A kullancsok által terjesztett fertőzésekről tudjuk, hogy veszélyesek, az agyhártya- és agyvelőgyulladás mellett a Lyme-kórra különösen oda kell figyelnünk, ezért tegyünk meg mindent azért, nehogy ránk akaszkodjon egy-egy vérre éhes példány. Illetve ellenőrizzük magunkat rejtettebb testrészeinknél is. A Medium írása elmagyarázza, hogyan szívják a véredet ezek a kellemetlen ízeltlábúak, és hogyan ismerheted fel az általuk terjesztett Lyme-kór tüneteit.
Átragasztják az emberre a betegségeket
A hatlábú, 1 mm-es kullancslárvák késő tavasszal kelnek ki a petékből, majd elindulnak felkutatni első prédájukat. Ebben az életszakaszban elsősorban kisebb erdei állatok, egerek, mókusok vérére fáj a foguk, de madarak, hüllők és kétéltűek is áldozatul eshetnek nekik. Miután a lárva megkapaszkodik a gazdatestben, beakasztja a szájszervét annak bőrébe, és apró szívókákkal szipolyozza ki a vért a bőrfelszín alól. A kullancscsípéssel fehérjékben gazdag váladék kerül az áldozatba, amely egyrészt ellazítja a bőrt, ezzel megakadályozza, hogy a préda megérezze a kullancs jelenlétét, másrészt gátolja a véralvadást, ami pedig azért jó a vérre éhes lárvának, mert így napokig csemegézhet.
A kiszívott vérrel a gazdatest által hordozott baktériumok, köztük a Lyme-kórt okozó Borrelia burgdorferi, átkerülnek a kullancsba, a kullancs pedig ezeket később átragaszthatja emberi áldozatára is. Néhány nap elteltével, miután teleitta magát vérrel, lepottyan áldozatáról. Egyéves életkorban a lárvák 1-2 mm hosszú, nyolclábú nimfákká fejlődnek. Ebben a köztes állapotban szaporodásra nem képesek, de ismét vérre éhesek, hogy végül elérjék a kifejlett állapotukat.
A kullancsok nem képesek repülni, sem ugrani, ezért a levelek, fűszálak végén húzzák meg magukat, lesben állva. Kiváló érzékkel – többek között fotoreceptorsejtek segítségével – képesek megérezni potenciális áldozatuk közeledtét. Észlelik a mozgást, a test kipárolgásait, a kibocsátott hőt, a test nedvességét és a kilélegzett szén-dioxidot, sőt egyes esetekben még a közeledő élőlény árnyékát is.
Így ismerd fel a Lyme-kórt
Lyme-kór esetén a csípés helyén (szokványos esetben, de nem feltétlenül) 5-10 centis, kokárdaszerű bőrpír alakul ki, emellett fejfájás, égető ízületi fájdalom és merevség, illetve kimerültség is jelentkezhet. A tünetek általában a csípést követően egy napon belül megjelennek: ha ezeket észleled magadon, minden esetben fordulj orvoshoz! A szakemberek vérvizsgálat segítségével azonosíthatják a fertőzést, de mivel a Lyme-kórt jelző antitestek olykor csak hetek múlva jelennek meg (vagy akár még később), pozitív eredmények hiányában is előírhatnak kezelést.
A betegség általában antibiotikummal jól kezelhető, a kúra 1-3 hétig tart. A gyógyulás esélyei jók, a legtöbb érintett a kezelést követően hamar jobban érzi magát. Ritka esetben azonban hónapokkal később is megmaradhatnak még a tünetek, ezt nevezi a szaknyelv posztterápiás Lyme-kór szindrómának, röviden PTLDS-nek: ez a felmérések szerint évente mintegy másfél millió embert érint.
