Ghosting: Miért fáj annyira, amikor szó nélkül eltűnik?

A ghosting kifejezés 2015-ben vált széles körben elterjedté, amikor Charlize Theron és Sean Penn színészek szakításáról cikkeztek a lapok. A fogalom arra utal, amikor valaki váratlanul vet véget a kapcsolatnak, és később semmilyen formában nem lehet elérni, hogy döntéséről magyarázattal szolgáljon. Ilyenkor a személy eltűnik, mint szürke szamár a ködben. A témában eddig készült legismertebb pszichológiai kutatás szerint a jelenség hátterében a szerelemről szóló eltérő vélekedéseink állnak.

#1 Meglátni vagy megszeretni?

Gili Freedman és munkatársai 2018 elején publikált tanulmányukban azt vizsgálták, hogy az implicit (burkolt) teóriáink miként befolyásolják a ghostinggal kapcsolatos attitűdjeinket, szándékainkat, viselkedésünket. A szerelemről különbözőképpen gondolkodunk. Sokan hisznek abban, hogy valahol létezik a lelki társuk, akit nekik rendelt a sors (sorshívők), míg mások szerint több potenciális partnerrel is boldogok lehetünk, az emberek közötti kapcsolatok idővel sokat változhatnak, a közösen legyőzött akadályok pedig megerősítik két ember kötelékét (növekedéshívők).

A kutatócsoport két egymást követő vizsgálatban először 554, majd 747 személlyel dolgozott, akik online kérdőíveket töltöttek ki. Azt találták, hogy a sorshívők hajlamosabbak voltak elfogadhatónak tartani a ghostingot, illetve esetükben 31 százalékkal nagyobb volt a valószínűsége annak, hogy ők maguk is hagytak már el így egy romantikus partnert: rájöttek, hogy nem ő az igazi, így gyorsan odébbálltak. Ezzel szemben azok viszonyultak a legnegatívabban a ghostinghoz, akik a leginkább hittek abban, hogy egy kapcsolat fejleszthető. 

#2 Kik hajlamosak még ghostingolni?

Más pszichológusok szerint azok tűnnek el gyakrabban, akik bizonytalan kötődési mintázattal rendelkeznek. Kutatások kimutatták, hogy ezek az emberek erőteljesebb negatív érzelmeket élnek meg a konfliktusok során, azt követően pedig több stresszt. Ez lehet az oka annak, hogy hajlamosak lehetnek kerülni a visszautasítással járó konfrontációt, így inkább elpárolognak. A ghostingolás jelenségét a narcizmusra jellemző empátiahiánnyal is összefüggésbe hozták. 

#3 Nem csak romantikus kapcsolatokban történik meg

A Freedman-kutatás minden 4. résztvevője számolt be arról, hogy ghostingolta már valaki, a megkérdezettek 20 százaléka pedig maga is produkált ilyen eltűnést. Talán ennél is izgalmasabb adat, hogy a vizsgált személyek 38,6 százalékát egy barát hagyta el szó nélkül, míg 31,7 százalék tette maga is ugyanezt egy baráttal. Ráadásul az emberek szerint inkább oké egy barátságból távozni szó nélkül, mint egy induló romantikus kapcsolatból. Ez az eredmény némiképp ellene megy azoknak a barátságról kialakult, máskülönben elevenen élő mítoszoknak, miszerint a barátság az emberek közötti egyik legtartósabb kapcsolati forma. Megnyugtató azért, hogy az emberek 4,7 százaléka legalább továbbra is úgy gondolja, hogy problémás így véget vetni egy hosszú távú párkapcsolatnak. 

#4 Ghosting a (leendő) munkahelyen

Egyre több írás születik arról, hogy tulajdonképpen ghosting történik minden olyan munkáltató esetében, akik a hozzájuk benyújtott álláspályázatok után egyáltalán nem jeleznek vissza a jelentkezőknek, ráadásul akkor sem lehet őket elérni, ha valaki közvetlenül megkeresi őket a kérdéseivel. A cégek általában idő- és kapacitáshiányra hivatkoznak, amikor védeni igyekeznek ezt a meglehetősen embertelen gyakorlatot, ami a munkakeresők önbizalmát még inkább megingatja. Az etikai megfontolásokon túl ez a bánásmód a szervezetnek is károkat okoz: kifejezetten rontja a hírnevét, így jövőbeni potenciális munkavállalóktól, ügyfelektől fosztja meg. Az a személy sem fog várhatóan több pályázatot benyújtani hozzájuk, akit egyszer már csúnyán ghostingoltak – pedig lehet, hogy más pozícióra ideális jelölt lenne. 

#5 Miért fáj annyira a ghosting?

Szakemberek az érzelmi bántalmazás azon fajtájához szokták hasonlítani a ghostingot, amikor valaki némasággal bünteti a másikat. Bár a közösségi média azt az illúziót kelti, hogy sok ember vesz körül minket, a modern élet ritmusa megnehezíti, hogy jelentésteli kapcsolatokat alakítsunk ki és tartsunk fenn. Az elmagányosodás közepette különösen fájhat, amikor egy olyan személy tűnik el nagy hirtelenséggel az életünkből, aki reményeket, érdeklődést, vonzalmat váltott ki belőlünk. Ráadásul ezekben az esetekben semmi kapaszkodónk nem marad a helyzet értelmezésére. A legtöbben ilyenkor rögtön arra gondolnak, biztos bennük van a hiba, vagy ők rontottak el valamit.

#6 A ghosting nem arról szól, akit faképnél hagynak

Ha valaki szó nélkül távozik az életedből, az általában nem rólad szól, hanem róla. Kivétel ez alól a bántalmazás, amikor valaki az érzelmi és fizikai biztonsága miatt szakít meg minden kapcsolatot a másikkal. Ezektől az esetektől eltekintve fontos tudatosítanod magadban, hogy nem veled van a baj, amennyiben ilyen történik. A ghosting sokkal inkább arról árul el valamit, hogy a másik hogyan tud, vagy leginkább hogyan nem tud kommunikálni és határokat szabni. Persze ettől még nagyon rosszuleshet a dolog, de ez a fajta érzékenység – ami néha bizony sérülékenységgel jár – teremti meg a jövőbeni intim kapcsolataidnak is az alapját. Ha időnként csalódsz is, lényeges, hogy nyitott és érdeklődő maradj más emberek irányában. 

#7 Ghostingolás helyett tanulj meg nemet mondani

Freedman szerint a ghosting hátterében részben az áll, hogy sok ember nem tanul meg nemet mondani, a határainak tiszta kommunikációja olyan diszkomfortérzést kelt benne, amit igyekszik elkerülni. Azonban lényegesen kevesebb sérülést okozol valakinek, ha őszintén elmondod, hogy mi a helyzet (pl. mással randizol, mégsem akarsz vele romantikus kapcsolatot, stb), mint amikor valaki továbbra is ír neked, számít rád, majd aggódni kezd érted, végül totál hülyének érzi magát, amiért nem vette észre, hogy már rég ejtetted. 

#8 Következmények mindig vannak, max. nem szembesülsz velük

Az online randizás speciális helyzet abból a szempontból, hogy a megszokott társas köreinken kívüli emberekkel is találkozhatunk. Ez sokakban azt az érzetet kelti, hogy nem kell felelősséget vállalniuk a tetteikért, hiszen nincsenek közös ismerősök, akik nemtetszésüket fejeznék ki, ahogy az sem valószínű, hogy különböző eseményeken egymásba botlanátok. Ráadásul több száz potenciális partner vár még az emberre több tucat applikáción keresztül, nem kell egynél leragadni, egy beszélgetés / üzenetváltás erejéig sem. 

Bár a jobbra és balra szvájpolás (húzás a Tinderen) néha nem ezt sugallja, de emberi lények vagyunk. Ha mindenféle jelzés nélkül távozol, annak igenis lesznek negatív következményei a másikra nézve. Ezeket hosszú távon persze neki kell tudni kezelni, de sokat segíthet, ha nem szaladsz el a kapcsolat lezárása elől.