terhelték meg nagyon a szervezetemet.

• Nem tudom, van-e összefüggés, de máshoz nem tudom kötni azt a változást, hogy sokkal jobban bírtam most a 30+ fokokat, mint szoktam. Ilyenkor rólam is folyton dőlni szokott a víz, ami nem túl kellemes érzés, és elég fáradtnak is szoktam érezni magam, főleg amikor először kell megszokni a forróságot. Most valahogy sokkal könnyebben tolerálta a szervezetem. Ezt is azzal próbálom magyarázni, hogy az emésztés feladatain könnyítve az egész testemnek könnyebb lett minden. 

• Nemhogy nem híztam, de a mérleg szerint még fogytam is az elmúlt 30 napban, ami tök jó, bár  azért van egy olyan félelmem, hogy bármennyire is igyekeztem figyelni, nem tudtam annyi fehérjét enni, mit rendesen (alapból nagyon sok sajtot, tejterméket, és viszonylag sok csirkehúst eszem), és lehet, hogy inkább izomtömeget vesztettem így, ami nem biztos, hogy jó. De a fogyásnak mindenképp örülök.

• A legnagyobb előny viszont az volt, hogy ezzel az életmóddal szuperül el tudtam kerülni, hogy junk foodot egyek. Nem mintha egyébként hamburgeren élnék, de alapjában véve hajlamos vagyok felfalni, ami az utamba kerül. Vegyes táplálkozás esetén ez nem nagy kunszt, mert elég sok hely kínálja magát, de ha az ember valamilyen megszorítás szerint eszik, úgy van vele, hogy inkább előkészül, nehogy aztán ne tudjon rendeset enni. A megszokottnál sokkal alaposabban gondoltam végig én is, mit eszünk majd aznap, és így, bár természetesen ehettem volna az  útba eső édes péksütikből is, inkább az otthonról hozott ennivalómat ettem.

Hátrányok

Inkább kihívást mondanék, mert ez az egy hónap sok olyan dologra megtanított, amikkel egy újabb hónapot könnyebben átvészelnék. Ezeket is pontokba gyűjtöttem. 

• Nagyon tudatos tervezésre van szükség, amikor az ember másképp eszik; ez időigényes, legalábbis addig, amíg be nem járatódik a rendszer.

• Fontos lenne az is (ha hosszabb távon gondolkodom a másképp evésben), hogy a tápanyag-összetételre is jobban figyeljek, ez is időigényes és kutakodást igényel, vagyis jóval kevésbé kényelmes, mint amit megszoktam. Ebben a hónapban eredeti szándékaim ellenére főleg szénhidrátot ettem, ami nemcsak azért baj, mert kicsit távolabb kerültem a fitneszcéljaimtól (remélem, azért egyszer még leszek szálkás), hanem azért, mert emiatt nem volt olyan stabil a vércukorszintem. Néha olyan éhségrohamok törtek rám, amilyeneket máskor nem igazán tapasztalok.

• Kihívást jelentett, hogy ilyenkor nyáron elég sokszor vendégeskedik, utazik vagy akár csak strandol az ember, és idegenben azért már nem könnyű tartani a húsmentességet. A családi ebéden jó esetben csak megmosolyognak a hóbortért, rosszabb esetben megsértődnek, ha nem eszed meg a húsos specialitást, de strandon például kifejezetten komoly fejtörést okozott, mit is egyek. Nincs hűtőtáskám, a 30 fokban nem volt opció, hogy otthonról a gyümölcsön kívül mást magammal vigyek. De akkor mit egyek? Van persze pár húsmentes strandkaja, de egyhetes nyaralást azért nem hoznék le lángoson és sült krumplin, hiányozna a hekk, a kolbász, a hamburger és a többi finomság, vagy legalább ezek húsmentes alternatívája. 

• Azzal is meggyűlt a bajom (bár ez persze nem a vegaság, hanem a nem teljes családi vegaság eredménye), hogy húsevő családtagunkra hogyan tudok főzni, ha nem kóstolok bele abba, amit kotyvasztok, illetve hogy ameddig nem tér meg mindenki, jelentősen megbonyolítom az életem a kétfelé főzéssel. 

Tanulság?

Elsősorban az, hogy megéri hallgatni a gyerekekre, akik sokkal rugalmasabban alkalmazkodnak a körülöttük lévő világhoz. Nekem voltak félelmeim, de a lányom biztosított róla, hogy simán meg tudom csinálni az egy hónapot, és így is lett. Simán sikerült egy olyan magamfajtának, aki azért igenis szereti a húsételeket, hajlamos elvonatkoztatni a tányérjára kerülő csirkepörköltet a ketrecek nyomorától, és húsevőként teljesen egészséges volt eddig is. A 30 nap végére az alábbi gondolatok fogalmazódtak meg bennem:

• Még ha napi szinten nem is jelentős a húsfogyasztásunk, ebben az egy hónapban több kilónyi húst nem ettünk meg, ez pedig, figyelembe véve, hogy leginkább csirkét fogyasztunk, azt jelenti, hogy jó pár állattal biztosan kevesebbnek az élete szárad a mi lelkünkön. Ez meglepően jó érzéssel eltöltő gondolat.
• Megvagyok hús nélkül, van energiám, tudok dolgozni, sportolni, nem érzek hiánytüneteket.
• Tudok egy rendszeresen sportoló kamasz gyereknek is olyan vega ételt adni, amivel teljesen jól működik.
• A főzelékek szuperek, gyorsan megvannak, otthonosak és egészségesek is, biztos, hogy többet csinálok a jövőben.
• Nagyon kreatív tudok lenni a konyhában, ha akarok, és még az olyan, régebben lesajnált ételekből is, mint például a gersli, nagyon finomakat lehet készíteni. 
• Kiderült, hogy simán meg tudnám oldani, hogy minden nap saját (akár húsos, akár húsmentes) ételt egyek, mert gond nélkül van időm főzni és bevásárolni is.
• Kiderült, hogy általában elég egyhangúan főzök, pedig ezt nem gondoltam magamról. Nagyon sok leves és főzelék van, amit például sose készítek, az egzotikumokról nem is beszélve, szóval lehet még tágítani a határokat bőven.
• Az ételek többsége nem a hústól lesz finom, főleg mivel alapvetően csirkét eszünk. Szegénynek szinte mindegy, hogyan készítjük el, úgyis olyan lesz az íze, amilyen.
• Néha azért nagyon meg tudom kívánni a húst, és mivel hiszem, hogy a szervezet jelez, ha szüksége van valamire, egyelőre nem vagyok még kész arra, hogy teljesen elhagyjam a húst.
• És a legfontosabb: nem kell feltétlenül kizárólagosságra törekedni. Ha a teljes húsmentességet egyelőre még nehezen is képzelem el, biztos, hogy a jövőben kevesebb állati eredetű dolgot fogok enni, mint eddig, és hiszem, hogy lehet örülni az ilyen kis lépéseknek is.