Közismert, hogy a magas sótartalmú ételek fogyasztása magas vérnyomáshoz vezet, így kockázati tényezőt jelent számos egészségügyi probléma, például a szívbetegségek vagy a stroke kialakulásának tekintetében. Az elmúlt évtizedben végzett vizsgálatok azonban kimutatták a túlzott sófogyasztás és a stroke kialakulása közti összefüggést, a magas vérnyomás és a szívbetegségek kialakulásától függetlenül is. Hogy mégis hogyan lehetséges ez? A Scientific American cikkéből kiderült.
Mi köze a bélnek az agyhoz?
Elsőre meglepő lehet, de egyre több tanulmány szerint szoros kapcsolat van a bél és az agy között, annyira, hogy ezt az „útvonalat” el is nevezték bél-agy tengelynek. Ennek a kapcsolatnak a megzavarása, befolyásolása hozzájárulhat különböző betegségek kialakulásához, így például a Parkinson-kórhoz vagy az irritábilis bélszindrómához. A megbetegedések gyakorisága miatt egyre több kutatás foglalkozik a bél-agy tengely vizsgálatával. Szakemberek évekkel ezelőtt megállapították, hogy a túlzott mennyiségű sóbevitel a bélben immunváltozásokhoz vezethet, melynek következtében az immunrendszer megtámadhatja a saját egészséges sejtjeit és szöveteit.
Friss kutatások újabb kapcsolatot fedeztek fel a két terület között: a bél által küldött immunjelek veszélyeztethetik az agy véredényeit, ami rontja az agy működését, és káros hatással lehet a kognitív képességeinkre. További eredmények szerint a túlzott sófogyasztás a vérnyomás befolyásolásával is rontja az agyműködést.
A kutatási eredmények tükrében új terápiás lehetőségek nyílnak tehát a stroke elleni küzdelemben, valamint a kognitív diszfunkció terén. A sóbevitel csökkentésével sok megbetegedés megelőzhető lenne, ehhez azonban elég drasztikus változásokra lenne szükség, ugyanis átlagosan kétszer annyi (kb. 9-12 gramm) sót fogyasztunk naponta, mint amennyi az Egészségügyi Világszervezet szerint ajánlott lenne.
Az elbutulás, a belek és a túl sok só
Egereken végzett vizsgálatokból kiderült, hogy a vékonybélben keletkező immunválasz kémiai folyamatok láncolatát indítja el az agyi véredényekben, melyek hatására a tanulás és emlékezet szempontjából kritikus agyterületek (agykéreg és hippokampusz) vérellátása csökken. Ez pedig – mint kiderült – a kognitív teljesítmény romlásával járt együtt, és a tanulási és memóriazavarok magas vérnyomás hiányában is egyértelműen kimutathatóak voltak. Eddig ugyan csak állatoknál figyelték meg, hogy a bél közvetlenül reagál a túlzott sóbevitelre, vagyis azonnali immunjeleket küld az agyba, de valószínűsíthető, hogy ez hasonlóan működik embereknél is.
Korábban kimutatták, hogy a sófogyasztás mértékének csökkentése kedvező hatással van az általános egészségi állapotra, így újabb kutatások vizsgálják, hogy ezek a pozitív hatások kiterjednek-e a nemrég azonosított agy-bél közti kommunikációra is. Amikor az egereket a magas sótartalmú diéta után visszaállították a normális étrendre, a sóbevitel okozta káros hatások csökkentek a szervezetben.
A nemrég azonosított bél-agy közti kapcsolat következményei számos autoimmun rendellenességre hatással lehetnek, melyek a stroke kialakulásában nagy szerepet töltenek be, valamint az idegrendszer hibás működésével is összefüggésben lehetnek. A kutatás bizonyítja, hogy a látszólag elszigetelt testrészeink is hatással lehetnek egymásra. További tanulmányok vizsgálják, hogy az emésztőrendszerben végbemenő változások – sok más mellett – miként változtatják az agy működését.
