Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A játékkal nehezíthető a traumás emlékképek megszilárdulása, így későbbi berobbanásuk is kevésbé valószínű.
A pszichológiában azokat eseményeket nevezzük traumatikusnak, melyek olyannyira súlyos stresszt okoznak, amivel már egyszerűen nem vagyunk képesek megküzdeni. A trauma így nem pusztán egy mély lelki sérülés, de általában magával hozza mindazokat a feldolgozatlan emlékeket is, melyek az adott eseményhez kötődnek. A képek, hangok és más emléknyomok később váratlanul, hívatlanul, extrém erős érzelmekkel kísérve törhetnek be a tudatba. Ezek az utólagos rémisztő élmények a poszttraumás stressz szindróma alapvető ismertetőjegyei.
"Ilyen parton ne tudna átmászni? Hát az olasz parton, ahol a part ezer méter magas, aztán két kilométer szélességbe, félkilométer mélységbe nincs egy tenyérnyi föld, akit a gránát meg ne mozgatott volna, szétvetette a vas, kitépte a belét, elszórt mindent, követ, földet, vassal bevetette, mint itt búzával a szántást..." - írja egy világháborús traumáktól szenvedő katonáról Szegény emberek című novellájában Móricz Zsigmond.
Egy egyszerű trükk
A poszttraumás stressz szindróma kezelése rendszerint csak rendkívül komplex program keretében lehetséges, ahol a pszichoterápiás üléseket gyógyszeres terápiával egészítik ki. A tudatba betolakodó, szorongáskeltő képek legyőzésében azonban úgy tűnik, egy igen egyszerű módszer is rendkívül hatékony lehet. Egy oxfordi kutatócsoport tagjai tanulmányukban legalábbis az ilyen jellegű tünetek szignifikáns csökkenését tapasztalták azoknál, akik kipróbálták ezt az egyszerű, akár a kínai piacon is beszerezhető eszközt.
Alekszej Pazsitnov szovjet mérnök találmányáról, a tetriszről van szó, mely 1984-es megjelenése óta mindenféle platformon világszintű népszerűségre tett szert. Az okostelefonok korában pedig végképp elmondható, hogy a játék bárki számra egy-két kattintással elérhető.
Rehabilitáció
A kísérletben autó- és motorbalesetek áldozatai vehettek részt közvetlenül az után, hogy kórházba kerültek, és sérüléseiket ellátták. Aki vállalta a "beavatkozást", az vagy egy spirálfüzetet vagy egy tetriszt kapott a kezébe húsz percig. A füzetes csoport ez idő alatt tevékenységnaplót vezetett (leírta, hogy mit csinál), a tetriszesek pedig értelemszerűen azt igyekeztek megúszni, hogy a különféle geometriai idomok elérjék a képernyő tetejét, és megjelenjen a méltán rettegett game over felirat.
Erre a csoportosításra azért volt szükség, hogy a tudósok minél egyértelműbben meg tudják állapítani, hogy a videójáték mely jellegzetessége az, ami a feltételezett javulásért felelős. Ha ugyanis pusztán a figyelemelterelés is csökkentené a poszttraumás tüneteket, bármilyen elfoglaltság segíthetné az áldozatokat - így például a naplóírás is. Nem így történt. Míg a tevékenységek rögzítése semmilyen hatással nem volt a betegek állapotára, a tetriszezés esetében lényeges javulás mutatkozott. Az egy héttel későbbi kontroll alkalmával - bár a poszttraumás stressz szindróma más tünetei nem enyhültek lényegesen - a játékosok jóval kevesebb emlékképbetörésről számoltak be, mint a többiek.
Hosszú távú program
A szorongáskeltő emlékképek bevillanása poszttraumás stressz szindróma esetében sokszor hosszabb távon is jellemző. A fenti kutatásban ezért egy hónap elteltével ismét felkeresték a résztvevőket, ekkorra azonban - részben a nagy arányú lemorzsolódás miatt is - nem sikerült érdemi különbséget kimutatni a csoportok között. Mivel azonban a beavatkozás így is összesen 20 perc tetriszezés volt, az egy hetes eredmények arra utalnak, komolyabban is lehetne ezt venni. Vagyis hosszabb távú, videójátékozáson alapuló rehabilitációs programokat lehetne tervezni, és azokat hatékonyságukat hasonló módszerekkel vizsgálva fejleszteni. A kutatók szerint a tetrisz hatékonysága elsősorban a téri-vizuális műveleteken, így az ezekért felelős agyterületek terhelésén alapszik. Pontosabban a játék ezen a módon akadályozza meg a hasonló emléknyomok megszilárdulását, így későbbi előkerülésüket is.
A sikeres rehabilitációban tehát a tetriszhez ilyen értelemben hasonló applikáció tűnik a leghasznosabbnak. Nagy vesztenivalója egyébként nincs is az embernek, hiszen - amennyiben annyira nem súlyos a testi sérülése - a betegváróban kifejezetten jól jön, ha el tudja ütni valamivel az időt. Így voltak ezzel a kísérlet résztvevői is, akiknek elmondásuk szerint nagyrészt tetszett módszer. Ha tehát megütköznél esetleg azon, hogy a sürgősségin odamegy hozzád néhány agykutató egy tetrisszel, ne a legrosszabbra gondolj!
