Zsófi tizenhét éves volt, amikor összejött Dáviddal. Hamar összeköltöztek, hat évig éltek együtt. Nagy baráti társaságuk volt, heti egy-két este biztosan alakult náluk valami rögtönzött házibuli. Utazni is szerettek, együtt voltak Indiában, Marokkóban, sőt egyszer még Iránba is elmerészkedtek. Dávid egyetemre járt, Zsófi festőnek tanult. Már két éve szakítottak, de még most is pár naponta beszélnek telefonon, és legalább heti egyszer találkoznak, hiszen ugyanazokkal a barátokkal járnak ugyanazokra a helyekre. Zsófi elkezdett grafikai munkákat vállalni, de még fest is – és mindig Dávid az, akinek először megmutatja egy elkészült képét.
Egy barátjuk, Péter, szintén találkozgat még a volt barátnőjével. Na nem olyan szorosan vannak jóban, mint Zsófiék, inkább csak havonta, kéthavonta vacsoráznak egyet, majd az éjszakát is együtt töltik. Tehetik, egyiknek sincs még kapcsolata, és a szex mindig jól működött. Péter kifejezetten elégedett az új felállással. „Régen állandóan veszekedtünk, borzasztó volt, hogy a barátnőmnek semmi sem volt elég. Ha heti ötször találkoztunk, akkor neki hatszor kellett volna. Ha nem vettem észre az új haját, napokig duzzogott. Most meg jól elvagyunk, ha ráérünk, és igény van rá, találkozunk, egyébként meg mindenki éli a maga életét.”
Sokan mondják azt egymásnak egy szakítás után, hogy „maradjunk barátok” – ami egyrészt kifejezheti a vágyat, hogy ne tűnjön el a süllyesztőben egy szoros kapcsolat, és tényleg így szeretnék, de sokszor inkább ócska szövegnek lesz értékelve. Lehet, hogy neked éppen az a tapasztalatod, hogy exek között nem működhet a barátság, de mégis, meglehetősen sokan valamilyen, akár baráti kapcsolatban maradnak a szakítás után is.
Hét ok, amiért így tesznek
Bár a férfi-nő barátságot sokszor boncolgatják a pszichológusok, a romantikus kapcsolat után megmaradó barátsággal eddig keveset foglalkoztak. Emma Young nekifogott a kérdés vizsgálatának, és azt találta, hogy a volt partnereknek hét jó okuk van baráti viszonyban maradni a szakítás után.
Van először is a szentimentalizmus, és a másikba vetett bizalom. Ebbe a kategóriába olyanok tartoznak, mint hogy „van egy csomó közös emlékünk”, vagy hogy „mindig támogatott a céljaim elérésében”. A fenti Zsófi és Dávid leginkább ilyen szentimentális okok miatt tartják a kapcsolatot, de közrejátszik benne egy másik ok is, amit a kutatók a társas kapcsolat ápolásának neveznek. Ez utóbbi azt jelenti, hogy közösek a barátok, egy a társaság, nem akarnak nagy kavarodást ebben, ezért inkább ők is megtartják a barátságos kapcsolatot.
A harmadik ok a gyakorlatiasság körébe tartozik: például, hogy van kocsija, és el tud vinni ide-oda, vagy felszereli a polcot a lakásban, netán menő barátai vannak, általa jó emberekkel tudok megismerkedni. Ez a pragmatizmus, a másik valamilyen formában történő használása, nem feltétlenül olyan rossz dolog, mint ahogy hangzik, simán tisztában lehet ezzel mindkét fél, és működhet cserealapon is: én elviszlek hegyet mászni a barátaimmal, te pedig segítesz anyámnak ajándékot választani.
Persze olyan felállás is elképzelhető, hogy csak az egyik fél használja gyakorlatiasan a másik, míg a másik inkább nem tud megszabadulni az iránta érzett szerelemtől, és azért tartja fenn a kapcsolatot, mert így továbbra is a közelében lehet. Ez a negyedik ok, a fennmaradó romantikus vonzódás.
Törtnetünk Pétere már nem vonzódott volt barátnőjéhez romantikusan, egyáltalán nem volt szerelmes belé, viszont a szex lehetőségét megragadta. Ami az ötödik ok, és sokaknál működik: miért is kellene egyéjszakás, kockázatos, vagy kínos kalandokba belemenni, ha van egy ismerős, és könnyen elérhető lehetőség minden kötöttség nélkül.
A hatodik ok is elég jellemző: közös „érdekeltségek”. Lehet ez egy lakás, ahol ezentúl albérlőtársként laknak, de egy közös gyerek is. Végül a hetedik: az ad alapot a barátságra, hogy egyik félben sincs már vonzalom a másik iránt, és ez segít abban, hogy haverként jól működjenek.
Ki miért?
Abban eltérők voltak a megkérdezettek, hogy ki milyen okból maradt inkább kapcsolatban az exével. Összességben az jött ki, hogy a legfontosabb ok a szentimentális, de azért voltak eltérések. Az extravertált emberek inkább a gyakorlatias okokat választották, hogy megindokolják a fennmaradó kapcsolatot, és lehetett ez hétköznapi praktikum is, és a könnyen elérhető szex lehetősége is. Általánosságban a férfiak is inkább ez utóbbi két gyakorlati megfontolásra szavaztak.
Lehet barátnak maradni, de azért ára van
Nem meglepő, hogy a volt partnerek közötti barátságok érzelmileg terheltebbek, mint az egyéb, ellenkező neműek közötti barátságok. Akár férfiakat, akár nőket kérdezel az ellenkező nemű barátjukról, a volt szerelmükről sokkal több rosszat mondanak, még akkor is, ha tulajdonképpen jóban vannak, mint az egyéb barátaikról. Szóval meg lehet próbálni barátnak maradni, nem kell kitörölni a közös szép emlékeket, örülhet az ember a könnyen elérhető szexnek – de azért az érzelmi árát ennek is meg kell fizetni.
