Mit kezdj egy pánikrohammal? Segítünk, hogy segíthess rajta!

Kutatások szerint minden hetedik ember él át élete során pánikrohamot. Mivel a tünetek bárhol és bármikor jelentkezhetnek, te is kerülhetsz olyan helyzetbe, hogy a szerettednek, a barátodnak, vagy a kollégádnak segítségre van szüksége. Ilyenkor lényeges, hogy úgy tudd támogatni őt, ahogyan arra valóban szüksége van, s ne úgy, ahogyan te hirtelen jónak látod. Összegyűjtöttük a legfontosabb szempontokat.

Egy 28 országban, közel 150.000 fő részvételével zajló vizsgálat szerint a megkérdezettek 13,2%-a élt már át élete során pánikrohamot. Rendszeresen visszatérő problémaként pedig minden 75 emberből 1 fő diagnosztizálható pánikzavarral az Amerikai Pszichológiai Társaság szerint. Ugyanakkor a statisztikák rendszerint alulmérnek: sokan nem fordulnak pszichológushoz/pszichiáterhez segítségért, illetve a tüneteik enyhébbek, vagy ritkábban jelentkeznek, mint ami a diagnózis felállításában kritériumként szerepel.

A számokból jól látszik: bármelyikünkkel előfordulhat, hogy saját maga, vagy a közvetlen környezetében élők közül valaki megtapasztal ilyen rohamokat. 

Volt már neked, vagy közvetlen ismerősödnek pánikrohama?

  • igen 1869
  • nem 166

Sokan mégsem beszélnek személyes élményeikről, mert félnek a társadalomban uralkodó megbélyegzéstől vagy attól, hogy mások csökkent értékűnek látják majd őket. Ráadásul a minket körülvevő szociális média térben folyamatosan áradnak felénk az ismerőseink boldog és izgalmas életéről készült képek, így könnyen azt élhetjük meg, hogy csak nekünk vannak nehézségeink, míg mások fantasztikusan boldogulnak. Fontos azonban, hogy senki ne maradjon magára a problémáival és hogy oké legyen azokról beszélni, hiszen mindez az élet természetes része.

Előfordult már veled, hogy a partnered vagy egy barátod váratlanul rosszul lett és halálfélelem szállta meg? Te is ott voltál és nagyon szerettél volna segíteni, de nem tudtad, hogyan? Vagy netán te is annyira megijedtél, hogy teljesen lefagytál? Segítünk neked megérteni, hogy a pánikroham során min megy keresztül valaki, illetve azt is megtudhatod, hogy mi az, amit soha ne mondj egy ilyen helyzetben, és mi az, amivel támogatni tudod a szerettedet.

Milyen lehet megélni egy pánikrohamot?  

Annak, aki sosem ment rajta keresztül, néha nehéz átérezni, hogy mit történik ilyenkor. Bár minden pánikrohamot átélő ember szubjektív élménye egyedi, ezek a tapasztalatok sok közös elemet is mutatnak. Lényeges azonban, hogy a szeretteddel tudjatok beszélgetni arról, hogy általában nála hogyan zajlik egy roham, és hogy ilyenkor mire szokott szüksége lenni. Az is sokat segíthet, ha elolvasod olyan emberek beszámolóit, akik éltek már át hasonlót: a sorstársaktól sokat lehet tanulni, és az ember azt is érezheti, nincs egyedül.

Összességében elmondható, hogy a pánikroham egy olyan állapot, ami az ember egészére hatással van: kognitív (gondolati), érzelmi és testi összetevői egyaránt vannak. A tünetek legtöbbször minden előzmény nélkül, hirtelen váratlansággal csapnak le, s nagy sebességgel, percek alatt tetőződnek. A személy szíve elkezd egyenetlenül vagy szaporán verni, végtagjai remegnek, néha bizseregnek, egész teste izzad, mellkasi fájdalmat él meg, alig kap levegőt, hányingere van, szédül, azt érzi, hogy menten elájul és véget ér a világ. Mindeközben megélhet egyfajta valószerűtlenség-érzést, a realitástól való elszakadás élményét (derealizáció), és olyasmit, mintha önmagától is külön vált volna (deperszonalizáció). Nincs kontrollja a testi folyamatai felett: menekülni szeretne a tünetek elől, de nincs hova. Félhet attól, hogy mindjárt megőrül, de leginkább attól, hogy a következő pillanatban meg fog halni. Sok esetben tehát rémálomszerű, rendkívül nehéz és intenzív élményekről van szó. Ahogy egy pánikrohammal küzdő személy fogalmazott:

Olyan ez, mint amikor mész a lépcsőn, véletlenül kihagysz egy fokot és a gyomrod megremeg. Csak ez az élmény sokkal, de sokkal tovább tart! 

Nem csoda, hogy aki átélt pánikrohamot, rettegni fog attól, hogy mikor következik be újra. Viszont ha emiatt fokozatosan elkezd kerülni olyan helyzeteket, amiket a tünetek megjelenésével hoz összefüggésbe, az az élete extrém mértékű beszűküléséhez vezethet. Például egyszer a villamoson tört rá a roham, ezért soha többet nem száll fel villamosra. Vagy egy koncerten érte a negatív élmény, ezért nem jár koncertekre. Aztán esetleg a munkahelyén fog megtörténni, de ezzel már nehezebb kezdeni valamit. Lényeges, hogy az elkerülés önrontó spirálja ne induljon be: keressetek fel pszichológust és kérjetek segítséget.

1. Értsd meg, hogy a tünetek valósak!

Pszichológiai elméletek szerint a pánikrohamot megtapasztalt emberek hajlamosabbak nagyobb figyelmet fordítani a testi érzéseik monitorozására és a kellemetlen fizikai érzeteiket potenciálisan veszélyesként megélni, katasztrófák jelzéseiként értelmezni. Noha a katasztrofizáló gondolkodás jellemző eleme lehet a pánikroham jelenségének, fontos tisztázni: ezek az emberek nem szimulálnak vagy “hisztiznek”. Ne kicsinyítsd le, vagy vond kétségbe az élményeiket! A tüneteik valósak és sokszor rendkívül fenyegetőek.
Soha ne mondd ezt: Semmi okod az idegeskedésre! vagy Csak túlreagálod.
Helyette fejezd ki ezt:  Látom, hogy ez most nagyon rossz neked. Itt vagyok, ha bármire szükséged van, hogy nagyobb biztonságban érezd magad. Úgy szeretlek, ahogy vagy! 

Pánikroham során a személy azt élheti meg, hogy nincs kontrollja a teste felett.
Pánikroham során a személy azt élheti meg, hogy nincs kontrollja a teste felett.Fotó: Shutterstock

2. A támogatás az ő szükségleteiről szóljon, és ne rólad!

Fontos, hogy ilyen helyzetekben ne úgy segíts, ahogyan te jónak látod, hanem arra tudj figyelni, hogy a másiknak valóban mire van szüksége. Például te úgy gondolod, hogy odakint sétálni a friss levegőn jót tenne a szerettednek, őt viszont épp elárasztják a kellemetlen ingerek, teljesen elveszítette a kontrollt a teste felett és azt sem tudja éppen, hogyan lélegezzen. Meglehet, hogy te magad is nagyon meg vagy ijedve és szorosan átölelve akarod tartani a másikat, ez azonban a számára óriási túlingerlés és fokozza a bezártság érzését. Az is előfordulhat, hogy az ismerősöd, párod egyedül szeretne lenni a roham ideje alatt és ez is teljesen rendben van.

Ha megsértődsz, akkor tovább tetézed a bajt, hiszen így már nem csak a pánikrohammal kell megküzdenie, hanem a te negatív érzéseiddel is.

Soha ne mondd ezt: Hidd el, ez jót fog tenni neked. vagy Pedig én csak segíteni akartam.
Helyette fejezd ki ezt: Megértem, hogy most egyedül szeretnél lenni. Ha bármire szükséged van, a közelben leszek és segítek neked.

3. Legyél türelmes és fogadd el őt úgy, ahogy van!

Lehet, hogy a szeretted aktuálisan annyira el van árasztva ezzel a testi állapottal, hogy nem tud válaszolni a kérdéseidre. Ilyenkor egyrészt segít az, ha van előzetes tudásod ezekről a helyzetekről, mert már beszélgettetek róla, készültetek rá. Másrészt azzal is ki tudod fejezni a támogatásodat, ha nyugodt maradsz, akár némán ott vagy vele és figyelsz, de nem sietteted őt.

Soha ne mondd ezt: Válaszolj már!  Ha nem válaszolsz, nem tudok segíteni!
Helyette fejezd ki ezt: Remekül csinálod! Túl leszel rajta, ahogyan a múltkor is! Itt vagyok neked!

4. Hidd el, hogy nem tudja csak úgy megállítani!

A pánikrohamot átélő személy teste úgy reagál, mintha éppen valamilyen óriási fenyegetés előtt állna. Még ha tudatában is van annak, hogy ez irreális, nem tudja könnyen kontrollálni a reakcióját.

Sose mondd neki, hogy nyugodjon meg - hidd el, ha meg tudna nyugodni, megtenné.

Egy ilyen mondattal a megélt élményeit érvényteleníted. Ahelyett, hogy ráparancsolsz, hogy nyugodjon meg, ajánld fel neki, hogy részt veszel vele valamiben, ami idővel lehetőleg megnyugvást fog eredményezni. Ehhez jól jön, ha van némi jártasságod légzéstechnikákban, vagy relaxációs gyakorlatokban, akár képzeleti képek segítségével.

Soha ne mondd ezt: Nyugodj meg! Csak állítsd meg a rohamot!
Helyette fejezd ki ezt: Látom, hogy most nagyon rossz neked. Itt vagyok veled és szeretlek téged. Van kedved közösen lélegezni velem? 

Sokat segíthet, ha megismerkedtek légzés- és relaxációs technikákkal.
Sokat segíthet, ha megismerkedtek légzés- és relaxációs technikákkal.Fotó: Shutterstock

5. Nyilvános helyen is teljesen oké a pánikroham

Sokan szégyenkeznek a tüneteik miatt, pláne, ha azok nyilvános helyen jelentkeznek. Gyengének, nem normálisnak vagy betegnek élhetik meg magukat. Lényeges, hogy ezek az önhibáztató gondolatok a társadalmi előítéletek belsővé tételéből származnak. A valóságban viszont bárkivel megeshet, hogy egy adott időszakban nehézségei vannak bizonyos területeken és semmi oka emiatt szégyenkezni.

Soha ne mondd ezt: Legalább mások előtt ne csináld! Nekem nagyon kellemetlen ez itt, menjünk most azonnal arrébb!
Helyette fejezd ki ezt: Szeretlek úgy, ahogy vagy! Ez bárkivel előfordulhat! Legyünk ott, ahol a leginkább biztonságban érzed magad!

A lényeg, hogy mindvégig az ő szükségletei legyenek előtérben, ne a tieid. A pánikroham során maradj nyugodt és elérhető, érzelmileg is. A hibázásnak persze itt is van tere és sokszor nincsenek tökéletes megoldások, de őszinte beszélgetésekkel közösen tudtok fejlődni abban, hogy minél jobban tudjátok támogatni egymást a jövőben előforduló nehéz helyzetekben.

Mustra