Amikor néhány százezer évvel ezelőtt még az erdőben éltünk, vadásztunk és gyűjtögettünk, nem ismertük a szappant, sem a szemránckrémeket, sem a hiarulonsavat tartalmazó ampullákat. Nem használtunk dezodort és nem borotváltuk a lábunkat. A bőrünk szempontjából ez alatt az idő alatt nem történt semmilyen evolúciós változás, csak a színe változott. Más szóval: mind a mai napig abból indul ki, hogy neki a kőkorszak az áhított és kívánatos, élhető állapot. Ehhez képest ma már egy rakás vegyi anyagot pakolunk magunkra, ami dr. Yael Adler német bőrgyógyász, a Bőrügyek című bestseller szerzője szerint felér egy gondatlanságból elkövetett testi sértéssel. Ápoltnak lenni nyilván mindenki szeret, de nem mindegy, hogyan és mivel érjük el/tartjuk fenn ezt az állapotot. Ezúttal két nap mint nap használt tisztálkodási szert, a szappant és a tusfürdőt vesszük górcső alá. Vajon melyik a nyerő a szakértők szerint?
Kezdjük a klasszikussal, a szappannal
Mindig is tudni akartad mikroszkopikus részletességgel, hogyan tisztít egy szappan? "A szappanok szénatomszámú karbonsavak nátrium- és káliumsói. Ezek a felületaktív anyagok víz hatására negatív töltésű anionra és pozitív töltésű kationra válnak szét. A negatív töltésű rész hosszú szénláncból áll, amely zsírokban oldódik jól, míg a rövid része vízben oldódó vegyületekből, egy úgynevezett karboxilát-csoportból áll. A bőrünkön lévő koszra, zsíros szennyeződésre a szappanmolekulának a hosszú szénláncú, zsírban oldódó vége kapcsolódik, míg a rövid része a víz felé helyezkedik el. Így a kosz és a zsíros szennyeződések a sok-sok szappanmolekula révén feldarabolódnak, majd leoldódnak a bőrfelületről” - nyilatkozta a Díványnak dr. Kriston Renáta bőrgyógyász.
A kiváló minőségű faggyúból és 10-20% növényi olajokból álló, adalékokban gazdag, finomítással (polírozás) és préseléssel készülő pipereszappanok, valamint a dús habot képező borotvaszappanok mellett a háztartási üzletekben mosószappanokkal és kenőszappanokkal is találkozhatunk, ez utóbbiakat azonban lehetőleg ne használd tisztálkodásra, mert nem arra valók!
“A szappanok hasonló gyártási móddal készülnek, a köztük lévő különbség abból adódik, hogy milyen az alapanyagok minősége, a keverési aránya, milyen adalékanyagokat használnak és milyen módon formázzák azokat. A testápolásban a karbonsavak nátriumsóinak (nátronszappan) van jelentősége, ugyanis ezek szilárd halmazállapotú, vízben jól oldódó voltuk miatt tisztálkodásra kifejezetten alkalmasak. A karbonsavak káliumsói (káliszappanok) inkább tisztítószerként és ipari szappanként elterjedtek, mivel erősen lúgos a kémhatásuk és állaguk kenőcsös” - magyarázta dr. Kriston Renáta.
Szárít-e a szappan?
A szappan lúgos kémhatású, pH-ja 8-10 között van, ez pedig nem kedvez a bőr savköpenyének, vagyis szárítja azt. Az egészséges bőr savköpenye szerencsére van olyan intelligens, hogy egy-egy szappanhasználat után képes visszaállni savas pH-ra, bár ez is eltart egy darabig, kb. 2-6 óráig, ezért nem kellene túlzásban vinni a szappanozást.
"Érzékeny bőr esetén azonban a savköpeny pH-ja lúgos irányba tolódik el, ami miatt a bőr kevésbé tud védekezni, ez pedig egyrészt irritáció alapját adhatja, másrészt amikor a normál flóra érzékeny egyensúlya megbomlik, a bőrfertőzésekre is hajlamosabbá válhatunk. Másrészt a lúgos kémhatás kedvez a kórokozók elszaporodásának, én ezért is preferálom a savas kémhatású kozmetikumok használatát” - fűzte hozzá a bőrgyógyász, aki szerint az antibakteriális szappanokat is pont azért kellene mellőzni, mert azok felborítják a normál flóra egyensúlyát. Persze bizonyos esetekben - pl. egészségügyi vagy éttermi dolgozók körében - ez elkerülhetetlen, ezért ilyenkor különösen fontos, hogy kíméletes, erősen hidratáló krémekkel a lehető leggyakrabban kenjük be a kezünket.
Ezt kell tudnod a bőr felszívó funkciójáról
Mivel a víz és a zsír kémiailag nem tud összekapcsolódni, ennek kiküszöböléséhez egy emulgeátorra van szükség. A bőr legfelső rétegén, a szaruréteg felszínén található a bőrfelszíni emulzió, más néven hidrofil lipid. Nézzük, miből áll:
- A zsíros fázist a faggyúból és szaruzsírból álló lipidköpeny alkotja, ami megakadályozza, hogy a bőr túl sok nedvességet veszítsen - ami a kórokozók szempontjából sem előnyös.
- A vizes fázis a savköpeny és a bőr felszínére került verejtékből jön létre. (Ha a savköpeny jól működik, akkor a bőr el tudja látni a feladatait, vagyis véd a külvilág ingerei ellen, lélegzik, kiválaszt, méregtelenít és hőszabályozást is végez.) Savas kémhatású - általában pH 5-6 körüli -, de ez függ attól is, hogy melyik testrészről van szó, hiszen pl. az intim részeken és a hajlatokban ennél savasabb a kémhatás. Ezt a savköpenyt savas kémhatású, vízben oldódó anyagok, pl. tejsav, vajsav, valeriánsav alkotják.
Mivel a bőrben és a hajban természetesen jelenlévő speciális lipidek, a ceramidok vízben is oldódnak, emulgeátorként működnek, tehát képesek egyben tartani a zsíros és a vizes részt, ezáltal létrejön a bőrünket védő hidrofil lipid. Ha azonban a hidrofil lipid nem működik megfelelően, akkor nem tudja bent tartani a vizet, vagyis a bőrünk vízhiányos lesz.
“Ha a hámréteg vízhiányos, akkor felszíni vízhiányról beszélünk. Ez a probléma nagyon gyakori azoknál, akik a bőrfelszíni emulziót rendszeresen leoldják „csikorgóan” tiszta érzetet adó szappanokkal, habzó arclemosókkal, vagy éppen denaturált alkoholt tartalmazó tonikokkal. Egyedül a normál bőr esetében beszélhetünk arról, hogy a hidrofil lipid tökéletesen működik. Ha a bőrünk akár csak vízhiányos, már számolnunk kell azzal, hogy a hidrofil lipid nem tud megfelelően működni. Sajnos ha valaki ezt egyszer tönkretette nem megfelelő kozmetikumok használatával, akkor már nagyon nehezen tud helyreállni, és ha mással nem is, némi vízhiánnyal valószínűleg számolni kell a jövőben” - figyelmeztet dr. Kriston Renáta.
Mi a helyzet a tusfürdőkkel?
Az, hogy a közhiedelemmel ellentétben nem mind rosszak. “A legtöbbel az a probléma, hogy túl sok, vagy éppen túl agresszív habzóanyagot tartalmaz, ami nagyon kiszáríthatja a bőrt, a bennük lévő mesterséges illatanyagok pedig irritációt okozhatnak. A tusfürdők és samponok kapcsán manapság a szulfátokat tartalmazó termékeket kiáltották ki ipari zsíroldónak, ami egy kisebb túlzás, arról nem is beszélve, hogy a natúrszappanoknak is nagyon jó zsíroldó erejük van. Ami viszont valóban gondot jelenthet, az az, hogy a szulfátok hajlamosak kötődni a bőr proteinjéhez, emiatt pedig nem lehet azokat teljesen leöblíteni. Nem túl gyakori jelenség, de az erre érzékenyeknél ez irritációt okozhat” - fejtette ki a szakember, aki szerint ha már szulfátos tusfürdőt használunk, érdemes a nátrium-laurét-szulfátot (SLES) tartalmazót választani a nátrium-lauril-szulfátot (SLS) tartalmazóval szemben, előbbi ugyanis kíméletesebb.
Akiknél tehát a szulfátos tusfürdők viszketést, bőrszárazságot okoznak, azoknak érdemes szulfátmentes (baba)fürdetőkkel mosakodni. “Érzékeny bőrűeknek különösen ajánlott, hogy összetevőlista alapján válasszanak tusfürdőt, ugyanis a legtöbb babafürdető szintén tartalmaz szulfátot, illatanyagot. Semleges bőrűek pedig lehetőleg olyan kíméletes, bőrbarát, 5,5 pH-értékű tusfürdőt alkalmazzanak, ami géles állagú, kevésbé habzik és illatmentes. Arcmosáshoz mindenképpen érdemes szulfátmentes lemosó gélt használni, ha pedig nagyon száraz a bőrünk, használhatunk olajos tusfürdőt vagy gyógyszertári mosakodókrémet is. Ezek nagyon kíméletesen tisztítanak, anélkül, hogy leoldanák a faggyút a bőrről” - javasolta a bőrgyógyász.
Megkérdeztük a témában Simon Gergelyt, a Greenpeace Magyarország vegyianyag-szakértőjét is, aki egyetért abban, hogy nem egyszerű eligazodni a kérdésben, hiszen szappanból és tusfürdőből is létezik kíméletesebb és ártalmasabb, vagyis mindkét fajta tisztálkodószernek lehetnek előnyei és hátrányai is.
“A szappan gyakran nagyon lúgos, maró, és természetesen abba is tehetnek rossz adalékokat, előnye viszont, hogy a lúgosság megoldja a tartósítást. A tusfürdők pH-ja általában ugyan semlegesebb, a bennük lévő tenzidek (felületaktív hatóanyagok) azonban irritatívak és a tartósítószerek között is akadnak különösen ártalmasak, mint például a parabének. Természetesen ha a gyártók jobban a zsebükbe nyúlnak, ki tudnak hozni tökéletes, egészségre ártalmatlan tusfürdőt, mint amilyenek a manapság terjedő természetes növényi cukortenzidekkel és biotartósítókkal készült termékek is. Hagyományos környezetvédelmi szempontból azonban mindenképpen jobb választás a szappan, mivel azzal részben vizet veszünk és nem műanyag flakont dobunk el. Erre persze megoldást jelenthet az utántöltős tusfürdő is” - mondta Simon Gergely.
A szakember azt is elárulta, tartósítószerek leginkább a tusfürdőkben vannak jelen, de egyes szappanok sem mentesek azoktól. Érdemes tehát vásárláskor alaposan megvizsgálni a csomagoláson az összetevők listáját, hosszú távon ugyanis egyes tartósítószerek komoly veszélyt jelenthetnek az egészségünkre.
Ezek a legproblémásabbak:
- Parabének: mivel károsítják az emberi hormonrendszert, és a rákkockázatukról is megjelentek tanulmányok, több európai ország kezdeményezte már a tilalmukat, egyes világméretű gyártók pedig végül a kivonásuk mellett döntöttek. “A parabének ösztrogénhatásuk révén avatkoznak be a hormonrendszer működésébe, így különösen a kozmetikumokat jelemzőbben használó nőket, továbbá a fejlődő gyermekeket veszélyeztetik, ám sok cég még mindig nem hajlandó kiváltani ezeket az anyagokat és továbbra is használják őket a babatermékekben is. Sok szakmai szervezet éppen a hormonkárosító hatása miatt meszelte el a butil-parabént. A fogyasztók biztonságával foglalkozó tudományos EU-bizottság (FBTB) egy kockázatértékelés után több kozmetikai összetevő korlátozására vagy betiltására tett javaslatot. Az Európai Bizottság ez alapján parabének közül a legnagyobb kockázatot jelentő propil- és butil-parabén koncentrációját szorítja vissza a jelenleg megengedett 0,4%-ról 0,14%-ra” - magyarázta Simon Gergely.
- Metil-klór-izotiazolinon és metil-izotiazolinon: tartósító és fertőtlenítő hatású vegyületek, melyek több kutatás szerint allergizálnak, sőt egyes tanulmányok szerint mérgezőek az idegrendszerre nézve.
