Népszerű és gyakran elhangzó feltételezés az is, hogy az emberek többsége olyan partnert választ később, aki hasonlít az ellentétes nemű szülőre (legalábbis a heteroszexuálisok esetében), azaz hogy tulajdonképpen mindenki a saját anyjánál/apjánál köt ki, de amellett az elmélet mellett is sokan törnek lándzsát, hogy a párválasztás során olyan partnert keresünk, akinek a szaga arra enged következtetni, hogy az utódnemzés szempontjából ideális választás lehet. A két kutatás eredményeit a The Economist foglalta össze.
Tényleg kiszagolnánk a partnerünket?
Az utóbbi kérdést, a szagok jelentőségét a Berni Egyetem kutatói tesztelték le. A feltételezés ebben az esetben az volt, hogy a párválasztás során olyan partnert választunk magunknak, aki a sajátunktól eltérő variációját mutatja a testszag szempontjából is meghatározó fő hisztokompatibilitási komplex (MHC) géneknek. A mennyiben ugyanis a sajátunktól eltérő génekkel rendelkezik a másik fél, erősebb lesz az utódok immunrendszere.
A kissé bizarr kutatásban 42 nő és 94 férfi vett részt. A nők a menstruációs ciklusok csúcsán - azaz abban a pillanatban, amikor a lehető legtermékenyebbek voltak - egy vatta darabot helyeztek el a hónaljuk alatt, amit egy éjszakán át ott is tartottak. A résztvevőktől vett vérminták alapján aztán meghatározták a kutatók ki melyik variációjával rendelkezik a hat különböző MHC génnek, majd arra kérték a férfiakat, értékeljék a szagokat. Azért nem kellett mind a 94 mintát végigszagolniuk: mindenki 8 mintát kapott, négy hasonló génekkel és négy különböző génekkel rendelkező mintaadótól. A férfiak azonban, hiába volt egyértelmű, melyik szagokat preferálják, egyáltalán nem az ideális gén párosításoknak megfelelő mintákat választottak, ez a feltételezés tehát tévesnek bizonyult. Legalábbis a férfiak esetében. Korábbi kutatásokból ugyanis tudjuk, hogy fordítva, vagyis a nők választásakor elég jól működik a megfelelő immunrendszert kódoló gének beazonosítása szaglás útján.
A szemszín jelentősége
A másik kutatás során három elméletet teszteltek le a kutatók. A 150 férfi és 150 nő (a résztvevők egyik fele mindkét esetben heteroszexuális, a másik fele homoszexuális volt) részvételével lezajlott felmérés során arra voltak kíváncsiak a kutatók, hogy vajon magukhoz hasonló, az azonos nemű szülőktől örökölt preferenciáknak megfelelő, vagy a bevésődés során megszokott szemszínnek megfelelő partnert választottak-e a résztvevők. Az ő szemszínük mellett ehhez természetesen a szülők szemszínét is meghatározták.
A két nagy csoportba, világos vagy sötét kategóriába osztott szemszínek alapján úgy tűnik, a harmadik elmélet érvényes a párválasztásra. A heteroszexuális résztvevők esetében ugyanis nem lenne különbség a 2. és a 3. elméletnek megfelelő színválasztás között, az apjuk szeme színét megszokó heteroszexuális nők és homoszexuális férfiak, és az anyjuk szemszínét preferáló heteroszexuális férfiak és homoszexuális nők esetében viszont több mint kétszer akkora volt a valószínűsége annak, hogy később az elméletnek megfelelő szemszínnel rendelkező párt választottak a résztvevők, mint az öröklődő preferenciákat feltételező elmélet esetében. De vajon mi áll ennek a jelenségnek a hátterében? Az alábbi cikkünkből kiderül.
