Biztosan ismersz olyan embert, akire azt mondod te is, meg mások is, hogy olyan kedves, mosolygós. Vannak, akiket nagyon várunk egy buliba, mert meghozzák a hangulatot, vidámmá válik körülöttük minden. És vannak, akiket inkább így jellemeznénk: olyan hideg. Mindig komor. Sőt, az a legijesztőbb, amikor mosolyog.
Egy mosolynak számos hatása lehet, kutatások sokasága foglalkozott vele, hogy milyen is az igazi mosoly, és miben van a varázsereje. Ez már Darwinnak is szöget ütött a fejében, ő volt az első, aki nekilátott a mosoly-tudománynak. Azt találta ugyanis, hogy míg bizonyos arckifejezések kultúránként változnak, addig a mosoly kifejeződése ugyanolyan mindenhol. Utána, és még mindig az 1800-as években járunk, Duchenne, az első francia neurológus csinált némileg rémisztő elektródás kísérleteket, hogy leírja, hogyan is működnek az arckifejezések. Róla kapta a nevét az igazi mosoly, amire Duchenne-mosolyként szoktak hivatkozni. A hamis, nem igazi, tettetett mosolytól abban különbözik egy őszinte Duchenne-mosoly, hogy nem csak a száj környékén jelenik meg, hanem a szemeknél is.
Ha valóban mosolygunk, akkor a szánk elhúzódik, és a szemünket is összehúzzuk, amitől azután idővel szép szarkalábak képződnek a szem sarkában, a szemránckrém- és botox-injekció-gyárak tulajdonosainak Duchenne-mosolyt okozva. Míg ha valaki csak a fénykép kedvéért mosolyog egy csííííz kimondásával, akkor a szeme mozdulatlan marad.
Őszinte vs. hamis mosoly
Az a helyzet, hogy a kétféle mosoly nem csak a szem körüli mimika eltérésében különbözik, de a gyökere is más: teljesen más agyterületek felelősek a kettő mosoly beindításáért. Az udvariassági, vagy megtévesztő mosolyt az agy mozgásokért felelős területe irányítja, vagyis az agy megparancsolja a megfelelő mozgást az arcizmoknak, éppen azzal a mechanizmussal, ahogy mondjuk a járásra, vagy a fejvakargatásra kiadja az utasítást. Azok a betegek, akiknek a mozgásokért felelős agyterülete sérült, nem tudnak rendesen mosolyogni, ha erre kérik őket. Míg ha spontán, valami miatt mosolyoghatnékjuk támad, akkor ugyanolyan tökéletes mosolyt produkálnak, mintha kutya bajuk nem lenne. Az igazi mosoly mélyebbről, a limbikus rendszerből jön, ami egy ősibb agyterület, és az érzelmek átélésében van szerepe. Ezért is hat egészen másképp a mosoly fogadójára, arra az emberre, aki látja, hogy valaki mosolyog, a hamis és az igazi mosoly. Öntudatlanul is, a mimika apró különbségéből leveszik az emberek, hogy van-e valódi pozitív érzelem a mosoly mögött, vagy csak megjátszás az egész.
Másokra is hat
Mert általában az emberek elég jól meg tudják különböztetni az igazi mosolyt a hamistól. És a reakciók is nagyon mások, amiket adnak rájuk. Az igazi mosoly ragadós, reflexből visszamosolygunk, nagyon gondterheltnek kell lenni ahhoz, hogy valaki ne mosolyogjon vissza egy szívből (értsd: limbikus rendszerből) jövő mosolyra. Egy valódi mosoly, azáltal, hogy mások is átveszik, képes arra, hogy javítson mások hangulatán. Aki szívből mosolyog, azzal segítőkészebbek az emberek, és úgy ítélik meg, hogy ő optimista, barátságos és vonzó. Arról is van adat, hogy aki őszintén mosolyog, azt kompetensebbnek, a munkájához jobban értőnek ítélik.
Azt is megvizsgálták, hogy a pincérek valódi vagy mű-mosolya hogyan hat a vendégekre. A vendég elégedettségének mérőszáma az adott borravaló mennyisége volt – és bizony az derült ki, hogy az őszinte mosolyú felszolgálók sokkal több borravalót kaptak a vendég távozásakor.
Hogyan kíséri végig mosolygásunk története az életünket?
A kisbabák nagyjából öt-hat hetes koruk táján kezdenek el mosolyogni, és elég hamar rájönnek, micsoda fegyver a mosoly. Míg a sírásról azt tanulják, hogy az egy olyan eszköz, amivel azonnal odaparancsolhatják a szülőket a kiságy mellé, hogy azok megnyugtató ringatásba, vagy etetésbe kezdjenek, addig a mosolyról azt fedezik fel, hogy képes arra, hogy a már ottlévő, olvadó szülőket minél tovább ott tartsa maguk mellett.
LeeAnn Harker és Dacher Keltner hosszútávon vizsgálták, hogy mi lesz azokkal, akik képesek őszintén mosolyogni, és azokkal, akik nem. Fogtak egy egyetemi évkönyvet és beosztották a képeken szereplő lányokat, őszinte mosolyúakra; hamis, csíz-mosolyúakra és nem mosolygókra. Majd 10-20-30 év múlva végigkérdezték őket, hogy mennyire elégedettek az életükkel, hogy vannak, milyen ítélik meg a házasságukat. Nem meglepő módon az évkönyben őszintén mosolygó lányok bizonyultak harminc év elteltével is elégedettebbnek: jobbnak ítélték meg az életminőségüket és a házasságukat, mint a másik két csoport tagjai. Véletlen lenne? Nem igazán, hiszen a mosolygós emberek több jó hangulattal találkoznak maguk körül (miután átragasztják másokra); jobb borravalót kapnak, kedvesnek és hozzáértőnek ítélik őket és mások is segítőkészebbek velük.
Mit tegyek, ha mereven szoktam mosolyogni?
Hát igen, vannak, akik nem gyakran érzik úgy, hogy szívből tudnának mosolyogni. Sokáig a mosolygással kísérleteket végző kutatók azt gondolták, hogy hiába lenne jó, egyszerűen képtelenség őszinte mosolyt tettetni. Mára ez a kép árnyalódik, van olyan kísérlet, ahol azt mutatták ki, hogy „őszinte” mosolygást, tehát olyat, ami a szem körüli izmokat is megmozgatja is lehet szándékosan utánozni.
De jobb tanács az, hogy próbálj valódi pozitív érzelmeket a mosolyod mögé tenni. Akár tükör előtt is lehet gyakorolni. Vegyél fel először egy hamis mosolyt, majd gondolj egy igazán jó dologra, akár egy nehéz helyzet pozitív kimenetelére, és mosolyogj úgy is. Érezni fogod a különbséget. Ha már érzed, hogy milyen, egy igazi Duchenne-mosolyt villantani, akkor elkezdheted tesztelni magad. Gyerekkoromban olvastam ezt a ma már retrónak hívott lányregényt: A karfiol virágát. A regény főszereplője, Gabriella sok visszajelzést kap, hogy túl tüskés és barátságtalan. Barátaival csoportot alakít, hogy Kísérleti Jóság Jeleket (KJJ) küldjenek a környezetüknek, gondosan vizsgálva, hogy van-e pozitív hatása a mosolyuknak másokra. Bejött nekik.
Ugyanezt a gyakorlási módszert ajánlja Guy Winch pszichológus is: ha már érzed, milyen az igazi mosolyod, akkor menj ki, és minél többet teszteld. Próbáld ki a szomszédokon, a boltban, a kollégákkal és a rokonokkal. Ha igazi, szem körül ráncokat képző Duchenne mosolyod van, akkor vissza fognak mosolyogni rád.
Akik pedig már mesternek érzik magukat, összegyűjtöttek száz csillagot a spontán visszamosolygóktól, azok átléphetnek az igazi profi-pályára: a panaszkezeléshez. Étteremben, üzletben, szállodában, hivatalban, előbb-utóbb meg fog esni veled, hogy nem vagy elégedett azzal, amit nyújtanak. Jó magyar szokás szerint ilyen esetekben az ember vagy nem szól, és csak magában puffog, vagy igazi, a másik édesanyját sűrűn felidéző ordibálásba bonyolódik. Winch szerint itt jön a mosolyod igazi próbája: menj oda az illetékeshez, nézz a szemébe, mosolyogj rá, és add elő a panaszod. Figyeld meg a reakciót. Lehet, hogy meg fogsz lepődni.
