Közel egy évtized után befejeződött a világ egyik legsikeresebb sorozata, a Trónok harca. A sorozat epizódonként több mint 44 millió nézőt ültetett a képernyő elé, a befejező évaddal azonban sokan nem voltak elégedettek. A Scientific American ezzel kapcsolatban nem foglalt állást, inkább arra kereste a választ, hogy milyen morális nehézségekkel kellett szembenézniük a szereplőknek.
A sok hasonlóság miatt könnyű volt azonosulni
Bár a Trónok harca csodálatos fantasyvilágban játszódik, tele sárkányokkal, varázslattal és zombikkal, a nézőknek mégsem volt nehéz azonosulni azokkal az erkölcsi kihívásokkal, amelyekkel a szereplők találkoztak az évek alatt. Az utolsó évadban viszont mintha ez megváltozott volna.
Westeros és Essos lakói ismét szembesültek egy komoly morális kérdéssel: mekkora kár okozható a további szenvedések megakadályozásának érdekében? A filozófusok több ezer éve vitatják a kérdést. Az utilitárius, azaz haszonelvű elméletek szerint erkölcsi szempontból az a fontos, ami a legtöbb, mindenki számára pozitív következménnyel jár. Ezzel szemben a deontológiai, vagyis a kötelességet előtérbe helyező elméletek szerint vannak olyan döntések és cselekedetek, amelyek annak ellenére rosszak, hogy pozitív következményekkel járnak.
A deontológiai és utilitárius etika közötti különbség szépen megmutatkozik Jaime Lannister, a Királyölő esetében. Amikor Aerys Targaryen, az őrült király megparancsolja Jaime Lannisternek, hogy egy egész várost gyújtson fel és egyúttal vessen véget több ezer ember életének, Lannister megszegi a király védelmére tett esküjét, és inkább átvágja a torkát. Az utilitárius felfogás szerint Jaime jó döntést hozott, hiszen így sok ezer életet mentett meg, míg a deontológia elve szerint ez sem jelenthet elég indokot egy gyilkosságra. Ehhez hasonló nehéz helyzetekkel pedig tele volt a sorozat.
Mennyit áldozhatunk fel a közjó érdekében?
Joshua Greene amerikai pszichológus szerint egy ilyen döntés megköveteli, hogy leküzdjük azt a rossz érzést, ami annak következtében keletkezik bennünk, hogy rosszat cselekszünk – még ha a nagyobb jó érdekében is. Az ilyen döntések meghozatala éppen emiatt gyakran több időt vesz igénybe, emellett pedig olyan kognitív és idegrendszeri folyamatokhoz kapcsolódik, amelyek nem csak az érzelmeinket érintik. De mivel a fókusz mindezek ellenére is azon van, hogy az illető árt egy másik embernek, nem meglepő, hogy sokszor pszichopataként tekintenek azokra, akik utilitárius döntést hoztak.
Az utilitarizmus másik fontos pszichológiai szempontját gyakran figyelmen kívül hagyjuk. Ez pedig nem más, mint a pártatlanság. Az elképzelés szerint a döntéseinket érdemes pártatlan szemszögből nézve meghozni, függetlenül attól, hogy a hozzánk közel állóknak mi az érdeke. Ez az utilitarizmus pozitívabb aspektusa, és ezzel erőfeszítéseket tehetünk a nehezebb helyzetben élő emberek vagy a szenvedő állatok érdekében.
A Trónok harca világában a pártatlanság egyértelműen megjelenik a deresi csatában, ahol az egyébként rivális szereplők összeállnak, hogy együtt győzzék le az Éjkirályt és a zombikat, akár önmagukat is feláldozva a nemes célért. Cersei Lannister példája viszont éppen ennek ellentétét mutatja: kizárólag a gyerekei és a saját érdekeit tartja szem előtt akkor is, amikor Baelor szentélye és vele együtt nagyjából Királyvár fele is a levegőbe repül.
Az utilitárius szempont érvényesítésére talán Varys a legjobb példa, hiszen számára a politikai intrika csak a rossz vezetők alatt szenvedő nép miatt fontos. Amikor megkérdezik, mindig azt válaszolja, hogy a birodalmat szolgálja, hűsége azonban sokkal inkább a néphez szól, mintsem az adott uralkodóhoz. Amikor látja Daenerys zsarnoki viselkedését, annak ellenére sem fél Havas Jon pártjára állni, elárulva ezzel Danyt, hogy tudja: ez a biztos halált jelenti számára. Önfeláldozása is azt bizonyítja, hogy teljesen pártatlan, és mindig a nép érdekeit tartja szem előtt.
Ezzel el is érkeztünk az őrült királynőhöz. Az évad vége felé Daenerys olyan arcát mutatta meg, amelyet nemcsak a rajongók, de a kritikusok sem fogadtak túl nagy lelkesedéssel. Sokak szerint ezek a részek voltak a sorozat valaha készült legrosszabb epizódjai. Daenerys korábbi cselekedetei alapján azt hittük, hogy pártatlan, hiszen annak ellenére, hogy városokat égetett porrá, fő célja egy olyan világ megteremtése volt, ahol minden élet egyenlő. Későbbi viselkedése azonban megtöri a pártatlan jóság elvét. Hiába adta meg magát a Lannister-hadsereg, Daenerys elveszíti az önkontrollját és rengeteg ártatlan embert öl meg.
A pártatlan jótékonyság elengedhetetlen tulajdonság egy jó vezető számára nemcsak Westerosban, de a mi világunkban is. Ebből kiindulva Bran valószínűleg jó választásnak bizonyult, hiszen képes a múltra, a jelenre és a jövőre is pártatlanul tekinteni, és olyan döntéseket hozni, amelyek valóban a népet szolgálják.
