Sok mítosz dől meg mostanában, ami arra vonatkozik, hogy mi is kell a boldog/egészséges/normális élethez. Már nem hisszük azt, hogy harminc előtt muszáj szülni. Elég sok példát látunk arra, ha hajlandóak vagyunk kinyitni a szemünket, hogy azonos neműek között is lehet értékes párkapcsolat. Kezdjük felfogni, hogy akkor is dolgozik valaki, ha nem reggel nyolctól délután ötig van bent egy munkahelyen…
De azért az erősen tartja magát, hogy a „normális” életmód egy felnőtt embernek a házasság, vagy legalábbis a tartós párkapcsolat. Erre egyelőre legerősebben a statisztikák cáfolnak rá. Csak nem lehet abnormálisról beszélni egy olyan esetben, ami a háztartások harmadát érinti. Már 2011-ben a magyar háztartások 32%-a egyszemélyes volt. Lassan érdemes megbarátkozni a gondolattal, hogy az egyedül élés nem feltétlenül valami kényszer vagy átmeneti állapot, sokan direkt ezt az életformát választják. De ha a körülmények okozzák is, akkor sem kell azt hinni, hogy ez annyira rossz.
Bella DePaullo, a Singled Out című könyv szerzője sokat foglalkozik azzal, hogy bevigye a közgondolkodásba a szingliség előnyeit, és megismertesse az emberekkel azokat a tényeket, melyek arra utalnak, hogy egyedül élni nem ördögtől való. Sőt. Nemrég összegyűjtött egy csomó kutatási eredményt, melyekben a mérleg nyelve mind az egyedül élők felé billen. Merthogy van előnye a szingliségnek, egészség, pénzügyek és a közösségi kapcsolatok szempontjából is. Mik ezek?
Írj nekünk
Szerzőnk, Szalay Ágnes pszichológus, több mint 15 év szervezetfejlesztési tanácsadói tapasztalattal. A SelfGuide pszichológiai műhely egyik alapítója. Coachként támogatja ügyfeleit céljaik megtalálásában és elérésében, legyen szó munkahelyi, vezetői vagy személyes fejlődési igényről. Motivációs elakadással, karrierváltással, stresszkezeléssel, szakmai, vezetői fejlődéssel kapcsolatban lehet hozzá fordulni személyesen, vagy vagy olvasói levélben ezen címen, melyre (a névtelenséget megőrizve) a Díványon is szívesen válaszol.
Az egyedülállóknak jobb az általános egészségi állapotuk
A szinglik többet sportolnak. A kutatások szerint legtöbbet azok törődnek a testi fittségükkel, akik mindig is egyedül éltek. Őket követik az elváltak. A rangsorban hátul kullognak a házasok.
Az egyedülálló katonák lelkileg ellenállóbbak. Ez egy érdekes kutatás, a RAND Corporation vizsgálta meg azoknak a katonáknak az állapotát, akik a 9/11 óta eltelt időszakban sérülést szenvedtek. Azok, akik mindig is egyedülállók voltak, kevésbé mutattak PTSD-re utaló tüneteket, kevésbé volt jellemző náluk a depresszió, hamarabb felépültek a sérülésből, és úgy általában kevésbé számoltak be lelki vagy egészsgügyi problémákról.
A megházasodott nők inkább elhíznak. És ez valószínűleg a férfiakra is igaz, csak ezt kevésbé hosszú távú kutatás támasztja alá.
A szingli nőknek általában jobb az egészségi állapotuk – állítja a National Health Interview Study.
Az egyedülállók sokat tesznek azért, hogy a barátságok, családok, közösségek egyben maradjanak. Akik megházasodnak, azoknak meglazul a kapcsolata a barátaikkal és a szüleikkel. És ez nemcsak a mézeshetek, első évek alatt van így, hanem hosszabb távon is.
A barátokra, nagyobb családra és a szomszédokra is több időt és figyelmet szánnak az egyedül élők - nem csak a gyerek miatt. A nem házasságban élő szülőkre is igaz ez a találat.
A házasok a testvéreiket is jobban hanyagolják. Ha időben követik az emberek életét, a házasság változást hoz a testvérekkel való kapcsolatban: a kapcsolat meglazul. Azután, ha a házasság sajnálatos módon válással végződik, akkor az elvált testvér újra igyekszik felvenni a fonalat.
Az egyedül élők több emberben bíznak. Ha megkérdezik, hogy kik azok, akikben igazán bízol, akikre számíthatsz, ha baj van, akkor a házasok és a szinglik is megemlítik a rokonságuk néhány tagját. Viszont a szinglik több olyan barátot említenek, akikkel nem állnak rokonsági kapcsolatban.
Akik egyedülállók, azok nagyobb lelkesedéssel önkénteskednek közösségi, civil szervezetek munkájában.
Pénz és munka
A szingliknek kevesebb az adósságuk. Ez akkor is igaz, ha azokat a házasokat nézzük, akiknek nincs gyerekük.
Az egyedülállóknak fontosabb, hogy a munkájuk „értelmes” legyen. Vagyis kevésbé elégednek meg olyan munkával, ahol „csak” pénzt keresnek, de nem érzik, hogy értéket teremtenek.
A házas férfiak sem nagyon aktívkodnak. Legalábbis ezt mutatja az a felmérés, amiből kiderül, hogy az esküvő után sokkal kevésbé vesznek részt szakmai eseményeken, klubokban, pártokban, mint korábban.
A mások felé mutatott önzetlenségükből is veszítenek a házas férfiak. Ez nem csupán abban látszik, hogy kevesebbet segítenek, mondjuk költözködni a barátaiknak, de pénzben is kevesebbet szánnak jótékony célra. Amihez még azt is hozzávehetjük, hogy általában azért a házas férfiak jobban keresnek.
Mielőtt még bárki felhördülne, hogy de hát ezek nem is igazak, és mondana legalább egy példát valamelyik állítás cáfolatára, azelőtt érdemes figyelembe venni, hogy ezek csak statisztikák, az élet kismillió dolga közül néhányra. Viszont azért arra felhívhatja a figyelmet, hogy nem feltétlenül egészségtelen, boldogtalan, vagy társadalmilag haszontalan az egyedülálló állapot.
