Persze a világ sem segít, hogy ne legyünk elfoglaltak: rengeteg izgalmas lehetőség van, amit hobbiként csinálhatunk, ahova elmehetünk, és ha éppen üresjárat lenne, akkor ott az okostelefon vagy a tablet, hogy betöltse az űrt. A munkahely és a család is sokat követel, és azt tartjuk jó fejnek, sikeresnek, teljes embernek, aki élete minél több területén „eredményes”.
Írj nekünk
Szerzőnk, Szalay Ágnes pszichológus, több mint 15 év szervezetfejlesztési tanácsadói tapasztalattal. A SelfGuide pszichológiai műhely egyik alapítója. Coachként támogatja ügyfeleit céljaik megtalálásában és elérésében, legyen szó munkahelyi, vezetői vagy személyes fejlődési igényről. Motivációs elakadással, karrierváltással, stresszkezeléssel, szakmai, vezetői fejlődéssel kapcsolatban lehet hozzá fordulni személyesen, vagy olvasói levélben, melyre (a névtelenséget megőrizve) a Dívány.hu-n is szívesen válaszol.
Én is ebbe a világba nőttem bele, és nagyon is jól ismerem a haszontalanság okozta lelkiismeret-furdalást. Minden egyes céltalan pillanatomban lehetne valami hasznosat és eredményre vezetőt tenni: ha hétvége van, akkor lehetne a szekrényben rendet rakni, BKV-zás közben meg cikkekhez anyagot gyűjteni.
Annak, hogy kialakult bennem ez a „vagy csinálok valamit, vagy bűntudatom van” attitűd, komplex okai lehetnek. Biztos, hogy szerepet játszik benne az, hogy világéletemben teljesítménybérben dolgoztam, azaz a napközbeni rövid kikapcsolásokért nem a főnök lesz esetleg morcos, hanem konkrétan nem kapok érte fizetést.
De valószínűleg masszívan előidézte ezt a hozzáállást a nagymamám is, akinek a szemében a lustaság volt a főbűn, és ha valamiért szidott, akkor az a semmittevés volt. Visszagondolva azért, és elismerve azt, hogy nála dolgosabb asszonyt nem ismerek, az ő életében több volt azért az üresjárat, mint manapság. Gyakran megállt beszélgetni, és a buszon ülve nem volt mit nyomkodnia.
Az utóbbi években egymás után jönnek a kívülről boldog országoknak tűnő helyekről bizonyos szavak, melyek azt mutatják, hogy lám, őnekik szavuk is van arra, ami a normális élethez kell. Ilyen volt a dán hygge, a gyertyafényes, forrócsokis meghittség szava, vagy a japán erdőfürdő, esetleg a svéd lagom, vagyis kiegyensúlyozottság. Most a The New York Times Smarter Living szekciója a holland NIKSEN szót hozta el nekünk.
Mi a niksen?
Azt jelenti hollandul, hogy nem csinálni semmit. Ez elég nehéz, mert amikor még alszunk, akkor is csinálunk valamit. Úgy lehet elképzelni, mint az autó üresjáratát. Megy a motor, ébren vagyunk, de konkrétan nem „csinálunk” semmit. Bambulunk, nézelődünk, céltalanul bolyongunk. Sandi Mann brit pszichológus azzal árnyalja a niksen jelentését, hogy „olyankor nem csinálni semmit, amikor valamit kéne csinálnunk”. Mivel ez a legtöbbünk esetében, ahogy korábban kifejtettem, gyakorlatilag minden pillanat – így a lényeg a semmittevés marad.
Mire jó a niksen?
Hát nem arra, hogy a nagymamád szidjon érte. Éppen ellenkezőleg: ha bekapcsolna a gondolat, hogy ideje lenne csinálni valamit, nem csak bambulni, akkor idézd fel Mann kutatásait a semmittevés, a napközbeni álmodozás (ami szükségképpen bekövetkezik, ha nem teszel semmit) pozitív hatásairól. Konkrétan kimutatta, hogy a napi üresjáratok kreatívabbá tesznek, jobb leszel a problémamegoldásban és új ötleteid születnek. Az elménknek megengedjük, hogy arra menjen, amerre az igazán érdekes dolgok vannak, és ne arra, ami felé kívülről irányítódik. Ez pedig a kreativitás bölcsője.
Üresjáratok kellenek az eredményességhez
Mann úgy képzeli a munkára használható energiát, mint egy benzintankot. Ezek a szabadon hagyott, nem használt idők azok, amikor a tank töltődik. Hiába foglalatoskodunk állandóan valamivel, a benzin csak elfogy, az eredmény pedig kevesebb lesz.
Hogy lehet megvalósítani a niksent?
Ha elfogadod, hogy ez tényleg jó dolog, még akkor is nehéz lesz megcsinálni. Ha valaki megkérdezi tőled, hogy mit csinálsz, és te azt válaszolod, hogy semmit, az egyelőre nehezen védhető. Ezért lehet, hogy könnyebb, ha feladatként, szükséges teendőként tekintesz a semmittevésre.
- Vedd észre, mikor van szükséged rá: vizsgáld magad tudatosan, hogy mikor megy jól a munka, és mikor kezdesz szenvedni, mikor kezd nehézkessé válni. Ez utóbbi az a pont, ahol kapcsold be a magad niksenét: hagyd abba, amit csinálsz, és tölts egy kis időt a semmivel.
- Állj ellen az elfoglaltság kulturális nyomásának: tedd büszkén a semmit. Ha hiszel abban, hogy ez tényleg jót tesz neked és az energiádnak, akkor vállald. És mondd el másnak is.
- Ne kedvetlenedj el, ha nem megy elsőre: nem vagyunk ehhez hozzászokva, és lehet, hogy kényelmetlen, nehéz, nem is tudjuk hosszan csinálni. Nem baj. Minden kezdet nehéz. Gyakorolj, és ahogy futni is egyre többet tudsz, ahogy edzésbe jössz, úgy ez is egyre jobban fog menni.
- Alakítsd át a környezeted niksenbaráttá: a mai otthon berendezése sem erre van kitalálva. Csinálj magadnak egy sarkot, egy kényelmes ülőhelyet az ablak előtt, ami alkalmas a napközbeni álmodozásra.
- Legyél kreatív: ha otthon és a munkahelyen nem megy, akkor sétálj vagy menj fürdőbe. A cikkben azt is javasolják, hogy rendezz unalombulikat, amikor arra hívsz ismerősöket, hogy együtt unatkozzatok. Akár ezt is ki lehet próbálni.
Nekem legjobban akkor működik a niksen, amikor vidéken vagyunk. Gyakran járunk gombászni például, ami esetemben egy az egyben niksennek tekinthető, mivel gyakorlatilag sosem találok semmit. De a múltkor a patakhoz kísértem egy lelkes horgászt, tudván, hogy én nem fogok horgászbotot a kezembe. Volt egy döntési pillanat is, amikor a telefonomat visszatettem a polcra: nem viszem magammal. Naplemente volt, végtelen táj és csend, és két óra semmittevés „horgászat” fedőnéven. Nagyon élveztem, pedig akkor még nem tudtam, hogy egy tök menő holland dolgot csinálok. Vagyis nem csinálok.
