Persze, hogy ez is a túlélést szolgája. Vagyis lehet bajunk belőle?
A neurológus Dr. Emile Brueau szerint régebben szükségszerű és hasznos volt a kisebb csoportokban éldegélő közösségeket összekovácsoló káröröm, mostanra ugyanakkor kifejezetten kártékony jelenséggé vált mindez. Szerinte tulajdonképpen arról van szó, hogy a kőkorszaki, ősemberekre jellemző reakciókkal próbálunk elevickélni egy teljesen más világban, ami bizony nem sok jóra vezet.
Ősemberek módjára nevetsz
A Tech Insider kárörömkisokosa szerint a káröröm és az empátia ugyanannak az éremnek a két oldala, és emögött is a saját kis csoportunk és a „többiek” szembenállása áll. Vagyis a valamilyen értékek, egy közös érdeklődési kör, vagy egyszerűen a kék csapat által összehozott modern törzsek tagjai jobban átérzik a saját "közösségük" tagjainak szenvedéseit, a kívülállókkal szemben ugyanakkor már sokkal ellenségesebben viselkednek.
És hiába nem tanítja ugyanis senki (feltehetőleg) a mások kárán való élvezkedésre a gyerekeit, már őket is jól mulatnak azon, ha az anyjuk által babusgatott idegen gyerekeket leönti valaki egy kis vízzel. Az evolúció során persze ez kifejezetten jól jött, segített ugyanis túlélni a rivális csoportok jelentette fenyegetéseket, a már a kétévesekre is jellemző kárörömért is felelős reakciók ugyanakkor rengeteg konfliktust is szülnek.
"MOCSKOS CHELSEA!"
Az örömükben sokszor egészen konkrétan ugrándozni kezdő kétévesek viselkedése a felnőttekre is jellemző egyébként. Egy kutatás résztvevőinek idegi aktivitását fMRI-vel megvizsgáló kísérlet során kiderült ugyanis, hogy azok a szurkolók, akik hajlamosak kinevetni a rivális csapat bénázását, sok esetben egy salleren is elgondolkodnának egy-egy ellenséges szurkoló láttán. A Boston Red Sox és a New York Yankees elvakult szurkolóit megvizsgáló kutatók szerint az szurkerek agyának egy bizonyos régiója nagyobb aktivitást mutatott, amikor a másik csapat bénázását figyelhették. Azok a szurkolók, akiknél nagyobb aktivitást figyeltek meg, saját elmondásuk szerint is nagyobb valószínűséggel szóltak volna be az „ellenségnek”, és megfenyegetni vagy éppen megfenyíteni is hajlandók lettek volna a másik csapat szurkolóit.
Az együttműködés fontosságát kihangsúlyozó neurológus szerint sok konfliktust megoldana, ha sikerülne valahogy a kívülállókkal szemben is empatikusan viselkednünk.
