Az Oxford Szótár tartalmazza a nonapology főnevet, vagyis a nembocsánatkérést, ami arra utal, hogy valakinek az állítása ugyan bocsánatkérés formájú, de nem tartalmazza, hogy az illető elismeri a felelősségét, vagy valóban sajnálja, hogy fájdalmat, rossz érzést okozott.
Mikor azon gondolkodsz, hogy bocsánatot szeretnél kérni valakitől, és nem tudod, mi lenne ennek a legjobb módja, akkor az internet nagy segítségedre lehet. Csak a Psychology Today-en megjelent vagy 8-10 cikk, ami a korrekt és elfogadható bocsánatkérés mikéntjét taglalja, a Google meg egyenes 117 millió találatot ad a „hogyan kérjek bocsánatot?” keresésre (same in English, plíz, ha ellenőrizni szeretnéd a számot). Szóval nagy a merítés, nem lehet állítani, hogy feltáratlan terület lenne, vagy ne látnák el az embert tanáccsal ezen a téren.
Van néhány alapvető, közös pont, amit érdemes betartani ahhoz, hogy a bocsánatkérés valódi legyen, és ne essen az ember a nembocsánatkérés hibájába, amivel leginkább csak azt éri el, hogy még tovább, esetleg még jobban neheztelnek rá.
Az igazi bocsánatkérés nem tartalmazza a „ha” és a „de” szavakat
Ha belemondod a bocsánatkérésbe, hogy „de”, az azonnal megsemmisíti az egész bocsánatkérést. Ne haragudj, hogy megbántottalak, de… itt a de után rögtön valamilyen mentség fog következni, esetleg egy kritika arra a személyre nézve, akitől éppen bocsánatot akarsz kérni. De én már csak ilyen vagyok… de te is túlreagáltad… de nagyon fáradt voltam… A bocsánatkérés során elismerjük, hogy hibáztunk, és nem rontjuk ezt azzal, hogy mentségeket keresünk, vagy visszalövünk a másikra valami minősítést.
A ha ugyanez pepitában: ne haragudj, ha megbántottalak – azt tartalmazza burkoltan, hogy eszemben sincs elismerni, hogy olyat tettem, ami önmagában, bármely mérce szerint bántó, de ha feltesszük, hogy igaz, amit mondasz, hogy meg vagy bántva, és nem csak hülyéskedsz vagy szívatsz – akkor bocs.
Az őszinte bocsánatkérés a te tetteidről szól, és nem a másik reakciójáról
Sajnálom, hogy megsértődtél – ez nem bocsánatkérés. A helyes formula, a sajnálom, hogy olyat tettem, ami megbántott, ez nem volt helyes a részemről.
Ne ess túlzásba a bocsánatkérés során
Előfordulhat a bocsánatkérésnek olyan túlzott változata, ahol a bocsánatkérő olyan erősen fejezi ki saját rossz érzését, szomorúságát, hogy már szinte elvárás, hogy a másik kezdje el vigasztalni őt. Amikor olyan helyzetbe kerülsz, hogy bocsánatot kell kérned, akkor valamilyen módon megsértetted a civilizált együttélés szabályait, eljátszottad a másik bizalmát. Elképzelhető, hogy emiatt, vagy az egyéb következmények miatt, például azért, ahogy a környezet büntet a tettedért, rosszul érzed magad. Nincs jogod ahhoz, hogy saját rossz érzésed a másikon, a tetted szenvedő alanyán „verd le”.
A bocsánatkérésben nem vesszük elő, hogy ki hibázott nagyobbat, és ki kezdte
A bocsánatkérés akkor kerül elő, amikor a kölcsönösen kialakított, vagy általános társadalmi szabályokat úgy megsérti valaki, hogy már nem működik tovább a kapcsolat, sérül a bizalom. Azért kérünk bocsánatot, hogy ezt helyrerázzuk, lehetővé tegyük, hogy továbbra is felelős, korrekt, bizalomra érdemes embernek tartsanak. A bocsánatkéréssel próbáljuk rendezni a kárt, amennyire lehet.
Előfordul, hogy egy helyzet kialakulásáért nem egy ember, a bocsánatkérő a hibás, hanem sok meggondolatlanság, és szerencsétlen kommunikációs helyzetek sora vezetett a mostani helyzethez. Például egy elfajult veszekedés során mindenfélét vágtunk egymás fejéhez. A bocsánatkérés fázis azonban nem a felelősség elemzéséről szól, nincs benne de te is… meg ha te nem mondtad volna, akkor én sem… (Már csak azért sem, mert itt rögtön megszegjük a de és ha szabályt.) Ha nem akarod a teljes felelősségét elvinni a helyzetnek, akkor megteheted a nagyon sajnálom, ami az én részem ebből, hogy ezt és ezt mondtam vagy tettem – formulával.
A jó bocsánatkérés tartalmazza azt, hogy hogyan fogod helyrehozni a dolgot
Ha például a nővéred azon akadt fenn, hogy az utóbbi vacsorákat mind ő fizette, akkor mondd el, hogy legközelebb te fogsz fizetni.
Az igazi bocsánatkérésben benne van, hogy nem fogod még egyszer elkövetni a nehezményezett dolgot
Nem sokat ér a bocsánatkérés, ha közben lehet sejteni, hogy jövő héten, vagy két hónap múlva újra megteszed majd. Ahhoz, hogy őszintének tűnjön, hogy megbántad, amit tettél, érdemes kifejezni, hogy mit teszel majd, hogy ilyen többet ne forduljon elő.
Könnyebb elfogadni a bocsánatkérést, ha személyes és hiteles
Nem mindegy, hogy a bocsánatkérés szövege hogy hangzik el. Ha fontos neked a kapcsolat, ami sérült a tetted miatt, akkor legyen személyes, ne levélben, vagy sms-ben történjen, a másik lássa rajtad, hogy őszintén mondod. Az is fontos, hogy a testbeszéded, a mód, ahogyan elmondod, hogyan támogatja azt, amit mondasz. Ha szomorú szavakkal kérsz bocsánatot, és közben vigyorogsz, vagy unott vagy, akkor nem fog működni.
Bill Clinton, a Monica Lewinsky ügy miatti első bocsánatkérését szokták itt tanítani mint elrettentő példát. Az előírt szöveget érzelemmentesen és dacosan mondta el, maga a szöveg is túl formális volt – ezek felülírták az őszinteséget.
Időzítsd jól a bocsánatkérést
Ugyanannak a bocsánatkérésnek az elfogadása nagyon függ attól is, hogy mikor történik meg. Általában nem szerencsés rögtön, csipőből tüzelve bocsánatot kérni. Persze, ha kis dologról van szó, véletlenül ráléptél valakinek a lábára a buszon, akkor jöhet az azonnali sajnálom. De komolyabb eseteknél érdemes lehetőséget adni a másik félnek, hogy elmondja az érzéseit, ventiláljon, és amikor már biztos lehet benne, hogy pontosan érted, hogy mi zajlik benne, akkor, ennek fényében bocsánatot kérni.
A bocsánatkérés nem arra való, hogy elhallgattasd a másikat
Bocsánatkérőként nincs jogod azt mondani, hogy Jóvanmá’ bocsánatot kértem, nem?! Ejtsük a témát. Nem is arra való, hogy gyorsan kikerülhess egy kellemetlen vitából. A sértett félnek van joga arra, hogy eldöntse, mikor fogadja el a bocsánatkérést.
Ismerd fel, hogy néha a sajnálom nem elég
Vannak olyan helyzetek, amikor súlyos a vétség, nem lehet egy bocsánatkéréssel helyreállítani a megsérült bizalmat. Ilyenkor el kell fogadni, hogy az idő, és a későbbi tapasztalatok lassan, fokozatosan gyógyíthatják be a sebeket, és nem lehet neheztelni a másikra azért, mert nem elégedett meg a bocsánatkéréssel.
Ha a fentieket észben tartod, és meg is tudod valósítani, akkor van jó esélyed arra, hogy az őszintén érzett sajnálatodat úgy fejezd ki, hogy a másik higgyen neked, és valamennyit javíthass a megrendült bizalmon.
