Amilyen természetes, hogy párkapcsolati problémáinkkal barátainkhoz fordulhatunk, olyan kevéssé világos, mi van akkor, ha egy baráti kapcsolatunk kerül krízisbe. Valahogy a baráti kapcsolatok kifelé sokkal zártabbak, sokkal kevésbé osztjuk meg másokkal barátságaink belső történéseit. Így aztán kevesebben és kevésbé lesznek képben, ha segítséget kérnénk. Miriam Kirmayer amerikai pszichológus szerint ráadásul még ha tudnánk se kérnénk, hiszen - éppen e zártság miatt - úgy tűnhet, mintha az egész világon csakis nekünk lenne ilyesfajta nehézségünk. Ez pedig rögtön az első barátságmítosz, amit érdemes lenne a gondolkodásunkból kiiktatni. Öt ilyen tévhitet elemzünk.
#1 - Mindenki tudja
Egy felnőtt ember ugyanis tudja, hogyan alakítson ki baráti kapcsolatokat és hogyan menedzselje azokat. És ha nem a tudáson múlik? Az idő múlásával a barátságnak egy folyton változó környezethez kell alkalmazkodnia. Mindenki életében ott vannak például a párkapcsolat, a család, a munka, a karrierépítés növekvő terhei, melyek nem kevés időbe és energiába kerülnek. Mikor jut ezek mellett idő a tartalmas baráti kapcsolatokra? Mikor jut rájuk idő, ha a két felet földrajzilag is messzire sodorja egymástól az élet? Hát ritkán. Azt hiszed, csak neked okoz nehézséget az idő- és energiahiány? Ha igen, hát egy tévhitet ápolsz – mondja Kirmayer - ami szerint mindenki másnak simán megy minden. Nem megy simán. Szerencsére a technológiai fejlődés segít azért áthidalni néhány szakadékot, de mégsem könnyű. Senkinek.
#2 - Nincs elég barátom
Természetesen nem létezik semmiféle erre vonatkozó iránymutatás, mégis sokan érzik úgy, nincs elég barátjuk. Közhelynek tűnhet, de a barátságot bizony nem darabra adják, így akár egyetlen igazán közeli barát is képes lehet annyit adni, mint sok másik. Érdemes ezért a minőség oldaláról megközelíteni a kérdést: megkapod-e azt a fajta baráti támogatást, amire szükséged van? És megfordítva: tudsz-e a barátaidnak olyan támogatást adni, amilyet ők kapni szeretnének?
#3 - Kell egy legjobb barát
Ha valamin minden amerikai sorozatban megsértődik legalább egy szereplő, az a legjobb barát státusz. A ki lesz a koszorúslány, ki lesz az esküvői tanú, ki szervezze a legénybúcsút, ki legyen a keresztszülő kérdése. A legjobb barát(nő) címre ilyenkor jellemzően többen is méltónak tartják magukat, a másik féltől pedig egyfajta hivatalos megerősítését várják annak, hogy ők igazán különlegesek, nélkülözhetetlenek és pótolhatatlanok az életében. Aki pedig nem kapja meg a hőn áhított címet, csalódott. Sértett. Mintha le lenne valahova írva, hogy akár egy monogám partnerből, legjobb barátból is csak egy lehet az embernek. Tőle kell várnia (remélnie) mindent. Sokkal érdemesebb volna azonban a kitüntetett hely kultuszának ápolása helyett a baráti kapcsolat kölcsönösségére helyezni a hangsúlyt. Az ugyanis, ki mennyire szeretné különlegesnek érezni magát, az nem a kapcsolatról szól. A kapcsolatról szól viszont mindaz, amit a két fél beletesz a barátságba. Annál inkább fontos ez, mivel egy nemrégiben publikált kutatás eredményei szerint baráti kapcsolataink egy jelentős része nem mondható éppen kölcsönösnek.
#4 - Ragaszkodj a gyerekkori barátokhoz!
Szép az, ha egy barátságnak története van, még szebb, ha egyenesen történelme. Korántsem törvényszerű azonban, hogy a jó iskoláskori barátokból jó felnőttkori barátok lesznek. Az emberek ugyanis változnak. Más ütemben fejlődnek, más utakon indulnak, más ingerek érik őket. Különösen igaz ez az igen fiatalon kialakult barátságokra, mikor az iskola- és a tagozatválasztás, a továbbtanulás, a pályaválasztás a legkülönbözőbb irányokba terelheti az embert. Vannak persze időtálló, örök barátságok, melyekben a két fél harmóniában tud fejlődni, útjukon haladva nem távolodnak egymástól. Önmagában azonban attól, hogy egy barátság a gyerekkorból ered, nem lesz ilyen. Idővel ezért természetes módon egyre inkább lemorzsolódnak a tartalmatlan baráti kapcsolatok, hogy helyüket újak vehessék át, olyan emberekkel, akikhez valóban közel érzed magad.
#5 - Rossz barát vagy
Akárcsak a legjobb kapcsolatokban, a legjobb barátságokban is vannak konfliktusok. Veszekedések, sértődés, bűntudat. Hogy rossz barát vagy. Vagy ő. Akárcsak a legjobb kapcsolatokban, a legjobb barátságokban is a kommunikáció és a hatékony konfliktuskezelés a kulcs. Ezekben érdemes keresni a fejlődés lehetőségét, hiszen legtöbbször a hiba sem az emberekben, hanem a köztük zajló folyamatokban rejlik.
A változáshoz vezető első lépés itt is a tudatosítás. Vagyis hogy észrevedd, mennyi olyan elvárást támasztasz magaddal vagy éppen a másikkal szemben, ami nem a valóságról szól. Ezek az elvárások gyakran szólnak arról, mit és hogyan kellene csinálnod. Kirmayer szerint a feladat mindössze annyi, hogy a „kell”-t kicseréld „szeretném”-re. Hiszen valójában nem kell. Nem kell, hogy több barátod legyen, nem kell, hogy megtartsd a gyerekkori barátokat, nem kell, hogy kevesebb legyen a konfliktus. Te szeretnél több barátot, te szeretnéd őket megtartani, te szeretnél kevesebb vitát, stb. Csakis rajtad múlik tehát, hogy mit kezdesz ezekkel a kapcsolatokkal.
