Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Felnőtt emberként jó vagy rosszabb, de mindenképpen bonyolult és fontos kapcsolatban vagy az édesanyáddal. Ha máskor nem, hát anyák napja környékén valószínűleg találkoztok, vagy legalább beszéltek egymással – ha már elvesztetted őt, akkor ez a beszélgetés csak a fejedben fog lezajlani. Mit tegyél akkor, ha szereted is, fontos is neked, de néha az idegeidre megy a dolgaival, és már előre attól tartasz, hogy ugyanúgy, csalódással fog lezajlani a találkozásotok?
Sokak fejében van egy idilli kép az édesanyáról. Ő az, aki mindig ott van, amikor szükséged van rá, de megértőn háttérbe húzódik, amikor nem kéred a társaságát. Aki eléd teszi az ételt, persze a kedvencedet, ha fáradtan lerogysz a vacsoraasztalhoz, ha viszont épp aktívkodni van kedved, akkor vicces barátnőként veled bandázik, és nagyokat nevettek együtt. Bölcs tanácsaival segít téged átlendülni a nehézségeken, és bármit elmondhatsz neki, mert tudod, hogy melletted áll, segíteni fog.
Írj nekünk
Szerzőnk, Szalay Ágnes pszichológus, több mint 15 év szervezetfejlesztési tanácsadói tapasztalattal. A SelfGuide pszichológiai műhely egyik alapítója. Coachként támogatja ügyfeleit céljaik megtalálásában és elérésében, legyen szó munkahelyi, vezetői vagy személyes fejlődési igényről. Motivációs elakadással, karrierváltással, stresszkezeléssel, szakmai, vezetői fejlődéssel kapcsolatban lehet hozzá fordulni személyesen, vagy olvasói levélben, melyre (a névtelenséget megőrizve) a Dívány.hu-n is szívesen válaszol.
Annak ellenére, hogy amióta gyerekeim vannak, az az egyik legerősebb meggyőződésem, hogy kivétel nélkül minden egyes anya mindent megtesz a gyerekéért, amire csak képes – mégis nagyon kevés felnőtt él meg ilyen felhőtlen kapcsolatot az édesanyjával.
Mert vidámságra, kikapcsolódásra, nyugalomra vágynál – ő meg folyton csak panaszkodik. Bölcs tanácsot és meghallgatást szeretnél kapni tőle, helyette unos-untalan ugyanazokat a – szerinted buta –tanácsokat ismételgeti, mintha megakadt volna nála a lemez. Támogatást szeretnél tőle, és úgy érzed, hogy folyamatosan csak fikáz, kritizál. Szeretnéd, ha megdicsérne, hogy milyen gondos anya/apa vagy, és mennyit dolgozol – amit ugye általában a családtagok nem elismernek, hanem természetesnek vesznek –, ehelyett erre is azt mondja, hogy rosszul csinálod az életed, túlhajtod magad, és baj lesz ebből.
Sokan gondolják azt is felnőttként, egy egészen más korban élve, hogy az anyjuk élete egyhangú, örömtelen, beszűkült. Kísérleteket tesznek arra, hogy ezen változtassanak, visszaadják a szeretet, mindazt, amit értük tett az édesanyjuk – és rendre kudarcot vallanak az ilyen próbálkozásaikkal. Mert mondjuk, a mama nem lelkesedik az ügyesen kitalált programokért vagy a változtatási javaslatokért. Pedig te látod jól, hogy mennyivel jobb lenne neki, ha követné a javaslatodat. És mégsem.
Sokakban végigpereg egy-egy találkozás előtt az a rengeteg hiba és félresikerült esemény, amit közösen már átéltek. Ilyenkor már eleve neheztelnek, illetve ugyanarra számítanak, ami mindig történni szokott.
Azt fontos látni, hogy sem te, sem az édesanyád, édesapád nem hibás száz százalékig abban, ha nem olyan a viszonyotok, mint amilyennek lennie kéne. Egyáltalán nem az emberek rosszak itt, nem rajtuk kell változtatni, hanem a kapcsolatot kellene megjavítani. Itt az alkalom, hogy megtedd az első lépést ennek érdekében. És hogyan?
Lelkileg készülj fel arra, hogy nyitott leszel
Közösen leélt életetek során rutinszerű játszmák alakulhattak ki: ki min fog megsértődni, mit mondjak, ne mondjak ahhoz, hogy (ne) újra ugyanabban a gödörben találjuk magunkat. Ez ellen úgy tudsz védekezni, ha felkészíted magad arra, hogy tényleg őszintén arra fogsz figyelni, amit mond, és nem kapcsolod be magadban az első ismerős mondatnál vagy gesztusnál azt a lemezt, hogy „na tessék, már megint kezdi”.
Praktikák, hogy nyitott lehess
Hajlamosak lehetünk csak az aktuális negatívumot látni, és azt felnagyítani magunkban, a pozitívokon meg nagyvonalú leereszkedéssel átsiklani. Ezért már előre szedj össze magadban három dolgot, amit az édesanyádnak köszönhetsz, amit nagyon jól csinált, amit senkivel sem cserélnél el. (Ha csak nagy intellektuális bűvésztrükkel tudod ezt megtenni, gondolsz ilyenre, de nem érzed igaznak, akkor mélyebb gondok lehetnek, így a következő tanácsok nem feltétlenül alkalmazhatók nálad sajnos.)
Vagy képzeld el kisgyerekként. Hunyd be a szemed, és próbáld látni magad előtt, milyen volt sebes térdű kislányként, hogyan igyekezett jónak lenni, vagy mennyire szerette a kiscicáját.
Fogadd el, amit mond, arra a szükségletére reagálj, ami a mondatai mögött van
„Anyák napja van, és én egész álló délelőtt főztem megállás nélkül. Mozdulni sem bírok, és persze ezt senki sem köszöni meg.”
Ahelyett, hogy: „Senki sem kérte, hogy négy fogást csinálj, ez a te mániád, miért nem érted meg, hogy nincs erre szükség?! Már megint csak bűntudatot akarsz kelteni bennem.” mondd azt, hogy „Tényleg nagyon sokat dolgoztál, és finom volt az ebéd, mindig otthonosan érzem magam a főztödtől.”
Minden panasz, vád, morgás mögött általában valamilyen kielégítetlen pszichés szükséglet áll, gondold végig, hogy mi lehet mögötte a kérés (ez esetben például, hogy „ismerje már el végre valaki, hogy mennyit dolgozom értetek”), és teljesítsd.
Ne oktass, figyelj!
Lehet, hogy azt gondolod, blődségeket hisz a politikáról, vagy hogy sokkal jobban is telhetnének a napjai, ha ezt meg azt csinálná. Ezeket ne vedd személyesnek, és ahelyett hogy sértetten elhallgatsz, vagy ideges magyarázatba fogsz, inkább kérdezgesd: mi van emögött? Milyen tapasztalatai vannak? Itt érdemes figyelned, hogy kérdéseid ne burkolt tanácsok legyenek ilyenformán: „miért nem veszel egy kutyát?”.
Téged, és a te értékrendedet semmilyen formában nem minősíti az ő nézetrendszere, nyugodt szívvel gondolhatsz mást a dolgokról – de a kapcsolatot vele az javítja, ha minél jobban érted, hogy ő mit gondol és érez.
Ne legyél szomorú miatta
Ha az a helyzet, hogy magányosnak látod, sokat panaszkodik, emiatt pedig bekapcsol nálad a bűntudat, rögtön tenni szeretnél valamit, hogy helyrehozd az életét – akkor ezzel rögtön állj le. Sok idősebb ember, pláne ha nyugdíjas, lehet, hogy tényleg magányos, és nem tudja jól kipanaszkodni magát senkinek. A legtöbb, amit tehetsz érte, az az, hogy meghallgatod, ítélkezés és tanácsosztogatás nélkül.
Az is lehet, hogy te sokkal rosszabbnak ítéled meg a helyzetét, mint amilyen az valójában. Nem tudod még elképzelni, hogy milyen 60-70-80 évesnek lenni – lehet, hogy az az egyszerűbb élet, amit él, éppen elég neki. Azt is gondolhatod, hogy tényleg boldogtalan élete van/volt, és egy csomó mindent elszúrt. Nyugodj meg afelől, hogy mindent megtett, amit tudott. Ha neked egy tízes skálán hetes az életed, az övé meg négyes – akkor lehet, hogy az a négyes igenis nagy eredmény, hiszen kettesről indult. Az pedig, hogy lehetővé tette neked, hogy a stratvonaltól rajtolj, és ne száz méterrel hátrébbról, mint ahogy neki kellett, lehet, hogy élete legnagyobb boldogsága. Jogosan lehet büszke rá, legyél rá te is büszke.
Sosem késő jobb mederbe terelni egy rossz irányba menő kapcsolatot, az édesanyák meg (néhány szomorú kivételtől eltekintve) őszintén szeretik a felnőtt gyereküket is, még ha rosszul is fejezik ezt ki. Most, anyák napja alkalmából, fejezd ki te jól a szereteted azzal, hogy elfogadod őt olyannak, amilyen.
Ha tudsz angolul, akkor ajánlom egyik kedvenc videómat ebben a témában:
