Kicsi gyerekorom óta tisztában vagyok azzal, hogy a nagy stressz, a lelki megrázkódtatások, a félelem, hatással van a bőrömre. A szüleim válása óvodáskorom közepére esett, és az ebből fakadó zűrzavar és jókedvhiány csúnya sebeket alakított ki mindkét kezemen. Óvodásként is elég feltűnő volt, hogy nem gyurmázhatok, a kezemet állandóan áztatni meg kenegetni kellett, meg hát fájt is, na, amellett, hogy csúnya volt. Hiába a sok krém és gyógyszer, valójában akkor tűnt el, amikor a körülmények is rendeződtek, és újra biztonságos volt a kisgyerekéletem. Azóta is őrzöm ezt a bajt, lakmuszpapírként: magánéleti érzelmi megterheléseknél elindul valamelyik ujjamon a jól ismert sebesedés. Néha erről tudom, hogy hoppá, nincsenek rendben a dolgok, figyelni kell. Az a jó abban, hogy negyven éves vagyok, és nem négy, hogy már hatalmamban áll tenni is az ilyen lelki bajok ellen, így a sebeim hamar elmúlnak, vagy elő sem jönnek.
Tudósok a bőrbetegségek lelki okainak nyomában
A pszichodermatológia az a tudomány, mely az „agy-bőr tengelyt” vizsgálja, és amely az utóbbi években nagy áttöréseket produkált. Háziorvosoknak, pszichiátereknek, bőrgyógyászoknak eddig is totál egyértelmű volt, hogy a lelki bajok és a bőr bajai között vannak összefüggések, abban viszont csak az utóbbi években látunk tisztán, hogy mik is ezek.
A The Cut magazinban Matt Traube pszichodermatológus mesél a munkájukról. Azt mondja, ők, a pár tucatnyi bőrgyógyász szempontú pszichológus vagy pszichológus szempontú bőrgyógyász az utolsók a gyógyítási láncban. Ha valaki makacs bőrproblémákkal keresi fel őket, akkor először hagyományos bőrgyógyászati kezelést javasolnak, és ha az sokáig hatástalan, akkor érdemes a lelki terápiába is belefogni. A pszichodermatológusok foglalkoznak krónikus és súlyos bőrbetegségekkel, mint például a pikkelysömör, foglalkoznak olyan lelki eredetű, de a bőrhöz kapcsolódó destruktív viselkedések gyógyításával, mint a hajtépés, de akár olyan állapotokkal is, amikor a beteg azt képzeli, hogy paraziták támadták meg a bőrét, holott ez egyáltalán nem így van.
Ekcéma, pattanás, pikkelysömör
Arról is egyre többet tudnak, ami a szerencsésebb, ilyen súlyos állapotokkal nem találkozó, de mégis időről időre bőrproblémákkal rendelkező átlagembereket érintheti. Az ekcéma, a pattanások, az egyéb bőrgyulladások ugyanúgy súlyosbodnak a stresszel, mint mondjuk a pikkelysömör tünetei. Több úton is hat a stressz a bőrre. Először is a stresszreakcióra válaszként a test mindenféle hormont bocsát ki, például a kortizolt, de más hormonokat is. Ezek egy része úgy hat bizonyos sejtekre, hogy azok a meg olyan anyagot termelnek, amik a vérereket kitágítják, átjárhatóvá teszik. Ez kívülről úgy néz ki, hogy bepirosodik és megduzzad a bőr, ami ugye nem más, mint a gyulladás. Aki genetikailag hajlamos a bőrbetegségekre, az már meg is tapasztalja tünetei rosszabbodását.
De van egy csomó más együttjárás is, ami a stresszt a bőrbetegségek súlyosbodásához kapcsolja. Például a bőr felső rétegében található Langerhans-sejtek, melyek az idegrendszer és az immunrendszer közötti kapcsolatban játszanak szerepet. Ezek a sejtek védik meg a „jó baktériumokat” és egyéb anyagokat attól, hogy az immunrendszer megtámadja őket. Kísérletekben azt találták, hogy stressz hatására ezeknek a sejteknek a száma lecsökken a bőrben, ezáltal romlik a bőr állapota.
Fontos szereplők a hízósejtek is, melyek központi szerepet játszanak a gyulladásos betegségek kialakulásában. Stressz hatására olyan anyagok képződnek, melyek a hízósejteknek az aktivitását növelik. Ha a hízósejtek aktívak, akkor a bőrben lévő idegrostok növekednek, ami a bőrgyulladások, például a súlyosbodó pikkelysömör alatt megfigyelhető. Az idegrostok viszont hozzájárulnak ahhoz, hogy a hízósejtek aktivitása nőjön, így alakul ki az az ördögi kör, mely egyre növeli a stresszt és egyre rontja a bőr állapotát.
Érzelmek, stressz, szépség
Arról van tehát szó, hogy a bőrbetegség, önmagában, biológiailag növeli a stresszt. Ehhez vegyük még hozzá azt a stresszt, amit az okoz, hogy valami ronda nyavalya látható rajtunk, ami megcsúnyít. Kevéssé súlyos esetben gondoljunk csak az Első Fontos Randi vagy az Életem Prezentációja előtt megjelenő ronda vörös pattanásra az orrunk hegyén. Minél idegesebbek vagyunk tőle, minél inkább akarjuk, hogy elmúljon, annál nagyobbra növeljük a stressz-szintünket, és annál kevésbé fog elmúlni. Munkám során szoktam látni komplett vállalatoknál – olyan helyeken, ahol nem igazán egészséges a vállalati kultúra, nagy a nyomás, de keménynek kell mutatkozni – hogy a vezetők, munkatársak tele vannak pattanással.
Tehát a stressz önmagában is – biológiai mechanizmusokon keresztül – rontja a bőr állapotát, és erre rakódik rá az, hogy az ember stresszel azon, hogy nincs jó állapotban a bőre. Ezért azután a pszichodermatológusok első számú fegyvere a stresszkezelés, például kognitív viselkedésterápia által. Arra érdemes rájönni a páciensnek, hogy mi okozza a stressz az életében, és hogyan kapcsolhatja le az adott eseményről a feszültséget okozó gondolatait, vagyis hogyan birkózhat meg jobban a stresszel. Ezt természetesen gyógyszeres kezelésnek is fontos kísérni, hiszen a kettő együtt lehet hatékony abban, hogy a bőrünk megszépüljön.
