Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Vannak, akik újra meg újra elkövetik ugyanazokat a hibákat. Elmondjuk, miért.
Egy új kutatás szerint azok, akiknek stresszel teli gyerekkoruk volt, akikkel rosszul bántak a gondozóik, felnőttként nehezebben ismerik fel, amikor éppen egy kockázatos helyzetbe készülnek belemenni.
Ennek következtében az egészségügyi, pénzügyi vagy jogi problémák megoldása számukra jóval keményebb diónak bizonyul. Amikor pedig valamilyen szerencsétlenség éri őket, azt sokkal nehezebben élik meg – valószínűleg azért, mert a kockázatok megfelelő mérlegelésének hiánya miatt a negatív esemény nagyobb meglepetésként éri őket.
"Nem arról van szó, hogy elhatározzák, hogy tudatosan vállalják ezeket a kockázatokat, vagy szándékosan tesznek olyan dolgokat, amelyek miatt bajba kerülhetnek. Feltételezhetően inkább arról, hogy az agyuk nem dolgozza fel kellőképpen azokat az információkat, amelyeknek azt kellene sugallniuk, hogy nem kockázatmentes lépéseket tesznek meg” - magyarázza Seth Pollak professzor, a Proceedings of the National Academy of Sciences című szaklapban megjelent tanulmány vezetője.
A vizsgálatban résztvevő fiatal felnőttek - akik közül egyeseknek kimondottan nehéz gyerekkoruk volt – egy sor kockázatvállalással és jutalommal járó feladatot kaptak. Az eredmények alapján azok, akikkel nyolc éves koruk körül rosszul bántak, kevésbé tanulnak a hibáikból és nehezebben érzékelik, hogy egy-egy döntésük vagy tettük veszteséggel járhat. A kísérletben az alanyok ugyanazokat a rossz döntéseket hozták meg újra meg újra, amikor mérlegelték a lehetséges kockázatokat és jutalmakat és a sokadik tesztelés után sem használták fel a negatív visszajelzéseket és következményeket arra, hogy fejlődjenek, hogy döntéshelyzetekben a jövőben másként járjanak el.
Az agyi képalkotó eljárások is kimutatták, hogy viszonylag alacsony volt az aktivitás a veszteségeket feldolgozó agyterületeken, amikor az alanyok elvileg számba vették a választási lehetőségeiket.
„Egy-egy negatív csalódásnál, veszteségnél pedig a vártnál nagyobb aktivitást – azaz túlzott reakciót – észlelnénk azokon az agyterületeken, amelyek a jutalmakra reagálnak” – tette hozzá Pollak. Ez teljesen logikus is, hiszen ha valaki nem gondol bele abba, hogy rosszul is járhat egy bizonyos döntése miatt, akkor nyilvánvalóan nagyobb sokkhatásként éri a bekövetkező veszteség.
A tanulmány szerzői szerint az összefüggéseket a továbbiakban fel tudják használni arra, hogy más specifikus, aktív és funkcionális összeköttetéseket is felfedezzenek az agyban. Nem kizárt tehát, hogy a gyerekkori stressz összekuszálja az idegi kommunikáció bonyolult útvonalait.
