Amennyiben hajlandó valaki a nemének és korának megfelelő ajánlott napi kalória kvótájánál 15-18 százalékkal kevesebbet enni, az tovább élhet, mint a torkosabb társai – írja a New Scientist. Feltéve hogy a folyamatos böjtölés mellett még a libidó visszaesését és a fázékonyságot is képes tolerálni valaki, ezek is ott szerepelnek ugyanis az esetleges mellékhatások listáján.
A kalóriabevitel korlátozása a férgek, a legyek, az egerek és a majmok esetében is képes egyébként a várható élettartam meghosszabbítására. Emellett arra is akad bizonyíték, hogy mindez a koleszterinszint és a vércukorszint szempontjából is előnyös lehet. Egy amerikai kutatás most részletesebben is megvizsgálta, hogy reagál az emberi szervezet arra, ha hosszútávon is fennáll ez az állapot.
Dr. Leanne Redman és csapata két éven át követte figyelemmel a kutatás 53 résztvevőjét, akik közül 34-en a kutatás teljes időtartama alatt 15 százalékkal kevesebb kalóriát vittek be a szervezetükbe, mint az ajánlott napi érték. A többieknek az volt a feladata, hogy… egyenek amennyit akarnak.
A kutatás második évében jelentősen csökkent a koplaló résztvevők éjszakai anyagcseréjének üteme és testhőmérséklete is. A vérminták elemzése után az is kiderült, hogy a 10 százalékkal lassabb anyagcsere folyamatok mellett a sejtszintű oxidatív stressz mértéke is jelentősen, mintegy ötödével csökkent a böjtölők esetében. Az öregedés mértékét jelző, a sejteket és a génállományt károsító folyamatok lelassulása hasonló jelenség a kutatók szerint, mint a hibernáló állatok téli álma: a táplálék hiányára az anyagcsere lelassításával reagál a szervezet.
Dr. Luigi Fontana, a Washingtoni Egyetem kutatója szerint ugyanakkor nem közvetlenül ez az, ami megnöveli a böjtölő állatok élettartamát, az ugyanis nagy valószínűséggel azzal van összefüggésben, hogyan reagálnak a kiéheztetett sejtek a tápanyagok elérhetőségére.
