A Rui Fan kínai doktorandusz, szoftverkutatási szakértő, illetve tudóstársai által végzett (és a Research Digest által szemlézett) vizsgálatok arra keresték a választ, vajon miként hat a pszichológusok által „affect labelling”-nek nevezett módszer, vagyis az, amikor lelkiállapotunkat szóban vagy írásban próbáljuk kifejezni, érzelmeink intenzitására. A kutatók a Twittert használták vizsgálati terepként, ahol több mint százezer angol nyelvű tweetet böngésztek át.
Fokozatosan tompulnak az érzelmi hatások
A tudóscsapat több mint 42 ezer olyan tweetet különböztetett meg, melyben az adott felhasználó egy örömteli állapotról számol be írásos formában (például „I feel happy” vagy „I feel awesome”), illetve mintegy 67 ezer olyat, melyben valamiféle negatív érzelmet igyekszik kifejezni annak elküldője („I feel sad”, „I feel terrible” stb.). Ezután Fan és kollégái egy számítógépes algoritmus segítségével (mely több mint hétezer angol kifejezésről volt képes a statisztikák alapján megállapítani, hogy pozitív vagy negatív emocionális hatást fejeznek-e ki) analizálták az említett tweeteket hat órával megelőző, illetve azokat ugyanennyi idő elteltével követő bejegyzéseket azok érzelmi töltetének szempontjából.
Az eredmények azt mutatták, hogy mind a pozitív, mind a negatív érzelmek hirtelen felerősödtek közvetlenül az eredeti tweetet követően, majd fokozatosan lejjebb kúsztak, végül szinte teljesen elillantak. Általánosságban a kellemes lelkiállapotok tovább tartottak, mint a kevésbé örömtelik (94 kontra 85 perc arányban), emellett a negatív érzetek hosszabb időn át gyülemlettek fel a bejegyzést megelőzően, viszont azt követően gyorsabban tűntek el. A kutatók azt is megállapították, hogy a női felhasználóknál erősebb az érzelmek írásban való kifejezésének nyugtató hatása, mint a férfiaknál, különösen a negatív emóciók esetében.
A tudósok elismerik persze, hogy vizsgálataik korántsem felelnek meg az objektivitás szigorúan tudományos követelményeinek. Milyen módon állapítjuk meg például, hogy az online és írásban kifejezett érzések ténylegesen megfeleltek az illető valós érzelmi állapotának? Honnan tudhatjuk, hogy nem csupán produkálta magát az adott felhasználó a nagyobb figyelem érdekében? Emellett abban sem lehetünk biztosak, hogy az eltérő nyelvekhez és kultúrákhoz tartozó személyek azonos módon fejezik-e ki érzelmeiket. Továbbá, a kutatók nem általuk kiválasztott résztvevők egy specifikus halmazával dolgoztak, hanem véletlenszerűen válogattak több ezer tweetből, így azok kontextusát sem volt módjukban ellenőrizni. Végül, a kutatás azt sem vizsgálta, hogy miként tompulnak le az emocionális hatások olyanok esetében, akik nem írják le vagy mondják ki, hanem magukban tartják érzelmeiket.
Ettől függetlenül jelen kutatás fontos eredményeket hozott annak érdekében, hogy jobban megérthessük, milyen hatással van ránk, ha érzelmeinket írásban vagy szóban megfogalmazzuk. A jövőbeli vizsgálatok remélhetőleg felfejtik ezen tompító hatások okait is, melyeket illetően egyelőre csak találgatnak a szakértők. Matthew Lieberman amerikai neuropszichológus, az „affect labelling” elismert szakértője szerint a jelenség hátterében az állhat, hogy ha papírra vetjük vagy kimondjuk érzelmeinket, egyfajta távolságot teremtünk azok és magunk között. A folyamatot a szaknyelv „szimbolikus átalakítás”-nak nevezi – ez az az eljárás, mellyel lefordítunk egy szavakban nem kifejezhető érzületet egy adott nyelvrendszer kódjainak szintjére. Akárhogy is legyen, érdemes megfogalmaznunk érzéseinket annak érdekében, hogy hamarabb feldolgozzuk azokat.
