Az nem derült ki a kutatásból, pontosan hányan is vannak a borzongók, a résztvevőket ugyanis eleve az alapján válogatták ki, voltak-e már ilyen reakcióik zenehallgatás közben. A 20 résztvevő közül tízen voltak azok, akik reagáltak már libabőrrel egy-egy zeneszámra, a többiek viszont még nem éltek át ilyesmit. Az eredmények alapján pedig úgy tűnik, kijelenthető hogy a borzongásra való „képességgel” rendelkező zenehallgatók agya máshogy néz ki, mint a többieké – írja az Independent.
A kutatók szerint a jelenség azzal magyarázható, milyen sűrű a műkedvelők fehér állománya a hallókéreg és az agy az érzelmeket feldolgozó részei között. Azok, akik sűrűbb idegrost kötegekkel rendelkeznek, sokkal hatékonyabb feldolgozására képesek a zene jelentette ingereknek, így nagyobb érzelmi töltettel bír számukra egy-egy különlegesebb dal, pláne ha valamilyen személyes emléke is kötődik hozzá a hallgatónak. A tanulmány szerzője szerint könnyen lehet, hogy a folyamat még pontosabb megértése segítségére lehet majd azoknak a depressziós betegeknek, akiknek jelenleg nem igazán jelentenek élvezetet az ilyen és ehhez hasonló ingerek.
Egy másik kutatás szerint egyébként a váratlan helyeken felbukkanó harmóniák, a hangerő hirtelen változásai és egy-egy virtuóz szólista megindító belépője pályázik a legjobb eséllyel arra, hogy borzongásra bírja a hallgatóságot.
