A szexuálpszichológiai kutatások egyik gyakori csúsztatása, hogy a szexuális élet minőségét az orgazmusok meglétével, illetve azok számával igyekeznek megragadni. A szexuális élvezet legegyértelműbb, legkonkrétabb, leginkább kézzelfogható jele persze nyilván ez, így mérni is az orgazmust a legkönnyebb. Ki lehet fejezni például egy számmal, össze lehet másokkal hasonlítani, stb. A nők orgazmusa különösen népszerű témának számít, ami nem csoda, hiszen a huszadik század szexuálpszichológiájának egyik központi problémájáról van szó.
Csoda viszont, ha azt vesszük, hogy a huszonegyedik században már messze nem csak klasszikus funkciózavarok azok, amelyek az együttléteket nehezítik. És csoda annak ismeretében is, hogy a nők egy jelentős része éppen nem a testi kielégülést hiányolja, ha nincs megelégedve a nemi életével. Anélkül tehát, hogy egy pillanatra is kétségbe vonnánk az orgazmus fontosságát a szexben, ki kell mondani, hogy
attól nem lesz egy fejlett szexuális kultúránk, hogy többször élveznek el nálunk a nők.
Fejlettebbnek talán, de fejlettnek semmiképp sem lesz mondható. Nem csak azért, mert a huszonegyedik században kibővült és átalakult a szóba jöhető szexuális problémák köre, de azért is, mert a jó szexhez az orgazmus önmagában kevés. Hosszú távon pedig még ahhoz is kevés, hogy a szexuális vágy egyáltalán fennmaradjon a kapcsolatban. Ez derül ki legalábbis egy nagy volumenű amerikai kutatásból, melyben csaknem 40 ezer nőt és férfit kérdeztek meg a párkapcsolati együttélés során szerezett tapasztalatairól.
És mi lesz később?
Az első hat hónap csaknem mindenkinek szuperül, a szexszel való elégedettség jegyében telt, a részvevők harmada számolt azonban csak be arról, hogy partnerével a szenvedély jelenleg is olyan erős köztük, mint a kezdet kezdetén. A kutatók az ő válaszaikat elemezték a későbbiekben, méghozzá annak reményében, hogy ezekből az adatokból végre kiderülhet a tartós szenvedély titka.
A megfelelő statisztikai számításokat végigfuttatva pedig azt találták, hogy akiknél a szexuális vágy hosszú időn át is töretlen marad, azok, akik
- gyakrabban vannak együtt szexuálisan
- több orális szexben van részük
- rendszeresen élnek át orgazmust
- változatos szexuális életet élnek
- gondot fordítanak az együttlétek hangulatára, az összehangolódásra
- jobban tudnak kommunikálni partnerükkel a szexről
Önmagában nyilván egyik találat sem egy különösen forradalmi felfedezés. Összességükben és sokszínűségükben jól mutatják azonban, hogy a szexuális boldogsághoz hosszú távon mennyire kevés egy az orgazmusra korlátozódó, egydimenziós megközelítés. És hogy mindez mennyi embert érint, jól látható például abból, hogy a fenti kérdőív kitöltésekor a férfiak 41, a nők 27 százaléka volt kifejezetten elégedetlen a szexuális életével.
Hazai pálya
Persze ez csak Amerika - mondhatnánk -, a helyzet azonban itthon sem rózsásabb. Az ELTE kutatásában részt vevő olvasóinknak például mindössze csak a fele volt elégedett az érzelmi közelséggel, melyet partnerével a szexben megél. Egy másik hazai kutatás szerint ráadásul még a gyakorisággal sem állunk valami jól: ott a megkérdezettek több mint fele mondta, hogy kevesebb együttlétben van része, mint szeretné. És persze ne feledkezzünk meg a szexmentes kapcsolatok ijesztően magas arányáról se...
A kapcsolat kezdeti időszakának szenvedélyessége az idő múlásával törvényszerűen veszít intenzitásából, mélységében azonban éppen hosszabb távon képes a leginkább fejlődni. Az amerikai tanulmány szerzői - beharangozó soraik alapján - ehhez a fejlődéshez szeretnének támpontokat adni azzal, hogy felhívják a figyelmet mindarra, amire a nagy számok alapján a leginkább érdemes odafigyelni. A szexben legalábbis. Ne feledjük azonban, hogy a szexuális partnerek között - legyenek akár csak szeretők, akár évtizedek óta házasok - elsődlegesen egy emberi kapcsolat van. Ahogy pedig az érzelmi közelség lehetősége, úgy a szexuális zavarok gyökere is sok esetben épp ennek a kapcsolatnak a belső dinamikájában keresendő.
