Valószínűleg nem hallottad még az ekhoista fogalmát, ami nem véletlen, hiszen új elnevezésről van szó, de hamarosan talán ez is be fog kerülni a köztudatba. Az önzetlen, kedves, könnyen szerethető emberek tartoznak ebbe a kategóriába, akik a narcisztikusokkal ellentétben viszolyognak attól, hogy különlegesnek, másoknál jobbnak, többnek érezzék magukat. A fogalmat Craig Malkin alkotta, aki A nárcizmus pszichológiája című könyve írásakor figyelt fel arra, hogy van egy embertípus, amely egyébként a narcisztikusok oldalán gyakran megtalálható, és éppen az ellentétüket képezi.
Írj nekünk
Szerzőnk, Szalay Ágnes pszichológus, több mint 15 év szervezetfejlesztési tanácsadói tapasztalattal. A SelfGuide pszichológiai műhely egyik alapítója. Coachként támogatja ügyfeleit céljaik megtalálásában és elérésében, legyen szó munkahelyi, vezetői vagy személyes fejlődési igényről. Motivációs elakadással, karrierváltással, stresszkezeléssel, szakmai, vezetői fejlődéssel kapcsolatban lehet hozzá fordulni személyesen, vagy olvasói levélben, melyre (a névtelenséget megőrizve) a Dívány.hu-n is szívesen válaszol.
Mi az, hogy ekhoista?
Az ekhoizmus egy személyiségjegy, ami például a narcizmushoz hasonlóan minden emberben megtalálható kisebb-nagyobb mértékben, de akinél nagyon jellemző, ő az ekhoista. Talán úgy lehetne leírni, hogy rettentően tart attól, hogy bármilyen formában narcisztikusnak tűnjön. Általában a leginkább melegszívűnek, önzetlennek tartott embereket tehetjük az ekhoista kategóriába.
Másrészt viszont ezek az emberek nagyon félnek attól, nehogy terhet jelentsenek másoknak: rosszul érzik magukat, ha rájuk vetül a figyelem, különösen feszengenek, ha dicséretet kapnak. Nem tudják, hogy mi a kedvencük, és el vannak veszve, ha valaki megkérdezi, mit szeretnének ajándékba kapni a születésnapjukra. Míg a narcisztikusoknak mindennél nagyobb szükségük van arra, hogy különlegesnek érezzék magukat, addig az ekhoisták rettegnek ettől. Ahogy a legendában Narkisszosz csak önmagát imádta, addig Ekhó, aki menthetetlenül beleszeretett, nem volt képes semmi másra, csak hogy más szavait ismételje. Ugyanígy az ekhoistáknak is gondot jelent a saját hangjuk, saját szavuk megtalálása.
Létezhetnek ekhositák narcisztikusok nélkül?
Igen, mint minden személyiségjegy, ez is bármilyen környezetben megjelenhet. Ugyanakkor, mivel az ekhoisták annyira el akarják kerülni, hogy valaki őket követelőzőnek tartsa vagy tehernek tekintse, ha találkoznak egy narcisztikussal, aki minden figyelmet magának követel, akkor megkönnyebbülést érezhetnek. Végre valaki úgy elfoglalja a teret, hogy én biztosan nem tűnök gondnak senki számára.
Ha pedig ebben az eleinte mindkét fél igényeit kiszolgáló kapcsolatban a narcisztikus bántalmazóvá, elnyomóvá válik, akkor egy igazi ekhoista magát hibáztatja. „Túl sokat várok tőle”, „Túlérzékeny vagyok”, „Nem kellett volna ezt vagy azt tennem vagy mondanom”. Az eszünkkel tudjuk, hogy egy bántalmazó kapcsolatban egyedül a bántalmazó a hibás, az ekhoisták mégis képesek a saját vállukra venni a saját bántalmazásuk felelősségét.
Kiből válhat ekhoista?
Az átlagosnál érzékenyebbnek született gyerekekből, akik kritikus, a szeretetet nehezen adó, feltételekhez kötő, esetleg bántalmazó vagy narcisztikus szülői környezetben nevelkednek. Azt tanulják gyerekkorukban, hogy akkor úszhatják meg könnyen, akkor van esélyük szeretetet kapni, ha nagyon jók, ha nem okoznak gondot, ha tulajdonképpen fel sem tűnnek. Ezt a visszahúzódást olyan tökélyre fejlesztik felnőttkorukra, hogy nemcsak hogy nem fejezik ki, mit szeretnének, hanem nem is tudják, mire vágynak, a saját igényeiket elnyomják magukban.
Az ekhoisták passzívak?
Nem feltétlenül. Lehetnek viszonylag aktív, tevékeny emberek is köztük, csak éppen a tevékenységeik arra fókuszálnak, hogy miként járhatnak mások kedvében. Gondolj egy olyan barátra, aki hűséges, mindig meghallgat, türelmes veled, ott van, ha szükséged van rá – de egy-egy találkozás után azt nem nagyon tudod meg, hogy vele mi van. Nem igazán beszél magáról, nem árul el semmit. A kutatók azt feltételezték, hogy a nők között több ekhoista lesz, mint a férfiak között, hiszen erről a mások kedvét kereső, gondoskodó viselkedésről általában a nőkre asszociálunk. Az eredmények azonban nem ezt mutatják. Egyelőre még gyerekcipőben jár a kutatás, de az arány egyenlőnek tűnik.
Mik az ekhoisták tipikus problémái?
Azt gondolhatnánk, hogy ha egy ekhoista rosszul érzi magát a figyelemtől, nem akarja, hogy mások vele foglalkozzanak és meg is teremti ezt a környezetet maga körül, akkor tulajdonképpen neki jó is ez így. Nos, ez nem igaz. Valamennyire muszáj különlegesnek éreznie magát az embernek ahhoz, hogy fel tudjon állni egy fiaskó után, hogy ne omoljon össze, ha hibázik, tervezni merjen, sőt még a hosszabb élethez is szükség van egy kevés hitre önmagunkban.
Egy igazi ekhoista már gyerekkorában képtelen arra, hogy örüljön a sikereinek és büszke legyen rájuk. Nem is volt ez a vizsga nehéz, csak szeretnek a tanárok, más még jobban megcsinálta volna – mondja magának, bármilyen sikert is ér el.
Elképesztő a párhuzam: a legenda Narkisszosz és Ekhó közös legendája, amely a narcizmus mindkét oldalát magában foglalja, a köztudatban mégis szinte csak Narkisszosz maradt meg. Ekhóról, aki csak mások vágyait és céljait visszhangozza, még a legenda kapcsán is megfeledkeztünk.
Az ekhoizmus nem személyiségzavar vagy diagnózis: Malkin szerint inkább túlélési stratégiának tekinthető, ami a védtelen kisgyereket, aki kialakította, jól szolgálta, de talán felnőttkorra már több kárt okoz az ekhoistának és talán a környezetének is, mint hasznot. Érdemes lehet elkezdeni foglalkozni vele, ahogy ezt teszik egyre többen (önsegítő csoportokban, weboldalakon), akik magukra ismertek a fogalomban és szeretnének megszabadulni a korlátozó hatásaitól.
