A több és több tennivalóra az ember válasza általában az, amikor még erősebben igyekszik, hogy egyre hatékonyabb legyen. Ezzel addig nincs is baj, amíg egy átlagos emberi lény számára elvégezhető mennyiségű feladat szerepel a listáján.
Írj nekünk
Szerzőnk, Szalay Ágnes pszichológus, több mint 15 év szervezetfejlesztési tanácsadói tapasztalattal. A SelfGuide pszichológiai műhely egyik alapítója. Coachként támogatja ügyfeleit céljaik megtalálásában és elérésében, legyen szó munkahelyi, vezetői vagy személyes fejlődési igényről. Motivációs elakadással, karrierváltással, stresszkezeléssel, szakmai, vezetői fejlődéssel kapcsolatban lehet hozzá fordulni személyesen, vagy olvasói levélben, melyre (a névtelenséget megőrizve) a Dívány.hu-n is szívesen válaszol.
Manapság azonban egy nő, egy anya – és talán a férfiakra is igaz ez, de itt most a nőkről van szó – annyi mindent szeretne elérni, hogy könnyen megroppanhat az önmagára mért és a társadalom által sulykolt elvárások alatt. A nők is képesek nagy teljesítményre a munkában, ők is tudnak vállalkozni és vezető szerepet vállalni, miért ne tennék hát? De emellett el kell végezniük az alapvető háztartási feladatokat, okosan kell táplálkozniuk és táplálniuk a családot, gondoskodniuk kell róla, hogy ne egyen meg senkit és semmit a kosz, és közben vonzók, jó alakúak és mosolygósak maradjanak.
Egyre több nő érzi úgy, hogy elsüllyed a feladatok tengerében, érzelmileg eltávolodik attól, amit csinál, és automatikusan igyekszik egyre többet és gyorsabban letenni az asztalra. Kate Northrup, a Do Less: A Revolutionary Approach to Time Management for Busy Moms (Tegyél kevesebbet: forradalmian új idő- és energiamenedzsment megközelítés elfoglalt anyáknak) című könyv szerzője nagyon is jól ismeri ezt a hatékonysági kényszert. Ő maga üzletasszony, szerző és sikeres self-help tréner volt, amikor szembesült az anyaság kívánalmaival. A szembesülés egyszerű és drasztikus volt: a kisbabája mellett konkrétan képtelen lett a megszokott napi 10-12 órát beletolni a munkájába, mivel a rendszertelen alvástól olyan fáradt volt, hogy alkalmatlanná vált bármiféle munka elvégzésére. Csak a legszükségesebbekre jutott energiája, hogy menjen az online biznisz, de gyakorlatilag a töredékét dolgozta annak, amit korábban.
Hiába akarunk télen-nyáron szüretelni
Tönkre is ment az üzlet, gondolhatnánk. De nem ez történt. Csodálkozva tapasztalta, hogy az üzlet még jobban is ment, mint korábban, a bevétel nőtt. Ő is, mint olyan sokan, akik a versenyszférában dolgozunk, abban a hitben élt, hogy akkor vagyunk rendes emberek, ha folyamatosan elfoglaltak vagyunk, és az emberi értékünk a produktivitásunkkal egyenértékű. Van erre egy hasonlata:
„A mai munkakultúránk és felfogásunk olyan, mintha folyamatosan szüretelnénk. Pedig aki valaha termesztett valamit is, tudja, hogy ez lehetetlen.
Ha csak a mennyiségre és a növekedésre összpontosítunk a minőség és a fenntarthatóság helyett, akkor a talaj kimerül. Ugyanígy, ha állandóan az elvégzett, leszállított feladatokra fókuszálunk, akkor mi, emberek is kimerülünk.”
Az idő mindegy, az energia a lényeg
Nem véletlen, hogy népbetegség mára a stressz, a kiégés és a depresszió. Northrup szerint az a baj a különféle időgazdálkodási elméletekkel, hogy az energia helyett az időre fókuszálnak, és nem nagyon beszélnek arról, hogy megújulásra is szükség van. A nőkre szabott energiamenedzsmentnél ráadásul egy napnál sokkal hosszabb, minimum havi ciklusokban érdemes gondolkodni.
A természetnek is szüksége van pihenésre – világos, hogy vannak olyan szakaszok, amikor a produktivitás, a termékenység szünetel. Hasonló a helyzet egy üzleti projekt esetében: az életciklusnak csak kis részét teszik ki az eredmények, a babérok learatása – vannak egész hosszú felkészülési és lecsengetési szakaszok. Ahogy ezeket a hosszabb, különböző termelékenységű szakaszokat a természettől és az üzlettől természetesnek vesszük, úgy várjuk el magunktól, szintén biológiai lényektől, a folyamatos hatékonyságot. Nagyravágyó, naiv elképzelés.
Northrup szerint a nők energiagazdálkodását eleve havi ciklusokban kéne nézni, hiszen eszerint hormonálisan meghatározottan különböző mennyiségű erő és energia áll a rendelkezésünkre. El kéne felejteni azt, hogy a 24 óra legyen hasznosan eltöltve, nagyobb szakaszokban kellene gondolkodnunk. A fő üzenet pedig az, hogy nem az idővel kell jól gazdálkodni, hanem az energiával.
Vannak napok, amikor hiába erőlködsz
Az édesanyám mondogatta néha, hogy „ez a mai nap olyan, hogy felkelni is kár volt”. Amikor csak erőlködött, de semmi nem sikerült igazán. Már fáradtan indult, igyekezett úgy csinálni, mintha minden rendben lenne, aztán csak hibát hibára halmozott, vagy nagy erőfeszítés árán tett meg valamit, ami más napokon könnyedén és feleannyi idő alatt ment volna.
Nőként különösen érdemes odafigyelni ezekre az állapotokra és jelzésekre. Ehhez nemcsak némi rugalmasságra, de az elengedés képességére is szükség van. Ha elfogadod, hogy vannak napok, időszakok, amikor kevesebb az energiád, akkor már csak annyi a feladat, hogy ne nyomaszd magad ilyenkor is a magas elvárásaiddal. Engedd meg, hogy az energia-hullámhegyek és -völgyek az élet természetes részét képezzék, és önostorozás nélkül hagyd magad néha hatékonytalannak lenni. Azt biztosan ismered, hogy ülsz a gép vagy az egyéb munkád felett, és mégsem haladsz. Northrup gondolatában annyi a forradalmi, hogy ilyenkor ne is akarj haladni. Bízz magadban vagy az univerzumban, hogy az energiád másnap vagy öt nap múlva vissza fog jönni, és akkor majd könnyedén megteszed azt, ami most kínkeserves és stresszes lenne.
Ehhez nem árt rugalmasnak lenni
Ha erre azt mondod, hogy jó, jó, de itt a határidő, meg a gyerekért akkor is el kell menni, meg a főnököm nem tolerálja, hogy éppen energiafeltöltésben vagyok, akkor igazad van. Itt jön be a priorizálás: annak eldöntése, hogy mi a fontos a számodra. Mert csomó olyan dolgot csinálunk – és ezek a legnehezebbek –, amik nem fontosak vagy nem is szükségesek, csak úgy érezzük, hogy kell. Ha sikerül meghatároznod, mi a fontos, mi az, amit szeretsz csinálni, és például kiderül, hogy a munkahelyeden sosincs ebben részed, akkor talán nem jó helyen vagy. Vagy a gyerekért elmenni fontos, mert mégse ácsorogjon egész éjjel az óvoda előtt, de a magadra kirótt mosás ráér holnap is, és akár játszhattok olyat is, hogy ma ő készít vacsorát.
Ez persze nem megy egyik napról a másikra, de első lépésként már az is sokat adhat, ha elengeded az örökké termő fák vízióját. Fogadd el, hogy természetes az, ha nem mindig vagy hatékony, és kezdd el figyelni, hogy mikor mihez érzel energiát magadban. És azt csináld. Ez eljuttathat oda, hogy kevesebb stresszel, jobban eltöltött idővel mégis többre viszed, mint ha folyamatosan erőlködsz.
