A látszólag elhanyagolható méretű, papír által ejtett vágások különösen fájdalmasnak bizonyulhatnak, a felületi sérülések esetében ugyanis nem indulnak be a szervezet védekező mechanizmusai. A varasodás elmaradása mellett ráadásul az is akadályozza a frusztrálóan kicsi és aránytalanul sok szenvedést okozó sérülések gyógyulását, hogy az ujj-és kézmozdulatainkkal folyton újranyitjuk a sebeket. A Science Alert szerint ráadásul tulajdonképpen a pszichológiai hadviselés egy formájáról van szó.
Felháborító
A gonosz és alattomos papírdarabok ejtette sebek ugyanis olyan kicsik, hogy megbékélnünk sem könnyű a ténnyel, hogy egy látszólag ártatlan, jámbor természetű és mozgásképtelen papírdarab ilyen könnyen túljárhat az eszünkön, és ennyi kényelmetlenséget okozhat.
És fáj is rendesen
A fájdalom forrása persze nem ez, hanem az ujjbegyekben megtalálható rengeteg idegvégződés, amelyekből kevés helyen koncentrálódik még a testünkön ilyen sok, ilyen kis helyen. A finom mozdulatokat, például a hajszálvékony papírlapok elválasztását és összehajtogatását lehetővé tevő idegvégződéseknek hála különösen érzékeny ujjakat azonban a vártnál sokkal jobban megviselik a papír ejtette sebek. A papír felülete ugyanis csak látszólag olyan sima, a közelebbről megvizsgálva inkább egy recés, egyenetlen és fűrészfogakkal kivert cápafogsorra emlékeztet, ráadásul a különböző anyagok, amik a szerencsétlen találkozáskor átjutnak a szervezetünkbe, irritációt okozhatnak.
HOZZÁ NE ÉRJ!
A szétfűrészelt, varasodásra képtelen és nem is nagyon vérző bőrből „kikandikáló” fájdalomreceptorok pedig minden ujjmozdulat alkalmával jelzik az agynak, hogy valami nem stimmel.
Lassan gyógyul, fáj és idegesítő... Nem árt elővigyázatosnak lenni, ha papír közelében tevékenykedik az ember.
