A petesejtek lefagyasztását és raktározását - vagyis lényegében a spermabank női megfelelőjét - az Apple és a Facebook social egg freezing néven tette ismertté. Pontosabban ezen a néven csinált belőle személyes lehetőséget, társadalmi vitát és etikai dilemmát egyszerre. A két óriáscég ugyanis egyfajta cafeteriaként kínálta fel női munkavállalóinak a szolgáltatást. Az ajánlat elsősorban azoknak a fiatal nőknek szól, akik a jövőben szeretnének majd gyereket vállalni, egyelőre azonban inkább a karrier-vonalra koncentrálnának. A cégek által támogatott eljárás lényege, hogy a fiatal és termékeny petesejtek lefagyasztva akár évtizedekig is elvannak, míg természetes körülmények között 35 éves kor felett jelentős visszaesés tapasztalható a petesejtek termékenysége és minősége tekintetében. A lehetséges genetikai problémák előfordulásának valószínűségét ráadásul elsősorban nem a nő biológiai kora, hanem éppen a petesejt genetikai állományának kora határozza meg. Így azután nem csak a gyermekvállalás idejének elhalasztása, de az idősebb kori teherbeesés genetikai kockázatainak elkerülése is lehetővé válik a módszerrel.
Karriertervek
A petesejtfagyasztást a vállalatok is éppen a karriertervezés megkönnyítéseként kommunikálják, vagyis azt a munkaerőpiaci rést igyekeznek betölteni, ami a nők és a férfiak között húzódik. A klasszikus példában ha egy állásra két huszonéves, nagyjából azonos képességű jelölt pályázik, egy nő és egy férfi, a férfit fogják felvenni, méghozzá azért, mert az ő esetében nem kell azzal számolni, hogy mi van, ha elmegy szülni, ha beteg a gyerek, ha baj van a gyerekkel, stb. Ez pedig önmagában még csak nem is diszkrimináció, hanem egy teljesen racionális gazdasági érv, egy megfogható, konkrét kockázat. Diszkrimináció ezzel szemben az, hogy ezeket a kockázatokat nem tudja kompenzálni, vagyis nem tud egyenlő feltételeket teremteni az adott társadalom, állam vagy akár az adott piac. A karrier-család konfliktus éppen azzal válik egy kimondottan női problémává, ha a gyermekvállalást és gyermeknevelést nem társadalmi felelősségként, hanem egy klasszikus női feladatként értelmezzük.
Párbeszéd valami újról
De mennyire lehet képes egy ilyen hipermodern eljárás korrigálni a munkaerőpiaci egyenlőtlenségeket? Egyáltalán ezen az úton érdemes-e elindulni, ha az a cél, hogy mindannyian ugyanolyan esélyekkel induljunk a karrierépítésben? Mit gondolunk a módszerről, és mit gondolunk a nőkről, akik élnek vele? Ezeket a kérdéseket járja körbe egy friss hazai tanulmány, melyben a kutatók gyermekvállalás előtt álló, és gyermekes nőket is meghallgattak a témában. Bár az interjúk során a legkülönbözőbb vélemények hangoztak el, a kutatás legfontosabb tanulságai talán mégis azok a szempontok, amelyek mentén a social egg freezing jelenségéhez viszonyulni, illetve arról beszélgetni lehet.
Ami a petesejtfagyasztás módszerének megítélését illeti, az első szempont a gyermekvállalás elhalasztása volt, vagyis hogy milyen okai lehetnek annak, hogy a többség egyre később szeretne gyereket. Ezen belül a párválasztás problematikája, az utódtervezés tudatossága, a szülésre és a karrier megalapozására legoptimálisabb időszakok egybecsúszása és az egzisztenciális biztonság merültek fel.
Egy másik téma, a mesterségesség kapcsán arról volt szó, hogy mivel a social egg freezing mégiscsak egy ún. asszisztált reprodukciós eljárás, van ebben valami falanszteri, valami Szép új világ-szerű. "Mintha csak bemenne az egyén a boltba és megvenné a gyereket, kielégítve fogyasztói igényeit" -foglalják össze a kutatók. Kérdés, hogy mindezt hogyan élik meg a szülők, és hogyan éli meg a születendő gyermek, illetve hogyan hat a társadalom egészére.
Kultúránk egyik fontos értéke a reprodukciós autonómia, az a jogunk, hogy akkor lehessen gyermekünk, amikor mi szeretnénk. Jelen esetben ez azért is lehet lényeges, mert e szabadság megsértése nem csak konkrét, durva formában, de érzelmi erőszakkal vagy nyomásgyakorlással is történhet. Utóbbira lehet példa a félelemkeltés ("Ketyeg az óra!") vagy éppen az a korántsem kellemes helyzet, amiben egy nő találhatja magát, ha az eljárás mellett dönt. Nevezetesen, hogy ha a munkahelyed rengeteget fizet azért, hogy lefagyasztassa a petesejtjeidet későbbi "felhasználásra", azzal kimondatlanul elvárja azt is, hogy most akkor aztán a munka legyen az első. Vagyis valószínűleg nehezebb szívvel döntesz úgy néhány hónappal később, hogy te mégis most szeretnél gyereket.
A legtöbb új jelenség megértéséhez nagy segítséget jelenthetnek a már létező dolgokkal felfedezhető hasonlóság vagy párhuzam, melyek egyben ki is emelik az újdonság egy-egy aspektusát. Ha tehát a petesejtfagyasztás kerül szóba, esélyes, hogy más, fontos társadalmi kérdésekre is kitér majd a beszélgetés. Jó példa erre a fogamzásgátlás (mint a reprodukciós autonómia egyik alappillére) vagy az abortusz (a születés feletti emberi döntés) témaköre. Érdekes, hogy a kutatásban felmerült a plasztikai sebészet analógiája is, mint egy kezdetben szintén jó célért (például baleseti sérülések korrekciójáért) létrejött eljárás, mely később mégis önálló életre kelt, és óriási üzletté hízott.
Egy ilyen érzékeny és megosztó téma kapcsán megszokott, hogy a beszélgetések alatt intenzív érzések törnek felszínre. Az egyik oldal a megnyugvás, a felszabadulás, az öröm, a kíváncsiság, az izgatottság érzéseivel viseltetik az eljárás felé, míg mások inkább döbbenettel, bizonytalansággal, félelemmel, ijedtséggel reagálnak. Ezzel párhuzamosan pedig lesz, aki lehetőségként tekint a módszerre, mellyel maga is szívesen élne, lesz, aki inkább azoknak ajánlaná, akik valamilyen módon akadályoztatottak a természetes gyermeknemzésben, és persze lesz, aki teljesen elutasítja az egészet.
Ki csinál ilyet?
Érdekes kérdés még az is, mit gondolunk azokról a nőkről, akik a fagyasztás mellett döntenek. Karrierista, önző, csak magával foglalkozó ember, aki belemegy ebbe? A férfiközpontú társadalom áldozata (hiszen "ennyire ilyen dolgokat kell megtennie, hogy egyenlőnek érezze magát")? Bölcs és előrelátó, hiszen tervezetten és tudatosan készül a későbbi gyermekvállalásra? Bátor, mi több: vakmerő, hogy az egész gyermekvállalás-kérdést felteszi egy olyan lapra, ami egyelőre a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető rutineljárásnak? Mit gondolunk akkor, ha a karriertervezés miatt döntött a social egg freezing mellett, és mit gondolunk, ha azért fagyaszttatott le egészséges petesejteket, mert másnaptól rendszeres sugárkezelésekre kell mennie, ahol nem csak ezek károsodhatnak, de termékenységét is elveszítheti.
Végül, a kutatók felvetették azt is, milyen társadalmi hatásai lehet(né)nek a social egg freezing elterjedésének, különös tekintettel a nemek közötti egyenlőség egyes aspektusaira. Felmerült így, hogy egy ilyen lehetőség mennyire képes csökkenteni a munkaerőpiaci egyenlőtlenségeket, hogyan hat az anyaság társadalmi megbecsültségére, képes lehet-e oldani a család-karrier konfliktust, illetve hogyan értelmezhető a cégek anyagi hozzájárulása a dologhoz.
Mindent összevetve egyelőre úgy tűnik, a nők és a férfiak társadalmi helyzetének kiegyenlítődését nem az orvosi technológiától várjuk. A kutatásban részt vevők legalábbis egyetértettek abban, hogy folyékony nitrogén nélkül is rengeteg mindent tehetünk a helyzet javításáért. Elsősorban az anyagi (segélyek, adókedvezmény, bérkiegyenlítés stb.) és természetbeni (óvodák, reintegrációs programok, rugalmas munkaidő stb.) juttatásokról, valamint a férfiak felelősségvállalásáról van itt szó, vagyis arról, hogyan támogatható a nők minél teljesebb jelenléte a munka világában. Érdemes lehet ugyanakkor a magánélet (ami talán nem csak egy plusz akadály a karrier útjában) szempontjából is elővenni a kérdést, például, hogy hogyan támogatható a férfiak (vagy még inkább: az emberek) minél teljesebb jelenléte otthon.
