Nem tudom, kinek mi a szokása tél közepén, én a magam részről meg szoktam betegedni. Lehet nátha, vagy influenza, valami zsebkendő-fogyasztó nyavalya általában kitör rajtam. Most sincs ez másképp, ezért is kaptam fel a fejem Glen Geher evolúciós pszichológus írására a Psychology Todayen, aki azt állítja, találtak bizonyítékot arra, hogy a sima, mezei influenza-vírus megváltoztatja az emberek viselkedését. Méghozzá nem úgy, ahogy gondolnánk, hogy bekapcsolódik a begubódzó, teára vágyó, sorozatnéző reflex – ami logikus lenne – hanem úgy, hogy az ember barátságosabb, társaságkedvelőbb lesz tőle.
Ha éppen magadra húztál még egy takarót, és vörös orrod mögül kinézve arra vágysz, hogy mindenki hagyjon békén, akkor joggal gondolhatod, hogy ez hülyeség; teljesen ellenkezik azzal, amit tapasztalsz. De jusson eszedbe, hogy a vírus jóval előbb bekerül a testedbe, és elkezd ott dolgozni, mint ahogy a tünetek megjelennek. Eltelik 1-2-x nap, miközben vidáman hordozod, és szórod szét magad körül a vírusaidat, mire megbetegszel. És ha evolúciós szempontból nézzük, akkor mi a célja a vírusnak? Hát az, hogy minél jobban elszaporodjon, elterjedjen. Minél több potenciális gazdatesttel kerül kapcsolatba egy vírushordozó, annál jobb esélyei lesznek a vírusnak megtelepedni. Ezért evolúciós szempontból logikus, hogy azok a vírus-fajták maradtak fenn leginkább, és szaporodnak tovább, amelyek valamilyen módon meghekkelik az emberi viselkedést, elérik, hogy jó sok helyre szórja szét őket a gazdájuk, mielőtt ágynak dőlne. Kicsit science fictionnek tűnik, hogy egy hétköznapi, lázat és fájó torkot okozó vírus így belenyúljon az emberi viselkedésbe, de úgy tűnik, mégis így lehet.
De ezek a paraziták tényleg megváltoztatják a viselkedésünket? Hihetetlennek tűnik…
Hihetetlennek tűnik, de így van. Már itt a Díványon is olvashattatok róla többször, hogy egy átlagos felnőtt testében, egészséges állapotában is nagyjából két kilónyi(!) kis lény él a bélbaktériumoktól elkezdve mindenféle vírusig. Ez az emberi test mikrobiomja. (Nem tudom, ehhez hány grammot ad hozzá az influenza-vírus, de lehetnek egy páran ők is. ) A beleinkben élő mikrotársadalom erős hatással van a viselkedésünkre, hangulatunkra, fájdalom-tűrésünkre, szoros kapcsolatban vannak a depresszió, vagy a szorongás érzésével. Ezért nem felesleges foglalkozni azzal, hogy rendben legyen a bélflóránk – de ez egy másik téma…
Egy híres viselkedésváltoztató parazita: a toxoplasma gondii
Erről a parazitáról van a legtöbb bizonyíték, hogy változtat a fertőzött egyedek viselkedésén. A toxoplasma gondii-t a macskák hordozzák, és a toxoplazmózis nevű betegséget okozhatja. A macskákról azonban más emlősökre is átterjedhet, egerekre, emberekre. Ez az oka annak, hogy terhesen körültekintőnek kell lenni a macskákkal, mert a magzatra veszélyes lehet.
A toxoplasma gondii-nak az az „életcélja”, hogy bekerüljön egy macska testébe, mert ez az a környezet, ahol hosszan életben marad, és szaporodni, továbbterjedni tud. A terjedéséhez viszont igénybe vesz más közvetítő testeket, hogy messzire ne menjünk: egereket. Abban az esetben jó közvetítő számára egy egér, ha azt elkapja egy macska. Ez azért megesik, de mégis nem túl nagy az esély, mert az egér, normális állapotában elmenekül a macska elől. Így aztán az a sikeres toxoplasma gondii törzs, ami az evolúció során fennmaradt, és jelenleg él és virul, képes arra, hogy megváltoztassa az egér egészséges védekező mechanizmusait. A fertőzött egereknek eszükben sincs az egérlyukaikba húzódni: fényes nappal kint flangálnak nyílt terepen, ha látnak egy macskát, eliszkolás helyett megközelítik. A parazita az egér idegrendszerét változtatja meg, így éri el ezt, az egérszemmel nézve meglehetősen furcsa viselkedést. A macska meg bajszát nyalogatva nehézség nélkül elkapja az egeret, és máris megvan az új, finom, meleg gazdatest a parazitának.
Az influenza is ezt csinálja
A kutatókban felmerült, hogy ennek a mintájára könnyen elképzelhető, hogy más vírusok, például az influenza is viselkedésváltozást okoznak, hogy jobban tudjanak terjedni, és Reiber és munkatársai 2010-ben megvizsgálták ezt az ötletet. Kicsit gonosz volt a kísérlet, mert az kellett hozzá, hogy szándékosan megfertőzzenek influenzával embereket. Számíthattak rá, hogy a kísérlet hatása nem csak a 36 megfertőzött emberre terjed ki, hanem azok továbbadják a vírust a családjuknak és barátaiknak is. De végülis nem ebolával, vagy pestissel játszadoztak, és így kontrollálni tudták a körülményeket, tisztában lehettek azzal, hogy pontosan mikor került valaki szervezetébe a vírus. A kísérleti alanyaikat megkérték, hogy a beavatkozás előtti két napon, majd az azt követő két napon jegyezzék fel az összes embert, akivel kapcsolatba kerültek. És most jön, amit nem gondoltál volna: a vírus megkapása utáni két napon az emberek átlagosan kétszer annyi emberrel kerültek kapcsolatba, mint a megelőző időszakban.
Ez persze csak egy kísérlet, nem is túl nagy mintán. Mindenesetre megerősítésnek tűnik egy evolúciós szempontból teljesen helyénvaló feltételezésre, vagyis arra, hogy a vírus belenyúl a viselkedésbe abból a célból, hogy jobban el tudjon terjedni.
Nem különösebben felemelő arra gondolni, hogy nem csak az álhírek kiötlői, vagy a narcisztikus partnerek, de még a mikroszkóppal is épphogy látható méretű vírusok is tudtunkon kívül manipulálják a viselkedésünket. De hiába bosszantó, ez van. Nincs más hátra, mint influenza-szezonban sűrűn kezet mosni, és ha úgy érezzük, hogy megfertőződtünk, ellenállni a késztetésnek, hogy nagy baráti találkozókat hozzunk össze.
